Tippek

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

Bővebben

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

Bővebben

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

Bővebben

712/D/2004. AB végzés

alkotmányjogi panaszról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 35. § (2) bekezdés a)-d) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.E.20.170/2004/7. számú végzése ellen, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.51.100/2003/17. számú, 9.P.53.707/2003/6. számú és 9.P.50.613/2004/10. számú, illetve a Fővárosi Bíróság 52.Pf.27.580/2004/3. számú ítélete ellen, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtti 11.P.51.605/2004. számú és 18.P.50.697/2004. számú perek kapcsán előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2004. július 1-jén érkezett alkotmányjogi panaszában a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 35. § (2) bekezdése egyes rendelkezései megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet. A támadott szabályok az általános közüzemi szerződésnek az épület vagy épületrész tulajdonosa, illetve a fogyasztók közössége által történő felmondása konjunktív feltételeit rögzítik. Az alkotmányjogi panasz alapját képező perekben a felperes az indítványozó ellen az elmaradt közüzemi (távhőszolgáltatási) díj megfizetése iránt terjesztett elő kereseteket. Az indítványozó védekezéseiben arra hivatkozott, hogy a közüzemi szerződést felmondta, ezért díj fizetésére nem köteles. Az ügyekben eljáró bíróságok azonban a támadott jogszabályra hivatkozva megállapították a szerződés fennállását, és a felperes kereseteinek helyt adtak. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát eredetileg a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság által Pfv.E.20.170/2004/7. szám alatt hozott végzéssel összefüggésben terjesztette elő. Az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatását és felhívását követően azonban alkotmányjogi panaszát 2004. november 3-án kelt kiegészítésében további, azonos tárgyban indított (de más időszakokra vonatkozó díjak érvényesítésére irányuló) perekre is kiterjesztette. Ezek közül egyesekben akkor már elsőfokú határozat született (ezeket az indítványozó csatolta: Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.51.100/2003/17. számú, 9.P.53.707/2003/6. számú és 9.P.50.613/2004/10. számú ítéletei), másokban azonban még nem (a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 11.P.51.605/2004. számú és 18.P.50.697/2004. számú perek) . Az indítványozó újabb főtitkári felhívásra indítványa 2004. december 8-án kelt kiegészítéséhez mellékelte a Fővárosi Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak a Pesti Központi Kerületi Bíróság P.53.707/2003/6. számú ítéletét helyben hagyó, 2004. november 4-én kelt 52.Pf.27.580/2004/3. számú ítéletét. Ezen ítélet vonatkozásában az alkotmányjogi panasz megfelel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek: a tértivevény tanúsága szerint az indítványozó a másodfokú jogerős ítéletet 2004. december 6. napján vette kézhez, s azt 2004. december 10-én érkezett beadványa mellékleteként nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó által megjelölt többi perben született jogerős (másodfokú) ítélet azóta sem került csatolásra.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszának alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére és 70/A. § (3) bekezdésére. Álláspontja szerint a demokratikus jogállam kritériumainak nem felel meg az a jogszabályhely, amely bizonyos esetekben szerződéskötési kötelezettséget ír elő, illetve az így létrejött szerződés felmondását korlátozza. Előadta, hogy a Tszt. 35. § (2) bekezdésének a) pontja "indokolatlanul köti a felmondási jogot az épület, épületrész valamennyi tulajdonostársa hozzájárulásához, hiszen, amennyiben a fogyasztó a lakásában a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást valósít meg, akkor ezzel nem sérti a többi tulajdonostárs tulajdonhoz való jogát, amiért is indokolatlan, hogy a felmondáshoz az épület valamennyi tulajdonos[a] hozzájárulása szükséges legyen". A Tszt. 35. § (2) bekezdés c) pontja meglátása szerint egyrészt ellentétes a tulajdonhoz való joggal, másrészt "azzal, hogy a szerződésben a felek nem egyenrangúak, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott demokratikus jogállamban történő élés jogát". Utalt arra, hogy a törvény épp az anyagilag erősebb távhőszolgáltatónak biztosít több jogot a fogyasztóval szemben. Ugyanerre hivatkozott a Tszt. 35. § (2) bekezdés d) pontja kapcsán is. Előadta, hogy a műszaki feltételeket a távhőszolgáltató biztosította, s a szerződést is a szolgáltató kényszerítette a fogyasztóra. Meglátása szerint a szerződés felmondásakor is a szolgáltatónak kell a szolgáltatás megszüntetéséhez szükséges műszaki feltételeket úgy megváltoztatnia, hogy a szolgáltatást részben meg lehessen szüntetni.

Álláspontja szerint a Tszt. 35. § (2) bekezdésében foglalt feltételek olyan indokolatlan terhet rónak a fogyasztóra, amely miatt nem érvényesül az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott törvény előtti egyenlőség elve: "a fogyasztó kiszolgáltatottságából következően a Ptk. Szerződésekre vonatkozó jogszabályaiban megfogalmazott jogokkal nem élhet. (Felmondási joga stb.,) " Ennek keretében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 206. §-ára, 234. § (1) bekezdésére, 321. §-ára, 387. §-ára és 388. § (2)-(4) bekezdéseire.

