BH 2011.12.337 I. Nem ütközik a jóerkölcsbe a házassági vagyonjogi szerződés amiatt, hogy a közös-, illetve a különvagyon körét a törvénytől eltérően határozza meg [Csjt. 27. § (2) bek., Ptk. 200. § (2) bek.].

II. a házassági vagyonjogi szerződésben foglaltaktól a bíróság méltányossági alapon általában nem térhet el [Csjt. 31. § (5) bek.].

A peres felek házasságát a bíróság 2006. június 9-én jogerős ítéletével felbontotta. A bontópert jelen per alperese kezdeményezte egyező akaratnyilvánításra hivatkozva, a 2006. május 16-án kelt beadványában azonban már a bontásra vezető okok feltárásával kérte a házasság felbontását. Arra hivatkozott, hogy férje a tudomása nélkül kölcsönöket kért több hitelezőtől, akik nála jelentkeztek - esetenként agresszívan - a kölcsön visszafizetése érdekében. Ezt követően jelen per felperese a házassági bontóperben a közös kiskorú gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozóan ideiglenes intézkedés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felesége minden lehetséges eszközzel akadályozza a gyermekekkel való együttlétet. A peres felek végül mégis egyező akaratnyilvánítással kérték a házasság felbontását és a házassági életközösség megszűnésének időpontját - egyezően - 2005. május 15-ében jelölték meg, ez szerepel a bontóperi ítélet indokolásában is.

Az alperes a házasság fennállásának ideje alatt, 2002. május 14-én adásvételi szerződéssel megvásárolta az m.-i tulajdoni lapon 8302 helyrajzi szám alatt lévő, M. város, V. utca 21. szám alatti ingatlan tulajdonjogát 16 500 000 forint vételár ellenében. Ezen összegből a szerződés aláírásával egyidejűleg 1 500 000 forint foglalót, további 3 000 000 forintot 2002. május 20-ig, míg 12 000 000 forintot az OTP Bank Rt.-vel megkötött lakásvásárlási hitel felvételét követően legkésőbb 2002. július 31-ig kellett megfizetnie.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes az 1 500 000 forint foglaló összegét édesanyjától kapta ajándékba, a további 3 000 000 forintot pedig C. B.-vel 2002. május 29-én megkötött kölcsönszerzés alapján fizette ki. A kölcsön biztosítékául az alperes különvagyonát képező M. város, Z. utca 16. fszt. 2. szám alatti ingatlan szolgált.

A peres felek az ingatlan vételárának megfizetéséhez - mint adóstársak - 10 000 000 forint hitelt vettek fel az OTP Rt.-től, melynek biztosítékául az ingatlanra jelzálogjogot és elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be a bank javára. A vételár további részének megfizetésére, illetve az ingatlanon folyó építkezés finanszírozására az alperes édesanyjának és nevelőapjának tulajdonát képező M. város, D. utca 12. II. em. 4. szám alatti ingatlan értékesítéséből származó 9 000 000 forintból került sor.

Az alperes 2003. november 17-én 5 500 000 forint vételár ellenében elidegenítette a különvagyonát képező M. város, Z. utcai ingatlant, melyből visszafizette a C. B.-től felvett 3 000 000 forint kölcsönt.

A peres felek kapcsolatában 2006 tavaszáig jelentősebb konfliktusok nem merültek fel. Ekkor az alperes a két gyermekkel az M. város, D. G. utca 1-7. szám alá költözött, ahová a felperes még gyakran eljárt, rendszerint ő vitte innen a gyermekeket iskolába, de életvitelszerűen a felek nem laktak együtt. A peres felek az életközösség megszakadását követően még tettek kísérleteket az életközösség helyreállítására, közös olaszországi nyaraláson is részt vettek, a kapcsolat helyreállítása azonban nem sikerült.

A felek még a házastársi életközösség fennállása alatt, 2004. január 13-án házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy az M. város, V. utca 21. szám alatti ingatlan megvásárlására az alperes különvagyoni pénzéből került sor. A szerződés 3/b. pontjában kijelentették, hogy az OTP Jelzálogbank Rt.-től 10 000 000 forint hitelt vettek fel, a vonatkozó szerződésben a házasfelek adóstársként szerepelnek, azonban a hitel törlesztését az alperes vállalja a különvagyonából és a szülei támogatásából, ezért az ingatlannal kapcsolatban felvett kölcsön alapján a felperes tulajdoni igénnyel nem léphet fel. A szerződés 5/b. pontja pedig rögzíti, hogy az építkezés megkezdéséhez szükséges pénzeszközöket az alperes szülői támogatásból, részben pedig a különvagyonából biztosította és biztosítja a jövőben is, így az építkezéssel létrejövő bővítés, átépítés és tetőtér beépítés szintén az alperes különvagyonát képezi.

A felek 2005. október 5-én közös közjegyzői nyilatkozatot tettek, mely szerint az életközösségük változatlanul fennáll, a 2004. január 13-án kötött házassági vagyonjogi szerződést pedig továbbra is fenntartják, azt jelen nyilatkozatukkal megerősítik.

Ugyanezen a napon, 2005. október 5-én a felperes közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú nyilatkozatot tett, melyben kijelentette, hogy házastársa tudta, hozzájárulása és egyetértése nélkül különböző kölcsönöket vett fel, melyek nem gyarapították a házastársi vagyonközösséget sem közvetlenül, sem közvetve. A felperes a kölcsönök fedezeteként az M. város, S. utca 145. szám alatti különvagyoni ingatlanát terhelte meg. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az M. város, V. utca 21. szám alatti ingatlan az alperes különvagyonát képezi, mely a nyilatkozat megtételének időpontjában is építkezés alatt állt, és ennek költségeit az alperes szülei fizetik.

A felperes keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását, annak megállapításával, hogy az M. város, V. utca 21. szám alatti ingatlanra fordított különvagyoni és közös vagyoni beruházásai eredményeként az ingatlan 3335/5385 tulajdoni hányadát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján megszerezte. Ennek alapján kérte a közös tulajdon megszüntetését, az alperes 33 350 000 forint megváltási ár megfizetésére történő kötelezése mellett.

Utóbb a keresetét kiegészítve elsődlegesen a 2004. január 13. napján keltezett, valamint a 2005. október 5. napján közjegyzői okiratba foglalt szerződések és egyoldalú nyilatkozat semmisségének a megállítását kérte, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján, azok jóerkölcsbe ütközése folytán. Másodlagosan pedig annak megállapítását kérte, hogy a vagyonjogi szerződés, valamint az ennek megerősítését szolgáló közjegyzői nyilatkozatok a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján érvénytelenek, mivel a szerződéskötéskor a felperes az alperes által okozott tévedésben volt, illetve az alperes őt megtévesztette a szerződéskötéskor azzal, hogy csak formálisan válnak el, azért, hogy a lakóház építkezésére fordított kölcsöntartozások felvételének időpontját a házassági vagyonjogi szerződés megelőzze és így a tartozások csak a felperes különadósságaként jelenjenek meg.

Az alperes ellenkérelme a felperesi kereset elutasítására irányult. A vagyonjogi szerződés megtámadásával kapcsolatban azzal érvelt, hogy a Ptk. 236. §-ában megjelölt egy éves megtámadási határidőt a felperes elmulasztotta, mivel a jelen perben megtartott első tárgyaláson, 2006. november 30. napján jelentette be csak az ezzel kapcsolatos igényét.

Tagadta a felperesnek azt az állítását, hogy csak formálisan kívántak elválni. Ennek ellentmond az, hogy a bontóperben vétkességi alapon kérte a házasság felbontását, illetve a felperes is ideiglenes intézkedést kért a gyermekekkel való kapcsolattartásának szabályozása érdekében. A házassági bontóperben a felek közösen határozták meg az életközösség megszakadásának időpontját 2005. május 15-ében, amit jelen perben a felperes már vitat.