62021CJ0354[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2023. március 9. R.J.R. kontra Registrų centras. A Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Európai öröklési bizonyítvány - 650/2012/EU rendelet - Az 1. cikk (2) bekezdésének l) pontja - Hatály - 68. cikk - Az európai öröklési bizonyítvány tartalma - A 69. cikk (5) bekezdése - Az európai öröklési bizonyítvány joghatásai - Az öröklési ügyben eljáró tagállamtól eltérő tagállamban található hagyatéki ingatlanvagyon - Ezen ingatlannak e tagállam ingatlan-nyilvántartásába való bejegyzése - Az említett tagállam jogszabályaiban ezen nyilvántartásba vételre vonatkozóan előírt jogi követelmények - 1329/2014/EU végrehajtási rendelet - E végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány kötelező jellege. C-354/21. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2023. március 9.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Európai öröklési bizonyítvány - 650/2012/EU rendelet - Az 1. cikk (2) bekezdésének l) pontja - Hatály - 68. cikk - Az európai öröklési bizonyítvány tartalma - A 69. cikk (5) bekezdése - Az európai öröklési bizonyítvány joghatásai - Az öröklési ügyben eljáró tagállamtól eltérő tagállamban található hagyatéki ingatlanvagyon - Ezen ingatlannak e tagállam ingatlan-nyilvántartásába való bejegyzése - Az említett tagállam jogszabályaiban ezen nyilvántartásba vételre vonatkozóan előírt jogi követelmények - 1329/2014/EU végrehajtási rendelet - E végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány kötelező jellege"

A C-354/21. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) a Bírósághoz 2021. június 4-én érkezett, 2021. június 2-i határozatával terjesztett elő az

R. J. R.

és

a Registrų centras VĮ

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, D. Gratsias, M. Ilešič (előadó), I. Jarukaitis és Csehi Z. bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Siekierzyńska tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. május 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a litván kormány képviseletében K. Dieninis és V. Kazlauskaitė-Švenčionienė, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében J. Möller, U. Bartl, M. Hellmann, R. Kanitz, P.-L. Krüger és U. Kühne, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében A. Daniel és A.-C. Drouant, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Biró-Tóth Zs. és Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében S. L. Kalėda és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2022. július 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 107. o.; helyesbítések: HL 2012. L 344., 3. o. és HL 2013. L 60., 140. o.) 1. cikke (2) bekezdése l) pontjának és 69. cikke (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az R. J. R. és a Registrų centras VĮ (nyilvántartási központ, Litvánia) között egy Litvániában található olyan ingatlanon fennálló tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely ingatlannak R. J. R. az örököse.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 650/2012 rendelet

3 E rendelet (7), (8), (18), (67) és (71) preambulumbekezdése a értelmében:

"(7) Elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését, azáltal hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik jelenleg nehézségekbe ütköznek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során. Az európai igazságszolgáltatási térségben a polgároknak képesnek kell lenniük öröklésük előzetes megszervezésére. Az örökösök és a hagyományosok, az örökhagyóhoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait hatékonyan kell biztosítani.

(8) Az említett célkitűzések megvalósítása érdekében ennek a rendeletnek egybe kell gyűjtenie a joghatósággal, az alkalmazandó joggal, a határozatok, a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésével - vagy adott esetben elfogadásával -, végrehajthatóságával és végrehajtásával, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetésével kapcsolatos rendelkezéseket.

[...]

(18) E rendelet hatálya nem terjedhet ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitaenek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a bejegyzést, és mely hatóságok - földhivatalok vagy közjegyzők - feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy az örökhagyónak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett hagyatéki vagyontárgyhoz való joga be van-e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt-e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Az okiratok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított olyan okiratokat, amelyek forgalmáról e rendelet rendelkezik. Nevezetesen, az e rendelet szerint kiállított európai öröklési bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartásban közreműködő hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását vagy olyan további okiratok bemutatását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti állam joga előír, például adófizetéssel kapcsolatos információkat vagy okiratokat. Az illetékes hatóság tájékoztathatja a nyilvántartásba vételt kérelmező személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy okirat hogyan szerezhető be.

[...]

(67) Az Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében az örökösöknek és a hagyományosoknak, a végrendeleti végrehajtóknak, illetve a hagyatéki gondnokoknak egy másik tagállamban, például a hagyatéki javak fellelhetősége szerinti tagállamban könnyen tudniuk kell igazolni jogállásukat és/vagy jogaikat és jogosítványaikat. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes bizonyítvány, az európai öröklési bizonyítvány (a továbbiakban: bizonyítvány) létrehozását, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létező belső okiratok helyét.

[...]

(71) A bizonyítványnak valamennyi tagállamban azonos joghatással kell bírnia. Önmagában nem képezhet végrehajtható jogcímet, azonban bizonyító erővel kell bírnia, továbbá feltételezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket, például a végintézkedések tartalmi érvényességét. A bizonyítvány bizonyító ereje nem terjedhet ki az e rendeletben nem szabályozott kérdésekre, mint például a hozzátartozói minőség kérdésére, vagy annak eldöntésére, hogy egy vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyót illette-e meg. [...]"

4 E rendelet "Hatály" című 1. cikke kimondja:

"(1) Ezt a rendeletet az öröklésre kell alkalmazni. Nem alkalmazandó különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre.

(2) E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre:

[...]

k) a dologi jogok természetére, valamint

i) az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére - beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is - és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira."

5 Az említett rendeletnek az "Európai öröklési bizonyítvány" címet viselő VI. fejezete a 62-73. cikkből áll.

6 E rendeletnek "Az európai öröklési bizonyítvány bevezetése" című 62. cikke értelmében:

"(1) Ez a rendelet bevezeti az európai öröklési bizonyítványt (a továbbiakban: a bizonyítvány), amelyet más tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki, és amely a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal bír.

(2) A bizonyítvány használata nem kötelező.

(3) A bizonyítvány nem lép a tagállamokban hasonló célokra használt belföldi okiratok helyébe. A más tagállamban történő felhasználás céljából kiállított bizonyítvány azonban abban a tagállamban is bír a 69. cikkben felsorolt joghatásokkal, amelynek hatóságai azt e fejezettel összhangban kiállították."

7 A 650/2012 rendelet "A bizonyítvány rendeltetése" című 63. cikkének szövege a következő:

"(1) A bizonyítvány azon örökösök [...] általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat örökösként [...]

(2) A bizonyítvány különösen az alábbiak közül egy vagy több bizonyítására használható:

a) a bizonyítványban említett minden örökös, illetve adott esetben hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető részesedés a hagyatékban;

b) a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösök, illetve adott esetben hagyományosok javára való juttatása;

[...]"

8 E rendelet "A bizonyítvány kiállítása" című 67. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A kiállító hatóság az e fejezetben meghatározott eljárás keretében haladéktalanul kiállítja a bizonyítványt, amennyiben az igazolandó tények az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapítást nyertek. A kiállító hatóság a 81. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott formanyomtatványt használja."

9 Ugyanezen rendeletnek "A bizonyítvány tartalma" című 68. cikke a következőképpen szól:

"A bizonyítvány a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben a következő adatokat tartalmazza:

[...]

l) az egyes örökösöket megillető örökrész, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolása;

[...]"

10 A 650/2012 rendeletnek "A bizonyítvány joghatásai" című 69. cikke ekképp rendelkezik:

"(1) A bizonyítvány külön eljárás nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.

(2) Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. A bizonyítványban örökösként [...] említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban említett jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz a bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik.

[...]

(5) A bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez - az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül - a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez."

Az 1329/2014/EU végrehajtási rendelet

11 A 650/2012 rendeletben említett formanyomtatványok megállapításáról szóló, 2014. december 9-i 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 359., 30. o.; helyesbítés: HL 2016. L 9., 14. o. és HL 2017. L 214., 43. o.) 1. cikkének (5) bekezdése kimondja:

"Az európai öröklési bizonyítványhoz használandó, a [650/2012] rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében említett formanyomtatványt V. formanyomtatványként az 5. melléklet határozza meg."

12 Az e végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány meghatározza azon mellékleteket, amelyek az európai öröklési bizonyítványhoz csatolhatók. E mellékletek között szerepel "Az örökösök(ök) jogállása és jogai" című IV. melléklet.

13 E IV. melléklet 9. pontja a következőket tartalmazza: "[a]z örököst megillető és a bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyát képező vagyontárgy(ak) (kérjük, részletezze a vagyontárgy(ak)at és jelöljön meg minden vonatkozó azonosító adatot)".

A litván jog

14 A 2015. június 23-i XII-1833. sz. törvénnyel módosított 1996. szeptember 24-i Lietuvos Respublikosvolnojamojo turto registro įstatymas Nr. I-1539 (Žin., 1996, no 100-2261) (a Litván Köztársaság ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénye; a továbbiakban: ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény) 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartást vezető szerv e törvénnyel összhangban felel az ingatlan-nyilvántartásban gyűjtött adatok pontosságáért és védelméért. E rendelkezés szerint e szervezet kizárólag azért felel, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatok megfelelnek azon dokumentumoknak, amelyek alapján a nyilvántartásba való bejegyzésre sor került.

15 E törvény 22. cikke szabályozza az ingatlanon fennálló dologi jogok, az ilyen jogokat érintő korlátozások, valamint a jogi tények ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének jogalapját. E rendelkezés rögzíti azon dokumentumok listáját, amelyek ingatlanon fennálló dologi jogok vagy jogi tények keletkezését igazolják, és amelyek alapján e jogok, jogokat érintő korlátozások vagy jogi tények az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerülnek, felsorolva többek között a hatóságok határozatait; a bíróságok ítéleteit, végzéseit és határozatait, valamint az öröklési bizonyítványokat.

16 Az említett törvény 23. cikke meghatározza az ingatlanon fennálló dologi jogok, az ilyen jogokat érintő korlátozások, valamint a jogi tények ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránti kérelmek benyújtásának szabályait. A (2) bekezdésében előírja, hogy a kérelemhez csatolni kell a bejegyzésre irányuló kérelemmel érintett dologi jog keletkezését, e jog korlátozását vagy a jogi tényt igazoló dokumentumokat. E 23. cikk (3) bekezdése pontosítja, hogy az ingatlanon fennálló dologi jogok, az ilyen jogokat érintő korlátozások, valamint a jogi tények keletkezésének, megszűnésének, átruházásának vagy korlátozásának igazolásául szolgáló dokumentumoknak meg kell felelniük a jogszabályi követelményeknek, és tartalmazniuk kell az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez szükséges információkat. Az említett 23. cikk (4) bekezdése szerint a bejegyzés alapjául szolgáló dokumentumoknak olvashatónak kell lenniük, és tartalmazniuk kell az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben érintett személyek teljes vezeték- és keresztnevét, elnevezését, címét, azonosító számát, valamint az érintett ingatlan egyedi számát, amelyet a Lietuvos Respublikos nekilnojamojo turto kadastro nuostatai (a Litván Köztársaság ingatlan-nyilvántartási szabályzata) alapján adtak neki.

17 Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 29. cikke szerint az ingatlannyilvántartást vezető szerv megtagadja az ingatlanon fennálló dologi jogoknak, az ilyen jogokat érintő korlátozásoknak, valamint a jogi tényeknek az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyezését, ha a bejegyzés iránti kérelem vizsgálata során megállapítja, hogy a kérelem igazolására benyújtott dokumentum nem felel meg e törvény követelményeinek, vagy hogy az e szervnek benyújtott kérelem vagy dokumentum nem tartalmazza a Nekilnojamojo turto registro nuostatai (ingatlan-nyilvántartási szabályzat) által előírt azon adatokat, amelyek szükségesek az ingatlan vagy az ingatlanra vonatkozó dologi jog megszerzőinek azonosításához.

18 A 2014. április 23-i Lietuvos Respublikos vyriausybės nutarimas nutarimas Nr. 379. által elfogadott, "Dėl Nekilnojajo turto registro nuostatų patvirtinimo" (a Litván Köztársaság Kormánya ingatlan-nyilvántartásról szóló rendelet jóváhagyásáról szóló 379. sz. kormányrendelete; TAR, 2014, no 2014-4930) a 14.2.2. pontjában pontosítja, hogy az ingatlan azonosító adatai a következők: a kataszteri terület, a kataszteri parcella és a parcella ingatlan nyilvántartási száma, a parcella egyedi száma (azonosítószáma), az ingatlan egyedi száma (azonosítószáma), a lakás vagy helyiségek egyedi száma (azonosítószáma).

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

19 Az alapeljárás felperese, R. J. R. Németországban rendelkezik lakóhellyel.

20 2015. december 6-án R. J. R. édesanyja (a továbbiakban: elhunyt), akinek szokásos tartózkodási helye ekkor Németországban volt, elhalálozott. Az alapeljárás felperese, az elhunyt egyedüli örököse, fenntartások nélkül elfogadta az elhunyt németországi hagyatékát. Az örökös az európai öröklési bizonyítvány kiállítására hatáskörrel rendelkező német bírósághoz fordult, mivel e hagyatéknak Németország mellett Litvániában lévő vagyontárgyak is a részét képezték.

21 2018. szeptember 24-én az Amtsgericht Bad Urach (bad urachi helyi bíróság, Németország) kiállította az alapeljárás felperese részére egyrészt az 1. VI 174/18. sz. öröklési bizonyítványt, amelyben az szerepelt, hogy a szerint a 2014. május 10-én elhunyt G. R. az örökséget a kizárólagos örökösre, az elhunytra hagyta, és az 1. VI 175/18. sz. európai öröklési bizonyítványt, amely szerint az elhunyt az örökséget az alapeljárás felperesére hagyta, és utóbbi személy volt a kizárólagos örökös, aki fenntartások nélkül elfogadta az örökséget.

22 2019. március 15-én az alapeljárás felperese kérelmet nyújtott be a nyilvántartások központjához, amely többek között a litvániai ingatlan-nyilvántartás vezetésével megbízott állami szerv, az elhunyt Litvániában található ingatlanán fennálló tulajdonjogának nyilvántartásba vétele iránt. Kérelmének alátámasztására benyújtotta az előző pontban említett öröklési bizonyítványt és európai öröklési bizonyítványt.

23 A nyilvántartások központján belül a vagyontárgyak nyilvántartásával foglalkozó földhivatali osztály tauragėi kirendeltsége 2019. március 20-i határozatával elutasította ezt a kérelmet, azzal az indokkal, hogy a benyújtott európai öröklési bizonyítvány nem tartalmazta az ingatlanok azonosításához szükséges, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben előírt adatokat, azaz nem tüntette fel az alapeljárás felperese által örökölt vagyontárgyakat.

24 Ez utóbbi panaszt nyújtott be ezen elutasító határozattal szemben a nyilvántartások központján belül a központi nyilvántartó hivatal vitarendezési testületéhez, amely 2019. május 9-i határozatával helybenhagyta az említett elutasító határozatot.

25 Az alapeljárás felperese keresetet nyújtott be e határozatok ellen a Regionų apygardos administracinio teismo Klaipėdos rūmaihoz (a klaipėdai megyei közigazgatási bíróság, Litvánia), amely 2019. december 30-i ítéletével e keresetet mint megalapozatlant elutasította.

26 Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága), a kérdést előterjesztő bírósághoz. E bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita a 650/2012 rendelet értelmezésére vonatkozó kérdéseket vet fel.

27 E bíróság megjegyzi, hogy a 650/2012 rendelet 69. cikkének (5) bekezdése értelmében az európai öröklési bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez - az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül - a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez, vagyis e bizonyítvány nincs hatással e rendelet 1. cikke (2) bekezdése l) pontjának alkalmazására. Az említett bíróság szerint ez utóbbi rendelkezés, amely az említett rendelet hatálya alól kizárja az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételét, magában foglalja, hogy az európai öröklési bizonyítvány megszerzése önmagában nem eredményezi az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés az ingatlan fekvése szerinti tagállam joga által megállapított feltételeinek alkalmazhatatlanságát.

28 E tekintetben az előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy Litvániában azokat a dokumentumokat, amelyek ingatlanon fennálló dologi jogok nyilvántartásba történő bejegyzésének alapjául szolgálhatnak, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 22. cikke sorolja fel, és e törvény 23. cikkének (2)-(4) bekezdése kötelező jelleggel meghatározza azokat az információkat és adatokat, amelyeket e dokumentumoknak igazolniuk kell. A nyilvántartások központja kizárólag a törvény által ráruházott hatáskör alapján jár el, amely nem teszi lehetővé számára azt, hogy maga állapítsa meg a tulajdonhoz fűződő jogok tartalmát, illetve hogy bizonyos tények fennállását vagy hiányát igazoló információkat és bizonyítékokat maga gyűjtsön össze.

29 E bíróság rámutat, hogy következésképpen a litván jog szabályai alapján az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez szükséges adatokat kizárólag az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 22. cikkében felsorolt dokumentumokban lehet megadni, és ha a szolgáltatott adatok hiányosak, a nyilvántartások központjának nincs hatásköre arra, hogy az e dokumentumokban szereplő adatokon kívül más adatokat is figyelembe vegyen.

30 Az említett bíróság hozzáteszi, hogy e joghatások kiváltásához az európai öröklési bizonyítványt az 1329/2014 végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítani. Következésképpen, ha a 650/2012 rendelet és az 1329/2014 végrehajtási rendelet alkalmazandó rendelkezéseiben szereplő adatokat az európai öröklési bizonyítvány tartalmazza, azt Litvániában olyan érvényes okiratnak kell tekinteni, amely alapján a vagyontárgy átszállása a 650/2012 rendelet 69. cikkének (5) bekezdésében előírtak értelmében az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető.

31 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az alapügyben szóban forgó európai öröklési bizonyítványt ezen V. formanyomtatvány felhasználásával állították ki, és az tartalmazza az említett formanyomtatvány IV. mellékletét, amely tanúsítja az örökös jogállását és jogait. Hozzáteszi azonban, hogy e IV. melléklet 9. pontjában semmilyen adatot nem szolgáltattak az örökösnek juttatott azon vagyontárgy vagy vagyontárgyak azonosítása érdekében, amelyek tekintetében a bizonyítványt kérték.

32 E bíróság rámutat, hogy az alapeljárás felperese által előadott érvek, valamint a német bíróságok felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlata arra utal, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság nem tévedésből mulasztotta el ezen adatok szolgáltatását. Az alapeljárás felperese többek között arra hivatkozik, hogy a német öröklési jogot az egyetemes jogutódlás elve szabályozza, következésképpen, e jog szerint ha egyetlen jogosult van, az elhunyt teljes vagyonát ő szerzi meg, és nincs semmilyen lehetőség arra, hogy a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyakat külön megnevezzék vagy beazonosítsák. Véleménye szerint az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a német bíróságok nem alkalmazzák a 650/2012 rendelet 68. cikkének (1) bekezdését, amely szerint a bizonyítványban fel kell tüntetni az egyes örökösöket megillető örökrészt, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolását.

33 Figyelembe véve az európai öröklési bizonyítvány bevezetésével elérni kívánt célokat, és különösen az Unión belül a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezésének célkitűzését, a kérdést előterjesztő bíróság a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdése l) pontjának és 69. cikke (5) bekezdésének értelmezését kéri, különösen az e rendelkezések és a szóban forgó hagyaték tárgyát képező vagyontárgy helye szerinti tagállamnak a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése feltételeit szabályozó nemzeti joga közötti kapcsolat tekintetében.

34 Ilyen körülmények között a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [650/2012 rendelet] 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját és 69. cikkének (5) bekezdését, hogy azokkal nem ellentétes az ingatlan fekvése szerinti tagállam azon jogi szabályozása, amely szerint tulajdonjogok csak abban az esetben jegyezhetők be európai öröklési bizonyítvány alapján az ingatlan-nyilvántartásba, ha a nyilvántartásba vételhez szükséges valamennyi adat szerepel az európai öröklési bizonyítványban?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

35 A jelen ügyben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapeljárás felperesének egy Litvániában fekvő ingatlanon fennálló tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelmét azzal az indokkal utasították el, hogy az e kérelem alátámasztására benyújtott európai öröklési bizonyítvány nem tartalmazott e vagyontárgyra vonatkozó adatokat. E körülmények között, annak érdekében, hogy hasznos választ lehessen adni a kérdést előterjesztő bíróságnak, úgy kell átfogalmazni az előterjesztett kérdést, hogy az a 650/2012 rendelet 68. cikkére is vonatkozzon, mivel e cikk - amint az magából a címéből is kitűnik - pontosan az ilyen bizonyítvány tartalmára vonatkozik. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben: 2021. november 16-i Governor of Cloverhill Prison és társai ítélet, C-479/21 PPU, EU:C:2021:929, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Így kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját, 68. cikkének l) pontját, és 69. cikkének (5) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az ingatlannak az e tagállam ingatlan-nyilvántartásába történő bejegyzése iránti kérelem elutasítható, ha az e kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen okirat egy olyan európai öröklési bizonyítvány, amely nem azonosítja az adott ingatlant.

37 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke, miután (1) bekezdésében meghatározta e rendelet hatályát, (2) bekezdésében kimerítően felsorolja az e hatály alól kizárt tárgyköröket, amelyek között szerepel ezen 1. cikk (2) bekezdésének l) pontjában "az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére - beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is - és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira".

38 A 650/2012 rendelet 69. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az európai öröklési bizonyítvány érvényes jogcímet képez - az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül - a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Az említett rendelet 68. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a bizonyítványnak a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben tartalmaznia kell bizonyos adatokat, és különösen - e 68. cikk l) pontjának megfelelően - az egyes örökösöket megillető örökrészt, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolását.

39 Így, annak értékelése érdekében, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontjában előírt azon kötelezettség, hogy az európai öröklési bizonyítványba fel kell tüntetni az érintett örököst megillető vagyontárgyak felsorolását, az ilyen bizonyítványt kiállító hatóság számára nem csupán nagyszámú örököst érintő öröklés esetén áll-e fenn, hanem az egyetlen örököst érintő olyan öröklés esetén is, mint amely az alapügy tárgyát képezi, e 68. cikk (1) bekezdését az 1. cikk (2) bekezdésének l) pontja és a 69. cikk (5) bekezdése közötti kapcsolat fényében, az e rendelkezéseket magába foglaló általános keretre tekintettel kell értelmezni.

40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az európai öröklési bizonyítvány az uniós jog önálló eszköze, amelynek használatát és joghatásait a 650/2012 rendelet rendelkezései részletesen szabályozzák. A Bíróság így már pontosította, hogy ezen, e rendelettel létrehozott bizonyítvány az említett rendelet VI. fejezetének rendelkezései által létrehozott önálló jogi szabályozás alá tartozik (2018. június 21-i Oberle ítélet, C-20/17, EU:C:2018:485, 46. pont).

41 A 650/2012 rendelet jelen ítélet 39. pontjában említett rendelkezéseit a rendelet által követett célok fényében kell értelmezni, amelyek - amint az a rendelet (7) és (8) preambulumbekezdéséből kitűnik - az örökösöknek és a hagyományosoknak, az örökhagyóhoz közel álló más személyeknek, valamint a hagyatéki hitelezőknek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során történő segítségnyújtásra törekszik, valamint arra, hogy az uniós polgárok számára lehetővé tegye az öröklésük előkészítését (lásd ebben az értelemben: 2018. június 21-i Oberle ítélet, C-20/17, EU:C:2018:485, 49. pont).

42 Ezt a szempontot szem előtt tartva vezette be az uniós jogalkotó a 650/2012 rendelettel az európai öröklési bizonyítványt, amelynek célja e rendelet (67) preambulumbekezdése szerint az Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében többek között lehetővé tenni az örökösök számára, hogy egy másik tagállamban könnyen igazolhassák jogállásukat, és/vagy jogaikat és jogosítványaikat.

43 E tekintetben az európai öröklési bizonyítvány a 650/2012 rendelet 63. cikke (1) bekezdésének megfelelően azon örökösök általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat örökösként. E 63. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében e bizonyítvány felhasználható különösen az e bizonyítványban említett egyes örökösök jogállásának és/vagy jogainak, valamint a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgy vagy vagyontárgyak örökös vagy örökösök javára való juttatásának bizonyítására.

44 Ami az európai öröklési bizonyítvány joghatásait illeti, amint az a 650/2012 rendelet 69. cikkének (1) bekezdéséből és (71) preambulumbekezdéséből kitűnik, e bizonyítványnak valamennyi tagállamban azonos joghatással kell bírnia, külön eljárás lefolytatása nélkül. E rendelet 69. cikke (2) bekezdésének megfelelően vélelmezni kell, hogy az említett bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. A bizonyítványban örökösként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik az e bizonyítványban említett jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz a bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik. Így, amennyiben az örökhagyó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban az örökös részére európai öröklési bizonyítványt állítanak ki, ezen örökös azt felhasználhatja azon más tagállamokban, ahol az örökhagyó vagyontárgyai találhatók.