Az Alkotmánybíróság az indítványozót felhívta, hogy alkotmányjogi panasza hiányosságait pótolja, és ennek keretében fejtse ki, meglátása szerint a támadott jogszabályhelyek miért sértik az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot; továbbá pontosítsa, a Tszt. kifogásolt rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt szabályt sérti-e, avagy a törvény előtti egyenlőség elvét. Ez utóbbi vonatkozásban az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót, hogy pontosan jelölje meg az alkotmányjogi panasza alapjául szolgáló alkotmányos rendelkezést, s ennek figyelembevételével fejtse ki, a kifogásolt jogi rendelkezések azt miért sértik. Az indítványozó a hiánypótlásnak nem tett eleget.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tszt. 2005. július 1. napjával hatályát vesztette, helyébe a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény lépett. A töretlen alkotmánybírósági gyakorlat szerint [pl. 44/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABK 2007. június, 568,571.] hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára kivételesen, csak az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. Miután az indítvány alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében az eljárást lefolytatta.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. A Tszt. érintett rendelkezése:

"35. § (2) Az általános közüzemi szerződést az épület, illetőleg épületrész tulajdonosa vagy a fogyasztók közössége 30 napos felmondási határidővel a Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és időpontra akkor mondhatja fel, ha

a) az épületben, épületrészben - az épület, épületrész valamennyi tulajdonosának hozzájárulásával - a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást valósít meg;

b) a szerződés felmondása nem okoz kárt más számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;

c) viseli azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;

d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása lehetővé teszi, a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba, műszaki előírásba, továbbá közös tulajdon esetén a tulajdonostársak döntésébe."

III.

Az indítvány érdemben nem bírálható el.

1. Az indítványozó szerint a Tszt. 35. § (2) bekezdés

c) és d) pontjai sértik a demokratikus jogállamiságnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott elvét. Mindkét rendelkezés esetén abban látta megvalósulni az alkotmányellenességet, hogy a jogszabály a lakossági fogyasztónak szerződéskötési kötelezettséget ír elő, amelynek felmondását a kifogásolt feltételek lényegében lehetetlenné teszik. A felek nem egyenrangúak, a távhő-szolgáltató a fogyasztóval szemben kedvezőbb jogi pozícióba kerül.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz egyedi jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.; 676/D/2004. AB határozat, ABK 2007. június, 611, 613.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a Tszt. 35. § (2) bekezdés c) és d) pontjai kapcsán - érdemi indokolás nélkül - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményének, és nem valamely alkotmányos alapjognak a sérelmét állította, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tű. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

2. Az indítványozó a Tszt. 35. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjait az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog alapján is támadta. Az a) pont kapcsán csak arra utalt, hogy indokolatlan az épület valamennyi tulajdonosának hozzájárulásához kötni a felmondás érvényességét, hiszen ha a fogyasztó a lakásában a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást valósít meg, akkor ezzel nem sérti a többi tulajdonostárs tulajdonhoz való jogát. Nem fejtette azonban ki, hogy a támadott szabály kinek a tulajdonhoz való jogát milyen módon sérti, azaz konkrétan miben valósul meg az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelme. A Tszt. 35. § (2) bekezdés c) és d) pontjai tekintetében is csupán állította a tulajdonhoz való jog sérelmét, nem adta azonban elő, hogy ez mi által és mennyiben valósul meg.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány akkor felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésének, ha az tartalmazza a megtámadott jogszabályt, illetve annak konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmány ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.) . Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában kifejtette, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABK 2007. június, 624, 630.) . Tekintettel arra, hogy az indítványozó a hiánypótlási felhívás ellenére sem fejtette ki, a támadott rendelkezések miért és mennyiben sértik az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, az Alkotmánybíróság az indítványt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Az Ügyrend 29. § d) pontja alapján utasította vissza az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése tekintetében is. Az indítványozó az általa hivatkozott törvény előtti egyenlőség és a 70/A. § (3) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elve kapcsán felhívás ellenére nem tisztázta, álláspontja szerint ténylegesen melyik alkotmányos rendelkezést sértik a Tszt. 35. § (2) bekezdésében felsorolt feltételek, s miben valósul meg az alkotmányellenesség.

3. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panasszal akkor fordulhat az indítványozó az Alkotmánybírósághoz, ha az egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.]. Ebből következik, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon is csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat általában figyelmen kívül kell hagyni [46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 510.].

Az Alkotmánybíróság a jelen esetben megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszra meghatározott határidő szempontjából a rendkívüli jogorvoslatot figyelmen kívül kellett hagyni, mert a panasz benyújtására jogosult személy nem a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán került abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Emiatt az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.E.20.170/2004/7. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontjára tekintettel visszautasította.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.51.100/2003/17. számú és 9.P.50.613/2004/10. számú ítéletei ellen, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtti 11.P.51.605/2004. számú és 18.P.50.697/2004. számú perek kapcsán előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította, mivel az alkotmányjogi panasz előterjesztésekor az indítványozó még nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, illetve a jogerős (másodfokú) határozatokat utóbb nem csatolta. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.53.707/2003/6. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz visszautasítása szintén az Ügyrend 29. § e) pontján alapul: az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét ezen ítélet tekintetében ugyan kimerítette, alkotmányjogi panasz azonban csak a jogerős határozat ellen terjeszthető elő.

Budapest, 2007. december 11.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró helyett

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró helyett

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Tartalomjegyzék