BH 2017.8.271 A Cstv. 20. § (1a) bekezdésében található felsorolás nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést. Joggal való visszaélésnek minősül az is, ha az egyes osztályokban a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon belül nem kerül megállapításra, hogy milyen módon - valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján - történik meg a hitelezők kielégítése. Ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egyes hitelezők kielégítése az osztályon belül kirívóan aránytalan vagy méltánytalan lesz a többihez képest [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 20. § (1a) bek.].

Pertörténet:

Pécsi Ítélőtábla Cspkf.45299/2016/2., Kúria Gfv.30241/2017. (*BH 2017.8.271*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az S. Kft. és az adós között a 2013. október 11. napjával keltezett okirat alapján kölcsönszerződés jött létre, mely szerint az S. Kft. 180 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak 2013. december 10. visszafizetési határidővel. Az adós közjegyzői okiratban tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a kölcsönszerződés alapján.

[2] Az S. Kft. és az adós 2013. október 22-én további kölcsönszerződést kötöttek 30 300 000 Ft kölcsönösszegre 2014. február 20. visszafizetési határidővel.

[3] Az adós az So. Kft. részére 2014. január 15-én 594 000 000 Ft kölcsönt nyújtott 2016. december 31. visszafizetési határidővel.

[4] A S. Kft. és az adós között 2014. január 22-én zálogszerződés jött létre, melyben az adós az S. Kft.-től kapott kölcsöneinek a biztosítására az adós és a So. Kft. között létrejött kölcsönszerződésből eredő követelésre követelést terhelő zálogjogot alapítottak 210 300 000 Ft és járulékai erejéig az S. Kft. javára.

[5] Az adós csődeljárását a bíróság 2015. szeptember 22-én indította meg.

[6] A csődeljárás során az M. Bank Zrt., amelynek a hitelezői igényét a vagyonfelügyelő biztosított nem vitatott igényként vette nyilvántartásba, kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelővel szemben az S. Kft. hitelezői igényének az elfogadása és besorolása ellen. Kérte annak megállapítását, hogy a hitelezői igényt a vagyonfelügyelő jogellenesen vette nyilvántartásba, mert az nem létezik, nem biztosított: mind a kölcsönszerződés, mind a zálogszerződés színlelt volt, a szerződések megkötésére kizárólag azért került sor, hogy a csődeljárásban biztosított követelést teremtsenek. Állította, a vagyonfelügyelő a biztosítékként szolgáló követelés valódi értékén túl vette biztosítottként nyilvántartásba az S. Kft. követelését. Hivatkozott arra is, hogy az adósnak kölcsönadó S. Kft. és az adóstól kölcsönvevő So. Kft. tulajdonosa ugyanaz a személy.

[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A becsatolt kölcsön- és zálogszerződésekből, banki bizonylatokból megállapította, hogy a követelések valós hitelezői követelésnek tekintendők olyan összegben és besorolásban, ahogyan azokat a kijelölt vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.

[8] 2016. augusztus 25-én az adós egyezségi javaslatát a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők szavazatának többségével rendelkező hitelezők a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályban is elfogadták, a csődegyezséget megkötötték. A csődegyezségben az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy a biztosított hitelezői osztályban a tőke és az után 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 65%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. A nem biztosított hitelezői osztályban az elismert és a vagyonfelügyelő által visszaigazolt hitelezőiigény-bejelentés szerinti tőke és az utána 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 2%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. Az egyezség a hitelezői követelések kielégítése tekintetében nem tartalmazott konkrét határidőket.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[9] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján megszüntette. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az egyezség végrehajthatatlan.

[10] Az adós, az M. Bank Zrt., az S. Kft. és az M. Iroda Kft. hitelezők nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság végzésével szemben. Az M. Bank Zrt. fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzése indokolásának megváltoztatását kérte. Egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a S. Kft. követelését biztosító követelés értéke a kötelezett vagyoni helyzetére figyelemmel, nem azonos a követelés névértékével, ezért az S. Kft. követelése nem minősülhet teljes mértékben biztosítottnak.

[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, annak jogi indokolását azonban pontosította és kiegészítette.

[12] Az M. Bank Zrt. fellebbezésével kapcsolatban - hivatkozva a Kúria EBH 2011.2332. számú határozatára - egyebek mellett kifejtette, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság határozatának meghozatalakor kizárólag a felek és a vagyonfelügyelő által szolgáltatott adatok alapján, rövid határidővel köteles eljárni. A hitelező által a zálogtárgy értéke megállapítására vonatkozó szakértői bizonyításnak a kifogás elbírálása során nincs helye.

[13] Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az egyezség végrehajthatatlan.

[14] A Cstv. 20. § (1a) bekezdése alapján az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket.

[15] A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első fordulata - "az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét szem előtt kell tartani" - az egyezség létrehozása tekintetében teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát (BH 2016.65.). Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által, vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető. A Cstv. 20. § (1a) bekezdés második fordulata már a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmazza meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatók meg. A joggal való visszaélés alapelvénél a jogok gyakorlása során a jog rendeltetését - az igazságosságot, méltányosságot - kell figyelembe venni, az alapelv magatartási alapkövetelmény, etikai mérce. Joggal való visszaélés esetén az elvi kiindulása alapján jogos magatartás - az alanyi jog adott konkrét módon történő gyakorlása miatt - jogellenes magatartássá válik.