436/D/2005. AB végzés

alkotmányjogi panaszról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (4) és (5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése, valamint l/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a Vas Megyei Bíróság K.20.256/2003/8. számú ítéletét felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróság Kfv. I.35.114/2004/7. számú ítéletével kapcsolatban. Alkotmányjogi panaszában - az indítványra okot adó ügy részletes ismertetése mellett - arra hivatkozott, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (4) és (5) bekezdései nem felelnek meg a normavilágosság követelményének, és ezáltal sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

Hivatkozott arra, hogy az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése lehetőséget ad a jogalkalmazó hatóságnak, bíróságnak arra, hogy a pozitív jog által biztosított adókedvezmények érvényesítését a törvényben előírt feltételek teljesítése esetén is jogellenesnek minősítsék, ha az alapul fekvő jogügylet nem valósítja meg az adókedvezmény célját. Az Szja. tv. 1. § (5) bekezdése pedig kiterjeszti az alapelvek érvényesítésének kötelezettségét a magánszemély adózásában közreműködő, illetve azt befolyásoló más személyekre. Az indítványozó szerint e szakaszok azért sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert határozatlan jogi fogalmat tartalmaznak, és így lehetőséget adnak arra, hogy a jogalkalmazó a tételes jogi rendelkezés által elő nem írt, érintettek által objektív módon nem teljesíthető feltételeket támasszon.

Az indítványozó - az okozati összefüggés részletes kifejtése nélkül - hivatkozott arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 1. § (7) bekezdése, valamint l/A. § (1) bekezdése szintén sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert a "rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét és az ügylet valódi tartalmát szintén az adókedvezmény érvényre juttatására vezeti vissza".

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

2. Az Szja. tv. hivatkozott rendelkezései:

"1. § (...)

(4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket."

3. A régi Art. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:

"1. § (...)

(7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

(...)

1/A. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése."

III.

Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan.

Az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételeit az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a határozza meg. E § alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

"A törvény e rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt »panasz«-nak nevezi, másrészt, hogy azt az »egyéb jogorvoslati lehetőségek« kimerítése után, vagy »más jogorvoslati lehetőség hiányában«, vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára.

Az indítványozónak tehát alanyi joga van arra, hogy az Alkotmánybíróság konkrét ügyében eljárjon és határozatot hozzon. E jogorvoslathoz való alanyi jogosultság ugyanakkor nem minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak kivételesen, a jogerő beállta után, továbbá alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, az Alkotmánybíróság jogköre pedig csak az alapjogot sértő határozat megsemmisítésére terjed ki, annak megváltoztatására azonban már nem" [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991,272,281-282.].

Jelen esetben az alkotmányjogi panasz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állítja, amiatt, hogy az alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezések a normavilágosság követelményét sértik. A 712/D/2004. AB végzéssel elbírált ügyben azonban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéhez nem fűződik olyan alkotmányos alapjog, amelyre alkotmányjogi panaszt lehetne alapítani (ABK 2007. december, 1325, 1326.).

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

Budapest, 2008. február 12.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,

előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró