62010CJ0016[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2011. február 17-i ítélete. The Number Ltd és Conduit Enterprises Ltd kontra Office of Communications és British Telecommunications plc. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - Egyesült Királyság. Jogszabályok közelítése - Távközlés - Hálózatok és szolgáltatások - 2002/22/EK irányelv - Vállalkozások kijelölése az egyetemes szolgáltatás nyújtására - Egyedi kötelezettségek előírása a kijelölt vállalkozás számára - Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek. C-16/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. február 17.(*)

"Jogszabályok közelítése - Távközlés - Hálózatok és szolgáltatások - 2002/22/EK irányelv - Vállalkozások kijelölése az egyetemes szolgáltatás nyújtására - Egyedi kötelezettségek előírása a kijelölt vállalkozás számára - Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek"

A C-16/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2010. január 11-én érkezett, 2009. december 15-i határozatával terjesztett elő az előtte

a The Number (UK) Ltd,

a Conduit Enterprises Ltd

és

az Office of Communications,

a British Telecommunications plc

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök (előadó), D. Šváby, Juhász E., G. Arestis és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 8-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a The Number (UK) Limited és Conduit Enterprises Limited képviseletében D. Rose QC és B. Kennelly barrister,

- a British Telecommunications plc képviseletében R. Thomson QC, J. O' Flaherty barrister és S. Murray solicitor,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében F. Penlington, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Vajda QC,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és A. Nijenhuis, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (engedélyezési irányelv) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.), az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlament és tanácsi irányelvnek (keretirányelv) (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.; a továbbiakban: keretirányelv) és az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) az előzetes döntéshozatalra utaló végzés meghozatalakor hatályos változatának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az egyrészről a The Number (UK) Ltd (a továbbiakban: The Number) és a Conduit Entreprises Ltd (a továbbiakban: Conduit Entreprises), mindketten tudakozószolgálati és telefonkönyv-szolgáltatók az Egyesült Királyságban, másrészről a British Telecommunications plc (a továbbiakban: BT) közötti eljárásokban terjesztették elő a távközlési szolgáltatás előfizetőinek adatait tartalmazó adatbázisból származó információk nyújtásáért a BT által számlázott összegek tárgyában, amely adatbázis kezelésére az egyetemes szolgáltatói minőségében a BT köteles.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az egyetemes szolgáltatási irányelv (7) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"A tagállamoknak továbbra is gondoskodniuk kell arról, hogy területükön a II. fejezetben meghatározott szolgáltatások - a végfelhasználó földrajzi elhelyezkedésére tekintet nélkül - meghatározott minőségben és az adott nemzeti feltételekhez képest megfizethető áron minden végfelhasználó számára rendelkezésre álljanak. [...]"

4 Az egyetemes szolgáltatási irányelv (11) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"A telefonkönyvi információ és a tudakozószolgálat a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások tekintetében alapvető hozzáférési eszköz, és az egyetemes szolgáltatási kötelezettség részét képezi. A felhasználók és a fogyasztók átfogó előfizetői nyilvántartásokat és olyan tudakozószolgáltatást igényelnek, amely kiterjed minden nyilvántartott telefon-előfizetőre és annak hívószámára (beleértve a helyhez kötött és a mobilszámokat), továbbá azt igénylik, hogy ez az információ kedvezményezéstől mentes módon jelenjen meg. [...]"

5 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A tagállamok meghatározzák azt a megközelítést, amely - a tárgyilagosság, az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartva - az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosításához a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb. A tagállamok - miközben védik a közérdeket - a piac torzulásainak, különösen a szokásos kereskedelmi feltételektől eltérő árakon vagy feltételek mellett történő szolgáltatásnyújtásnak a minimalizálására törekednek."

6 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvános telefonhálózathoz történő helyhez kötött csatlakozás és a nyilvánosan elérhető, helyhez kötött telefonszolgáltatásokhoz történő hozzáférés iránti minden ésszerű igényt legalább egy vállalkozás kielégítsen."

7 Az egyetemes szolgáltatási irányelv "Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy:

a) legalább egy átfogó telefonkönyv álljon a végfelhasználók rendelkezésére a megfelelő hatóság által jóváhagyott, akár nyomtatott, akár elektronikus, akár mindkét formában, és ennek frissítése rendszeresen, legalább évente egyszer megtörténjen;

b) legalább egy átfogó telefonos tudakozószolgálat álljon rendelkezésére valamennyi végfelhasználónak, beleértve a nyilvános telefonállomások használóit is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti telefonkönyvek - a 97/66/EK irányelv 11. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel - a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások valamennyi előfizetőjét tartalmazzák.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások a más vállalkozások által rendelkezésükre bocsátott adatok kezelése során alkalmazzák a megkülönböztetés-mentesség elvét."

8 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

"A tagállamok a 4., 5., 6. és 7. cikkben, valamint szükség esetén a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyetemes szolgáltatások nyújtásának garantálása céljából egy vagy több vállalkozást jelölhetnek ki, úgy, hogy az állam területének egésze lefedhető legyen. A tagállamok az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek szolgáltatására és/vagy az államterület különböző részeinek lefedésére különböző vállalkozásokat vagy vállalkozáscsoportokat is kijelölhetnek."

9 Az egyetemes szolgáltatási irányelvnek "A díjak megfizethetősége" című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a 4., 5., 6. és 7. cikkben az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek körébe tartozóként meghatározott, és a kijelölt vállalkozások által nyújtott szolgáltatások kiskereskedelmi díjszabásának alakulását és szintjét, különösen a nemzeti fogyasztói árakkal és jövedelmekkel összefüggésben.

(2) A nemzeti feltételek tükrében a tagállamok előírhatják, hogy a kijelölt vállalkozások olyan díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat kínáljanak a fogyasztóknak, amelyek eltérnek a szokásos kereskedelmi feltételek szerint biztosítottaktól, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az alacsony jövedelmű, illetve a különleges szociális helyzetű fogyasztókat ne gátolják a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatáshoz való hozzáférésben vagy annak használatában.

[...]

(4) A tagállamok a 4., 5., 6., és 7. cikk szerinti kötelezettségekkel terhelt vállalkozások számára előírhatják közös díjszabásoknak - így a földrajzi átlagolásnak - az adott állam egész területén - a nemzeti feltételek tükrében - történő alkalmazását, vagy ársapkák tiszteletben tartását.

[...]"

10 Az egyetemes szolgáltatási irányelvnek "A kijelölt vállalkozások szolgáltatásainak minősége" című 11. cikke előírja:

"(1) A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a 4., 5., 6., 7. cikk és a 9. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségekkel terhelt valamennyi kijelölt vállalkozás a III. mellékletben meghatározott szolgáltatásminőségi paramétereken, meghatározásokon és mérési módszereken alapuló megfelelő és naprakész tájékoztatót tegyen közzé az egyetemes szolgáltatás nyújtása terén elért teljesítményéről. A közzétett tájékoztatót a nemzeti szabályozó hatósághoz is el kell juttatni.

[...]

(4) A nemzeti szabályozó hatóságok a legalább a 4. cikk szerinti egyetemes szolgáltatási kötelezettségekkel terhelt vállalkozások számára teljesítménycélokat határozhatnak meg. Ennek során a nemzeti szabályozó hatóságok figyelembe veszik az érdekelt felek nézeteit, különösen a 33. cikkben említettek szerint.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel tudják kísérni a kijelölt vállalkozások e teljesítménycéloknak való megfelelését.

[...]"

11 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:

"A tagállamok biztosítják, hogy minden, az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan ésszerű kérést, amely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a megfelelő információk egyeztetett formában, tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul."

12 A keretirányelv "Ágazatpolitikai célok és szabályozási elvek" című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott célok elérésére irányuló minden ésszerű intézkedést meghozzanak. Az ilyen intézkedéseknek a célokkal arányosnak kell lenniük.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok - különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok - ellátása során, a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a technológiasemleges szabályozás kívánalmát.

A nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörükön belül hozzájárulhatnak a kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdítását célzó politikák végrehajtásának biztosításához.

(2) A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következők révén mozdítják elő a versenyt az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások nyújtása terén:

a) biztosítják, hogy a felhasználók [...] a választék, az ár és a minőség tekintetében maximális előnyhöz jussanak;

[...]

(3) A nemzeti szabályozó hatóságok [...] a következőkkel járulnak hozzá a belső piac fejlődéséhez:

(4) A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következők révén mozdítják elő az Európai Unió polgárainak érdekeit:

a) biztosítják, hogy [az egyetemes szolgáltatási irányelvben] meghatározott egyetemes szolgáltatáshoz mindenki hozzáférjen;

[...]"

13 Az engedélyezési irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

"Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatása, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása - a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek, illetve az 5. cikkben említett használati jogok sérelme nélkül - csak általános felhatalmazás tárgyát képezheti. Az érintett vállalkozástól megkövetelhető, hogy nyújtson be jelentést, de nem írható elő számára, hogy mielőtt a felhatalmazásból eredő jogokat gyakorolná, a nemzeti szabályozó hatóság kifejezett határozatát vagy bármely egyéb közigazgatási intézkedésének iratait szerezze be. Az egyes esetekben szükséges bejelentést követően a vállalkozás megkezdheti tevékenységét, szükség esetén az 5., 6. és 7. cikk használati jogokra vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel."

14 Az engedélyezési irányelv 6. cikkének (2) bekezdése előírja:

"Az általános felhatalmazásból eredő jogoktól és kötelezettségektől jogilag el kell különülniük azoknak az egyedi kötelezettségeknek, amelyek az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói számára a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 5. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (2) bekezdése, 6. és 8. cikke alapján, valamint a 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 16., 17., 18. és 19. cikke alapján előírhatók, illetve amelyek az említett irányelv alapján egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt szervezetek számára előírhatók. Annak érdekében, hogy az átláthatóság a vállalkozások számára biztosított legyen, az említett egyedi kötelezettségek egyes vállalkozások számára történő előírásának feltételeit és eljárását az általános felhatalmazásnak tartalmaznia kell."

A nemzeti jog

15 A BT részére - az egyetemes szolgáltatás nyújtójaként való kijelölésének keretében - az elektronikus hírközlésről szóló 2003-as rendelet (Electronic Communications [Universal Service] Regulations 2003) rendelkezései alapján a következőképpen írták elő az egyetemes szolgáltatás nyújtására vonatkozó 7. feltételt (Universal Service Condition 7, a továbbiakban: USC 7):

"7.1. A BT kezeli azt az adatbázist, amely tartalmazza az összes előfizetőre vonatkozó telefonkönyvi információt, amely előfizetőkhöz bármely [hálózati vagy szolgáltatási] hírközlési szolgáltató telefonszámot rendelt (a továbbiakban: az adatbázis). A BT biztosítja az adatbázis rendszeres frissítését.

7.2 A BT a lenti 7.3. és 7.4. pont rendelkezéseivel összhangban kérésre rendelkezésre bocsátja:

a) a 8. általános feltétel 8.2. pontjának hatálya alá tartozó bármely [hálózati vagy szolgáltatási] hírközlési szolgáltató számára a BT által összeállított telefonkönyveket, hogy lehetővé tegye, hogy ez a [hálózati vagy szolgáltatási] hírközlési szolgáltató eleget tegyen ennek a pontnak;

b) bármely személynek, aki nyilvánosan elérhető tudakozószolgáltatást kíván nyújtani és/vagy telefonkönyvet kíván kiadni, az adatbázis tartalmát gépileg olvasható formában.

7.3. A BT a fenti 7.2. pontjának a) és b) alpontja alatt található adatállományokat a kérelmező személyek rendelkezésére bocsátja, amennyiben a kérelem ésszerű. A BT a fentiek főszabály jellegének sérelme nélkül megtagadhatja ezen adatállományok rendelkezésre bocsátását, amennyiben:

a) az adatállományt kérő személy nem vállal kötelezettséget arra, hogy az abban szereplő adatokat vagy információkat a vonatkozó gyakorlati útmutatóval összhangban kezeli, és/vagy

b) a BT-nek alapos oka van azt hinni, hogy az adatállományt kérő személy nem tesz eleget a vonatkozó adatvédelmi jogszabálynak.

7.4. A BT tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és jogellenes megkülönböztetéstől mentes módon, a BT és az információt kérő személy közötti megegyezés szerinti formában szolgáltatja a fenti 7.2. pont a) és b) alpontja alatt található adatokat. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a vitarendezési funkcióival összhangban az igazgató határozhatja meg, hogy milyen formában bocsássák rendelkezésre az adatokat."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 Az Egyesült Királyságban a Hull várost környező régió kivételével a távközlés területén a BT az egyetemes szolgáltatás nyújtója.

17 Az Office of communications (média és hírközlési hatóság, a továbbiakban: OFCOM) a távközlési nemzeti szabályozó hatóság az Egyesült Királyságban. Az OFCOM a 2003-as év során átvette az Oftel, a távközlési hivatal helyét.

18 Az Oftel által elfogadott USC 7 arra kötelezi a BT-t, hogy az igazságos, objektív, költséghatékony és megkülönböztetéstől mentes módon, megegyezés szerinti formában bocsássa a többi telefonkönyvi információ- és tudakozószolgáltató rendelkezésére - amelyeket nem jelöltek ki egyetemes szolgáltatóként - az OSIS elnevezésű, telefon-előfizetőkre vonatkozó átfogó adatbázisát, amelyet a helyhez kötött telefonszolgáltatás valamennyi üzemeltetőjétől összegyűjtött adatok alapján állít össze.

19 Így a felhasználóra összpontosító egyetemes szolgáltatási kötelezettség előírása helyett az USC 7 nagykereskedelmi kötelezettséget ír elő a BT számára, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy számos egymással versenyző telefonkönyvi információ- és tudakozószolgáltató van jelen az Egyesült Királyság piacán, amelyek az OSIS-adatbázis használatával működnek.

20 A C-109/03. sz. KPN Telecom ügyben 2004. november 25-én hozott ítéletében (EBHT 2004., I-11273. o.) a Bíróság többek között úgy határozott, hogy a helyhez kötött telefonszolgáltatások üzemeltetői által az előfizetőkre vonatkozó megfelelő információk rendelkezésre bocsátásáért számlázott összegek nem tartalmazhatják az üzemeltető saját előfizetőire vonatkozó adatok összegyűjtésének, összeállításának és frissítésének belső költségeit. A The Number és a Conduit Enterprises vitatták a BT által az OSIS-adatbázis használatáért kiszámlázott összegeket, és keresetük alátámasztásaként erre az ítéletre hivatkoztak.

21 Ezen jogviták 2005-ben az OFCOM-hoz kerültek, amely 2008. március 10-én hozta meg a határozatait. Az OFCOM ezekben a határozatokban többek között megállapította, hogy az USC 7 összeegyeztethetetlen az uniós joggal, mivel az nem megfelelően ülteti át az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének előírásait. Így az OFCOM szerint a BT a saját előfizetőire vonatkozó adatok kivételével a szabályozás szerinti feltételek mellett nem köteles hozzáférést biztosítani az OSIS-adatbázishoz. A BT ugyanis ezen adatok szolgáltatására egy másik - az USC 7-től eltérő - kötelezettség alapján köteles, amely az alapeljárásnak nem képezi tárgyát, az összes hírközlési vállalkozásra vonatkozik, és átülteti az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkét.

22 A Competition Appeal Tribunal a 2008. november 24-én hozott ítéletével helyt adott az OFCOM határozatával szemben előterjesztett keresetnek. A Competition Appeal Tribunal tehát úgy vélte, hogy az USC 7 helyesen hajtotta végre az egyetemes szolgáltatási irányelv megfelelő rendelkezéseit.