45 Ami különösen azt az esetet illeti, amikor az európai öröklési bizonyítványt olyan okiratként mutatják be, amely alapján a örökölt ingatlan bejegyzését kérik, hangsúlyozni kell, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikke az e bizonyítványban feltüntetendő adatok minimális szintjét írja elő. Márpedig e bizonyítvány tartalma esetenként eltérő lehet annak függvényében, hogy azt milyen célból állították ki.

46 A tekintetben pontosítani kell, hogy a 650/2012 rendelet 67. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és amint azt a Bíróság már megállapította, kiállító hatóságnak kötelezően az 1329/2014 végrehajtási rendelet 5. mellékletében előírt V. formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítania az említett bizonyítványt (lásd ebben az értelemben: 2019. január 17-i Brisch ítélet, C-102/18, EU:C:2019:34, 30. pont).

47 Mindemellett emlékeztetni kell arra is, hogy amint az a jelen ítélet 38. pontjából kitűnik, a 650/2012 rendelet 69. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az európai öröklési bizonyítvány érvényes jogcímet képez - többek között e rendelet 1. cikke (2) bekezdése l) pontjának sérelme nélkül - a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez, mivel ez utóbbi rendelkezés - amint azt a Bíróság már megállapította - kimondja, hogy az említett rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére - beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is - és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira (lásd ebben az értelemben: 2017. október 12-i Kubicka ítélet, C-218/16, EU:C:2017:755, 54. pont).

48 Azon körülmény, hogy az ilyen jogi követelményeket ily módon a nemzeti jog szabályozza, a 650/2012 rendelet (18) preambulumbekezdéséből is következik, amelynek értelmében az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre nem terjed ki e rendelet hatálya, és így a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia e bejegyzés jogi feltételeit és részletes szabályait, valamint azt, hogy mely hatóságok - földhivatalok vagy közjegyzők - feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a szükséges adatokat.

49 Következésképpen az európai öröklési bizonyítványt bevezető 650/2012 rendelet rendelkezései, pontosabban e rendelet 69. cikkének (5) bekezdése - az abban említett 1. cikk (2) bekezdésének l) pontjával összefüggésben - nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ingatlanon fennálló dologi jogok bejegyzése érdekében teljesítendő követelményeket állapítsanak meg vagy alkalmazzanak.

50 E tekintetben minden tagállam, amelyben az ingatlanon fennálló dologi jogok ilyen bejegyzését előírják, szabadon határozza meg e bejegyzés feltételeit és részletes szabályait, beleértve azon követelményt is, amely szerint a nyilvántartásba vétel iránti kérelem tárgyát képező ingatlant azonosító valamennyi adatot tartalmaznia kell a kérelemnek vagy a kísérő dokumentumoknak.

51 Ennélfogva, abban az esetben, ha az ingatlanon fennálló dologi jogok bejegyzéséért felelős hatósághoz örökölt ingatlan bejegyzése iránti kérelmet nyújtanak be, anélkül hogy ezen ingatlant olyan okiratban azonosítanák, amelynek alapján e bejegyzést kérik, beleértve a benyújtott európai öröklési bizonyítványt, a fentiekből az következik, hogy e hatóság elutasíthatja az ilyen kérelmet.

52 E tekintetben meg kell állapítani, hogy egy adott ingatlan tagállami ingatlan-nyilvántartásba az európai öröklési bizonyítvány alapján való bejegyzése iránti kérelemnek azon az alapon történő elutasítása, hogy az nem tartalmazza ezen ingatlan azonosítási adatait, önmagában nem kérdőjelezi meg e bizonyítvány érvényességét az általa igazolt többi elem, mint például az örökös jogállása tekintetében.

53 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 650/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját, 68. cikkének l) pontját, és 69. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az ingatlan e tagállam ingatlan-nyilvántartásába történő bejegyzése iránti kérelem elutasítható, ha a kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen okirat egy olyan európai öröklési bizonyítvány, amely nem azonosítja az adott ingatlant.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontját, 68. cikkének l) pontját, valamint 69. cikkének (5) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az ingatlan e tagállam ingatlan-nyilvántartásába történő bejegyzése iránti kérelem elutasítható, ha a kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen okirat egy olyan európai öröklési bizonyítvány, amely nem azonosítja az adott ingatlant.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: litván.