I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés

a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidejéről[1]

Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a termelési és elosztási viszonyok körében a legkülönfélébb szükségletek kielégítésére kötött szerződéseket megfelelően teljesítsék. Ez szolgálja többek között a szerződések gazdaságot szervező szerepét, a minőségvédelmet, valamint a fogyasztók érdekeinek védelmét.

Nagy jelentőségű ezért, hogy - a szerződésszegések elleni fellépés körében - a bíróságok, a rendeltetésüket betöltő módon alkalmazzák a szerződések hibás teljesítése folytán keletkező jogok érvényesítésére vonatkozó szabályokat.

Polgári Törvénykönyvünknek a hibás teljesítéssel kapcsolatos korábbi szabályai helyébe az 1977. évi IV. törvénnyel megállapított új szabályozás lépett, amely az előzőnél korszerűbben és egységesen állapítja meg a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidőit. E szabályozással kapcsolatban a jogalkalmazás során vitás kérdések merültek fel. Ezért a bírósági gyakorlat egységének és helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság - az Alkotmány 47. §-ában meghatározott jogkörében - az alábbi elvi döntést hozta.

I. A szerződésen alapuló szolgáltatás jogosultjának a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e.

Hibás teljesítés esetén a jogosult a szavatossági jogait a törvényben erre meghatározott elévülési határidőn belül az elévülés általános szabályai szerint érvényesítheti.

II. Ha a szavatossági igény a szolgáltatott dolog hibájának későbbi időszakban való jelentkezése folytán vagy egyéb menthető okból az elévülési határidőn belül nem volt érvényesíthető a jogosult a szavatossági igényét az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idő van hátra.[2]

Megszakad az elévülés és újból kezdődik az elévülési idő, ha a jogosult a szavatossági igényét - még az elévülési határidő lejárta előtt - írásban közli a kötelezettel, továbbá ha a felek a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitájukat megegyezéssel rendezik, vagy pedig a kötelezett a jogosult követelését elismeri.

Ha a felek megegyezése vagy az elismerés a kellékszavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére határidőt is tartalmaz, az elévülés a határidő lejárta után kezdődik.

III. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére nem vonatkoznak a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott határidők. Az ilyen igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

IV. A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a keresetlevélben megjelölt kellékhiányt előidézte. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a jogosult a hibát tévesen, hiányosan vagy szakszerűtlenül jelölte meg.

Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából elkülönülő része tekintetében érvényesíti, ezzel a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem tekinthető érvényesítettnek.

V. Bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a teljesítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti.

Indokolás

I. Mind a szerződő felek egyéni érdeke (biztonsága), mind pedig a társadalmi érdek megkívánja, hogy a jogosult ne késlekedjék a szavatossági jogainak érvényesítésével. Annak a megállapítása, hogy a hiba már a teljesítéskor megvolt-e a szerződés alapján szolgáltatott dologban, az idő múlásával egyre inkább megnehezül, továbbá a hiba gyakran súlyosbodik is és nehezen javíthatóvá válik. Ebből, valamint a felek együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy a jogosultnak mielőbb alaposan meg kell vizsgálnia a szolgáltatás tárgyát, tehát a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e [Ptk. 283. § (1) bek., 383. § (3) bek., 396. § (1) bek.], s az esetleges hibás teljesítésből eredő jogai érvényesítésével a teljesítés körüli bizonytalanságot a lehető legrövidebb időre kell szorítania.

A gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyban azonban a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a termék átvétele során - eltérő rendelkezés hiányában - nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat; amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetőleg amelyekre jótállás vonatkozik. Hasonló rendelkezést tartalmaz a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekre vonatkozóan a 14/1978. (III. 1.) MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a megrendelő nem köteles megvizsgálni a terméknek azokat a tulajdonságait, amelyeket minőségi bizonyítvány tanúsít.

Ezekre a szempontokra is figyelemmel határozza meg a törvény a szavatossági jogok érvényesítésének határidejét.

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1977. évi IV. törvény (Ptk.) 308. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait; ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő) és ez hat hónappal rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

Az említett határidők a jellegüket tekintve elévülési határidők, amelyeket - hacsak külön jogszabály eltérően nem rendelkezik - a teljesítéstől kell számítani, de amelyek tekintetében figyelembe jönnek az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok [Ptk. 326. § (2) bek., 327. §]. Az ezekben meghatározott feltételek esetén tehát lehetőség nyílik a szavatossági jogok későbbi érvényesítésére is, hasonlóképpen akkor is, ha a felek a szavatossági, elévülési határidőt - legfeljebb egy évre - a Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése alapján meghosszabbítják. A szavatossági jogok tehát az elévülés általános szabályai szerint érvényesíthetők.

A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a törvény végső határidőt is megállapít. Ez a végső határidő általában egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében azonban három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, a szavatossági igény e hosszabb határidő elteltéig érvényesíthető. Ezek a határidők már nem elévülési, hanem jogvesztő határidők, amelyeket ugyancsak a teljesítéstől kell számítani.

A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a törvény végső határidőt is megállapít. Ez a végső határidő általában egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében azonban három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, a szavatossági igény e hosszabb határidő elteltéig érvényesíthető. Ezek a határidők már nem elévülési, hanem jogvesztő határidők, amelyeket ugyancsak a teljesítéstől kell számítani.

II. Nemegyszer előfordul, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott elévülési határidő későbbi szakában vagy esetleg az elévülési határidő lejárta után jelentkezik, vagy pedig egyéb menthető ok gátolja a jogosultat az igénye érvényesítésében.[3]

Tekintettel arra, hogy a szavatossági jogok érvényesítésére a törvény elévülési határidőt állapít meg, ezért az említett esetekben is az elévülés szabályait kell alkalmazni [Ptk. 326. § (2) bek.]. A jogosult tehát az említett esetekben a szavatossági igényét az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idő van hátra.

Ha pl. a hat hónapos elévülési határidő jön figyelembe, s a jogosult a hatodik hónap közepén fedezi fel a hibát, a szavatossági jogainak érvényesítésére a hiba felismerésétől számított három hónapig van lehetősége annak ellenére, hogy a hat hónapos elévülési idő közben már eltelt.

Olyan esetben viszont, amikor a jogosult a szavatossági igényét a hiba felfedezése után írásban közli a kötelezettel, az elévülés megszakad és az elévülési idő újból kezdődik, mert a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést [Ptk. 327. § (1) bek.].

A forgalmi életben gyakran előfordul, hogy hibás teljesítés esetén a felek - az igény érvényesítésre nyitva álló határidő lejárta előtt - tárgyalásokba bocsátkoznak s a jogosult igénye rendezésének valamilyen módjában megállapodnak. Ilyenkor az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a követelés megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - megszakítja az elévülést [Ptk. 327. § (1) bek.].

Ha tehát a jogosult és a kötelezett a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitájukat megegyezéssel rendezték, ezzel az adott esetben irányadó elévülési idő megszakad és egyben újból kezdődik [Ptk. 327. § (2) bek.]. Az újból kezdődő elévülési idő tekintetében természetesen ugyancsak érvényesülnek a Ptk. 308., 326. és 327. §-ában foglalt rendelkezések.

Mindez figyelembe jön olyankor is, amikor a felek között nem jön ugyan létre egyezség, de a kötelezett a jogosult követelését elismerő nyilatkozatot tesz. Ugyanis az elismerés is megszakítja az elévülést, tehát az elévülés újból kezdődik [Ptk. 327. § (1) és (2) bek.].

Ha azonban a felek megegyezése vagy az elismerés határidőt is tartalmaz a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek jogvitája - az egymással folytatott tárgyalásaik eredményeként - legalábbis időlegesen rendeződött. Ez a rendezés a jogosultra nézve nem idézhet elő hátrányos helyzetet a kellékszavatossági igény érvényesítését illetően. Ezért olyan esetben, amikor a felek megegyezése vagy az elismerés a kellékszavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére határidőt is tartalmaz, az elévülés a határidő lejárta után kezdődik.

Mindebből az is következik, hogy az elévülés nyugvása vagy megszakadása esetében a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő nyugszik, illetőleg szakad meg [tehát nem a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános elévülési idő].

III. A Ptk. hibás teljesítés esetében a jogosult számára egyrészt az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítése, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás megbomlott egyensúlyának helyreállítása, illetőleg - végső soron - a szerződéses kapcsolat felszámolása érdekében szavatossági jogokat biztosít (305-307. §), másrészt pedig lehetővé teszi azt is, hogy a jogosult a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követelhesse (310. §).

A szavatosság alól a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; a kártérítési felelősség alól viszont ezen a címen kimentésnek van helye.

A Ptk. 310. §-a akként rendelkezik, hogy szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseinek hibás teljesítése esetében pedig az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a gazdálkodó szervezet annak bizonyításával mentheti ki magát a felelősség alól, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [7/1978. (II. 1.) MT r. 18. § (1) bek., 41. § (1) bek.].

A hibás teljesítés tehát egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt is, amennyiben a kötelezett nem menti ki magát a felelősség alól. Az ilyen igény alaposságának természetesen az is feltétele, hogy a jogosult bizonyítsa a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kárát. A jogosultat terheli annak bizonyítása is, hogy a hiba oka a teljesítés előtt keletkezett.

A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényre a Ptk. 308. §-ában meghatározott határidők nem vonatkoznak, az ilyen igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni az elévülésre vonatkozó általános szabályok szerint (Ptk. 324., 327. §). Ez következik a Ptk. 310. §-ához fűzött miniszteri indokolásból is. Ilyenkor azonban nem hárítható át a kötelezettre az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye (pl. időközi állagromlás).

Előfordulhat, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája csak a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő eltelte után jelentkezik. Ilyenkor már nem áll fenn a kötelezettnek a szavatosságon alapuló objektív helytállási kötelezettsége, szavatossági igény tehát nem érvényesíthető. Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult - az általános elévülési határidőn belül - a hibás teljesítéssel okozott kárának megtérítését követelje. E követelés alapossága, illetőleg alaptalansága azon múlik, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Annak eldöntése, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítés érdekében megtette-e mindazt, ami az adott helyzetben általában elvárható volt, tehát hogy a bekövetkezett kárért való felelősség alóli kimentés egyáltalán sikerre vezet-e, nagymértékben függ a szolgáltatás természetétől, a hiba jellegétől, s általában az eset körülményeitől. Nagy szerepe van a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartó bírósági mérlegelésnek, amelynek körében jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A felelősség elbírálásánál szigorú mérték alkalmazása jól szolgálhatja a károk megelőzéséhez és a hibátlan teljesítésre ösztönzéshez fűződő érdekeket.

IV. Ha a jogosult a szavatossági jogait kellő időben érvényesítő keresetlevelében csak a dolog kellékhiányát jelölte meg, az ilyen igényérvényesítés felöleli a szolgáltatott dolognak minden olyan hibáját, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ezért a szavatossági igényt a megjelölt kellékhiányt előidéző valamennyi hibát illetően kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni.

A szolgáltatott dolog konkrét hibájának a keresetlevélben való megjelölése esetében figyelemmel kell lenni az adott tényállásra, a szolgáltatás és a hiba jellegére, valamint a jogosult keresetlevelében foglaltakra.

Ha a jogosult konkrét hibát jelöl meg, később azonban - az alaposabb vizsgálat eredményeként - megállapítják, hogy az állított hiba nem áll ugyan fenn, de a dolognak más hibája is van, vagy pedig egyéb hibái is vannak, amelyek külön-külön vagy összességükben ugyancsak előidézői a megjelölt kellékhiánynak, ez esetben nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését az utóbb felfedezett hibák tekintetében sem.

Az a jogosult, aki a hibát vagy a hibákat - esetleg tévesen vagy hiányosan - konkrétan megjelöli, nem kerülhet hátrányos helyzetbe azzal szemben, aki csak a kellékhiányt jelölte meg az erre vezető hibák konkrét feltüntetése nélkül. Ha pl. a vevő azért érvényesít szavatossági igényt az eladóval szemben, mert a megvásárolt gép nem működik, s azt állítja, hogy az egyik alkatrész hibás, később pedig kiderül, hogy nem ez, hanem egy másik alkatrész a hibás vagy egyéb alkatrészek is hibásak, a szavatossági igényt a gép működését érintő valamennyi hiba vonatkozásában kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni.

A kifejtettek megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a szolgáltatott dolognak csak valamely része, illetőleg egyes részei nem megfelelőek, s az ezt előidéző hibát vagy hibákat jelöli meg tévesen, hiányosan vagy szakszerűtlenül a jogosult. Ha pl. a ház felvonóberendezésének a hibája miatt érvényesít a jogosult szavatossági igényt s a hiba okaként a motor nem megfelelő voltára hivatkozik, utóbb pedig kiderül, hogy valójában a felvonóberendezés valamely más részének hibája idézte elő a nem kielégítő működést, ilyenkor a felvonóberendezésre vonatkozóan nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését akkor sem, ha csak utóbb derült ki a berendezés nem megfelelő működésének valódi oka.

Ha viszont a jogosult a szolgáltatott dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából egymástól elkülönülő (össze nem függő) részei közül egyikkel vagy másikkal kapcsolatban érvényesít szavatossági igényt, az egyik ilyen dologrészre vonatkozóan kellő időben történő igényérvényesítéssel nem tekinthető érvényesítettnek a szavatossági igény más dologrészek tekintetében. Ha pl. a ház felvonóberendezésének hibája miatt kellő időben szavatossági igényt érvényesítenek, nem lehet egyben érvényesítettnek tekinteni a ház fűtőberendezésének hibája miatt támasztható szavatossági igényt.

V. A Ptk. 311. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a szavatossági jog a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

E rendelkezésből következik, hogy a bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetében is általában a szavatosság általános szabályait kell alkalmazni, s e tekintetben nincs különbség aszerint, hogy milyen állat a szolgáltatás tárgya. Az állat szolgáltatására irányuló szerződések jellege azonban megkívánja a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidőnek rövid időtartamban való megállapítását. A szolgáltatás tárgya ugyanis élőlény, amelynek a teljesítésekor már meglevő hibái általában rövid idő alatt kiütköznek és felismerhetők, s ezért a jogosultnak rendszerint módjában áll a szavatossági igényét viszonylag rövid időn belül érvényesítenie. Másrészt pedig az idő múlásával egyre inkább nő a lehetősége annak, hogy a szolgáltatott állatban már a teljesítést követően keletkezik a hiba, ami azután a felek jogvitájának rendezésénél sok zavar forrása lehet.

Fontos érdek fűződik tehát a jogosultnak arra való szorításához, hogy szavatossági jogát mielőbb érvényesítse. Éppen a szóban levő szerződések jellegére tekintettel nagy jelentősége van annak is, hogy a jogosult az állat hibájának felfedezése után valóban haladéktalanul közölje kifogásait a kötelezettel. A közlés késedelméből könnyen keletkezhet kár, amelyet mindenképpen a jogosultnak kell viselnie.

Az említettekre figyelemmel a törvény - a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó általános szabálytól eltérően - az állatszavatossági elévülési határidő tartamát hatvan napban határozza meg, mely határidőt ugyancsak a teljesítéstől kell számítani. Az általános szavatossági szabályoktól való eltérés csak az elévülési idő tartamára szorítkozik, amiből következik, hogy egyébként állat szolgáltatása esetében is a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Figyelembe jön tehát a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott végső jogvesztő határidő is.

E vonatkozásban azonban kérdéses lehet, hogy állat szolgáltatása esetében a szavatossági jog érvényesítésének végső jogvesztő határideje egy vagy pedig három év-e.

Ennek eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül az állat szolgáltatására irányuló szerződések előbb már említett sajátos jellege, nevezetesen az, hogy a szolgáltatás tárgya élőlény, amelynek a teljesítésekor már meglevő hibái (betegségei és egyéb fogyatékosságai) rendszerint rövid időn belül kiütköznek és felismerhetők. De jelentősége van annak is, hogy a törvény - éppen az említett sajátosságra figyelemmel - az általában irányadó hat hónapos elévülési idő helyett csupán hatvannapos elévülési időt állapít meg az állatszavatossági igények érvényesítésére. Hosszú idő eltelte után annak bizonyítása, hogy az állított hiba már a teljesítéskor megvolt az állatban, szinte lehetetlen, figyelemmel arra is, hogy az állat betegsége vagy egyéb fogyatékossága könnyen előállhat a teljesítést követően jelentkező okok hatására.

Mindezzel pedig az áll összhangban, ha az állatszavatossági igényt legfeljebb egy évig lehet érvényesíteni. Ez egyrészt nem sérti a jogosult valóságos érdekeit, másrészt pedig a jogosultat mégis arra szorítja, hogy szavatossági jogának érvényesítésével túlságosan hosszú időn át ne késlekedjék. A szolgáltatott állat hibája esetén tehát a jogosult hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni - így különösen ha az állat hibája hatvan napon belül nem volt felismerhető -, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti.

Ennek szem előtt tartásával kell az állatszavatossági igény érvényesítésére a jelen elvi döntésben foglaltakat megfelelően alkalmazni.

1982. VII. 7.