23 A BT az OFCOM támogatásával fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a Competition Appeal Tribunal ítélete ellen. Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság arra az átmeneti megállapításra jutott, hogy az USC 7 ellentétes az egyetemes szolgáltatási irányelvvel, a határozathozatal előtt szükségesnek tartotta, hogy a kérdést előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjessze, mivel úgy vélte, hogy "a szóban forgó alapelvek, az irányadó szövegek közti különbségek és az érvelés keretében kifejtett álláspontok vizsgálata" nyilvánvalóvá teszik, hogy "a kérdést nem lehet úgy tekinteni, mint amely nem vet fel kétségeket".

24 E körülmények között a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A tagállamok részére az [egyetemes szolgáltatási irányelvnek] a [keretirányelv] 8. cikkével, az [engedélyezési irányelv] 3. cikkének (2) bekezdésével és 6. cikkének (2) bekezdésével, valamint az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a közösségi jog más lényeges rendelkezéseivel együttesen értelmezett 8. cikkének (1) bekezdésében biztosított azon hatáskör, hogy kijelöljenek egy vagy több vállalkozást az egyetemes szolgáltatás nyújtásának, vagy az [egyetemes szolgáltatási irányelv] 4., 5., 6., 7. cikke és 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek biztosítására, úgy értelmezendő-e, hogy az

a) lehetővé teszi a tagállam számára, hogy valamely vállalkozás e rendelkezés alapján történő kijelölése során csak olyan egyedi kötelezettségeket rójon e vállalkozásra, amelyek előírják e vállalkozás számára, hogy saját maga nyújtsa a végfelhasználóknak azon egyetemes szolgáltatást vagy annak bizonyos elemeit, amelyre kijelölték; vagy

b) lehetővé teszi a tagállam számára valamely vállalkozás e rendelkezés alapján történő kijelölésekor, hogy olyan egyedi kötelezettségeket rójon e vállalkozásra, amelyeket a tagállam a leghatékonyabbnak, legmegfelelőbbnek és legarányosabbnak tart az egyetemes szolgáltatás vagy annak elemei végfelhasználók részére történő nyújtásához, függetlenül attól, hogy e kötelezettségek előírják-e a vállalkozás számára, hogy saját maga nyújtsa a végfelhasználók számára az egyetemes szolgáltatást, illetve annak elemeit?

2) A fent említett rendelkezések az [egyetemes szolgáltatási irányelv] 3. cikkének (2) bekezdése fényében értelmezve lehetővé teszik-e a tagállamok számára, hogy - abban az esetben, ha az [egyetemes szolgáltatási irányelv] 8. cikkének (1) bekezdése alapján anélkül jelölik ki a vállalkozást az ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelezettség (átfogó telefonos tudakozószolgálat) teljesítése céljából, hogy e szolgáltatást közvetlenül a végfelhasználók számára kellene nyújtania - egyedi kötelezettségeket írjanak elő a kijelölt vállalkozásnak annak érdekében:

a) hogy kezelje, és tartsa naprakészen az előfizetői adatokra vonatkozó átfogó adatbázist;

b) hogy gépileg olvasható formában rendelkezésre bocsássa az előfizetői adatok szabályosan naprakésszé tett átfogó adatbázisának tartalmát bárkinek, aki nyilvánosan elérhető tudakozószolgáltatási adatokat kíván szolgáltatni vagy ilyen adatbázisokat rendelkezésre bocsátani (függetlenül attól, hogy ez a személy kíván-e átfogó tudakozószolgáltatást nyújtani a végfelhasználóknak); és

c) hogy az adatbázis tartalmát ennek a személynek tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon nyújtsa?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével arra vár választ, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi-e a tagállamok számára - amennyiben azok e rendelkezés alapján egy vagy több vállalkozást kijelölnek az egyetemes szolgáltatás vagy ezen irányelv 4., 5., 6., 7. cikke és 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint az egyetemes szolgáltatás különböző elemei nyújtásának biztosítására -, hogy a vállalkozások számára csak annak módjára vonatkozó egyedi kötelezettségeket írjanak elő, ahogyan a vállalkozásoknak az egyetemes szolgáltatást a kijelölt végfelhasználók számára nyújtaniuk kell, vagy ezzel ellenkezőleg, ezek a tagállamok jogosultak olyan kötelezettségeket előírni a kijelölt vállalkozásoknak, amelyeket a leginkább alkalmasnak vélnek az említett szolgáltatás nyújtásának biztosítására, függetlenül attól, hogy ezek a vállalkozások saját maguk nyújtják-e a szolgáltatást, vagy sem.

26 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy ez a kérdés az alapeljárás keretében merül fel, amely többek között a telefonkönyvi információra és a tudakozószolgáltatásra alkalmazandó, az egyetemes szolgáltatás nemzeti szabályozásának hatálya alá tartozó nagykereskedelmi kötelezettség uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdésére vonatkozik, amely kötelezettséget egyetlen üzemeltető, a BT számára írták elő. Az említett kötelezettség szerint az ilyen üzemeltető köteles fenntartani és igazságos, objektív, költséghatékony és megkülönböztetéstől mentes módon, megegyezés szerinti formában a többi telefonkönyvi információ- és tudakozószolgáltató rendelkezésére bocsátani az OSIS-elnevezésű adatbázisát, amelyet a helyhez kötött telefonszolgáltatás valamennyi üzemeltetőjétől összegyűjtött adatok alapján készít el.

27 A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben arra keresi a választ, hogy az engedélyezési irányelv, a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv rendelkezései és különösen ez utóbbi irányelv 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszik-e, hogy a tagállamok ilyen nagykereskedelmi szintű kötelezettséget írjanak elő egy meghatározott üzemeltetőnek e rendelkezés alapján való kijelölése keretében, annak érdekében, hogy - kedvező versenykörnyezet létrehozása útján - megvalósítsák az egyetemes szolgáltatásnak az egyetemes szolgáltatási irányelv (11) preambulumbekezdésében megfogalmazott és 5. cikkében meghatározott célját, amely abból áll, hogy bocsássák az összes végfelhasználó rendelkezésére az átfogó telefonkönyvi információ- és a tudakozószolgáltatást.

28 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikke (1) bekezdése jelentésének és a hatályának megállapítása érdekében először is el kell helyezni ezt a rendelkezést abban a jogszabályi összefüggésben, amelynek részét képezi (lásd analógia útján a Bíróság C-475/03. sz. Banca popolare di Cremona ügyben 2006. október 3-án hozott ítéletének [EBHT 2006., I-9373. o.] 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezt követően értelmezni kell a rendelkezést, figyelembe véve annak szövegét, valamint az említett irányelv általános rendszerét és a jogalkotó által elérni kívánt célt.

29 Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra, hogy az engedélyezési irányelv 3. cikkének (2) bekezdésének megfelelően az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatása, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása - az ezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott egyedi kötelezettségek, vagy az annak 5. cikkében meghatározott rádiófrekvencia- és számhasználati jogok sérelme nélkül - csak általános felhatalmazás tárgyát képezheti. Ez utóbbi jogok nem képezik az alapeljárás tárgyát.

30 Ennélfogva a tagállamok csak akkor jogosultak egy vagy több meghatározott vállalkozás számára egyedi kötelezettségeket előírni, ha ezek a kötelezettségek az engedélyezési irányelv említett 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Ez utóbbi rendelkezés többek között utal az egyetemes szolgáltatási irányelv alapján az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozásokra. E kötelezettségek között szerepel az irányelv 5. cikkében meghatározott átfogó telefonkönyvi információ és a tudakozószolgáltatás nyújtása. Ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése írja elő az egyetemes szolgáltatás vagy az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek nyújtásával megbízott üzemeltetők kijelölését.

31 Szigorúan kell értelmezni azokat a kötelezettségeket, amelyeket az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozás számára ezen irányelv értelmében elő lehet írni, mivel azok kivételnek minősülnek az egyedi kötelezettségeknek az üzemeltetők számára való egyéni előírására vonatkozó tilalom alól.

32 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikke (1) bekezdése első mondatának szövegét illetően, jóllehet az az egyetemes szolgáltatás "nyújtásának garantálása" céljából egy vállalkozás kijelölését írja elő, ez a rendelkezés, a második mondatában, azt is kifejti, hogy "a tagállamok az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek szolgáltatására [...] különböző vállalkozásokat vagy vállalkozáscsoportokat is kijelölhetnek". E rendelkezés egészében vett szövegéből tehát az következik, hogy a tagállam a kijelölt vállalkozásra csak az egyetemes szolgáltatási irányelv rendelkezéseiben kifejezetten előírt olyan egyedi kötelezettségeket róhat, amelyek az egyetemes szolgáltatásnak az említett irányelv 4., 5., 6. és 7. cikkében, valamint 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott valamely különös elemének ugyanezen vállalkozás által a végfelhasználók részére történő nyújtására vonatkoznak.

33 Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy az a tény, hogy vállalkozás az egyetemes szolgáltatást saját maga nyújtja a felhasználóknak, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ez a vállalat alvállalkozásba adja e szolgáltatás nyújtását valamely harmadik személynek, feltéve hogy a vállalkozás továbbra is felelős marad a szolgáltatás nyújtásának módjáért a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai vonatkozásában.

34 Egyébiránt ezt az értelmezést megerősítik az egyetemes szolgáltatási irányelv általános rendszerére és annak céljára vonatkozó megfontolások is. Ugyanis az következik ezen irányelv 9. és 11. cikkének rendelkezéseiből - amelyek az alkalmazott díjakra, illetőleg az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozások teljesítményének a nemzeti szabályozó hatóságok általi ellenőrzésére vonatkoznak -, hogy a szolgáltatást szükségszerűen mindig maguk a kijelölt vállalkozások nyújtják.

35 Először is az egyetemes szolgáltatási irányelv 9. cikkét illetően, az irányelv (7) preambulumbekezdéséből következik, hogy az említett irányelv egyik alapvető célja a hírközlési szolgáltatások meghatározott minimális készletének megfizethető áron történő nyújtása a végfelhasználó számára. Ennek érdekében az egyetemes szolgáltatási irányelv 9. cikke és különösen annak (1), (2) és (4) bekezdése az egyetemes szolgáltatás elemeinek nyújtására kijelölt vállalkozás által alkalmazott díjak szerkezetére és szintjére vonatkozóan a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által gyakorolt ellenőrzési és szabályozási mechanizmust ír elő.

36 Ezzel szemben a 9. cikk nem ír elő szabályozási mechanizmust a kijelölt vállalkozástól különböző vállalkozások által alkalmazott árak vonatkozásában. Ennélfogva, még akkor is ha ezek a kijelölt vállalkozástól különböző vállalkozások az USC 7-hez hasonló különös nemzeti kötelezettségnek köszönhetően a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott díjakért hozzáférnének az összes telefon-előfizetőre vonatkozó olyan átfogó adatbázishoz, mint a BT OSIS-adatbázisa, ezek a vállalkozások nem lennének kötelesek megfizethető áron nyújtani az egyetemes szolgáltatásnak az említett irányelv 5. cikkében meghatározott elemét, amely abból áll, hogy átfogó telefonos tudakozószolgálatot és átfogó telefonkönyvet bocsássanak az összes végfelhasználó rendelkezésére. Ebben a helyzetben az alapeljárás tárgyát képező nemzeti jogszabályban meghatározotthoz hasonló kötelezettség nem garantálja, hogy az egyetemes szolgáltatás szóban forgó elemét elérhető áron az összes végfelhasználó rendelkezésére bocsássák.

37 Másodszor, az egyetemes szolgáltatási irányelv 11. cikke szerint a nemzeti szabályozó hatóságok feladata, hogy az egyetemes szolgáltatás a kijelölt vállalkozás általi nyújtását ellenőrizzék, és ezen vállalkozások számára adott esetben bizonyos egyedi követelményeket írjanak elő az egyetemes szolgáltatás minőségét illetően. Ennélfogva ez a rendelkezés abból az előfeltételezésből indul ki, hogy a kijelölt vállalkozások rendelkeznek az egyetemes szolgáltatás nyújtására vonatkozó működési adatokkal, és képesek közvetlenül befolyásolni e szolgáltatás nyújtásának módját, ami azt feltételezi, hogy saját maguk nyújtják ezt a szolgáltatást.

38 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően természetesen a tagállamok feladata, hogy "meghatározzák azt a megközelítést, amely [...] az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosításához a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb". Azonban a tagállamok e rendelkezésből eredő mérlegelési mozgástere nem teheti lehetővé, hogy ezek a tagállamok bizonyos vállalkozások számára olyan egyedi kötelezettségeket írjanak elő, amelyek különböznek az engedélyezési irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek hatálya alá tartozó kötelezettségektől. Ennélfogva az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. cikkének (2) bekezdése nem értelmezhető oly módon, amely úgy szélesítené ki az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján megengedett kijelölés hatályát, hogy a tagállam a kijelölt vállalkozás számára az említett irányelv rendelkezéseiben előírt kötelezettségektől eltérő kötelezettségeket róhatna.

39 Végül, a jelen összefüggésben az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének esetleges relevanciáját illetően elég megállapítani, hogy ez a rendelkezés mindössze annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy "minden, az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás" teljesítsen minden olyan ésszerű kérést, amely tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából e vállalkozások saját előfizetőire vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátására irányul. Ennélfogva ennek a rendelkezésnek, amely az összes üzemeltetőre általánosan alkalmazandó kötelezettségre vonatkozik, egyáltalán nincs kihatása azon egyedi kötelezettségek hatályára, amelyeket a tagállam írhat elő az általa az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően az egyetemes szolgáltatás nyújtása céljából kijelölt egy vagy több meghatározott vállalkozás számára.

40 A fenti megfontolások összességére figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára - amennyiben azok e rendelkezés alapján egy vagy több vállalkozást kijelölnek az egyetemes szolgáltatás vagy ezen irányelv 4., 5., 6., 7. cikke és 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint az egyetemes szolgáltatás különböző elemei nyújtásának biztosítására -, hogy ezen vállalkozásokra csak az említett irányelv rendelkezéseiben előírt olyan egyedi kötelezettségeket rójanak, amelyek az említett szolgáltatásnak vagy annak elemeinek a kijelölt szolgáltatók által a végfelhasználók számára való nyújtásához kapcsolódnak.

A második kérdésről

41 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni. Ugyanis a második kérdés abból az előfeltételezésből indul ki, hogy a tagállam jogszerűen írt elő egyedi kötelezettséget az egyetemes szolgáltatási irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt vállalkozás számára, anélkül hogy e vállalkozásnak közvetlenül a végfelhasználók számára kellene szolgáltatást nyújtania, és lényegében arra vár választ, hogy ez a kötelezettség magában foglalhat-e adatbázis fenntartására és ezen adatbázisnak a többi üzemeltető számára való nagykereskedelmi szintű rendelkezésre bocsátására vonatkozó követelményeket. Márpedig az első kérdésre adott válaszból az következik, hogy az említett rendelkezés alapján nem lehet ilyen kötelezettséget előírni.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára - amennyiben azok e rendelkezés alapján egy vagy több vállalkozást kijelölnek az egyetemes szolgáltatás vagy ezen irányelv 4., 5., 6., 7. cikke és 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint az egyetemes szolgáltatás különböző elemei nyújtásának biztosítására -, hogy ezen vállalkozásokra csak az említett irányelv rendelkezéseiben előírt olyan egyedi kötelezettségeket rójanak, amelyek az említett szolgáltatásnak vagy annak elemeinek a kijelölt szolgáltatók által a végfelhasználók számára való nyújtásához kapcsolódnak.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.