EH 2003.846 Nem valósítja meg a rágalmazás bűncselekményét a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, ha olyan megállapításokat rögzít és küld meg a hivatalos szervnek, melyek egyébként alkalmasak a becsület csorbítására [Btk. 179. §, Btk. 137. §-a (1) bek. k) pontja, 1997. évi XXXI. tv. 39. § és 40. §, 1992. évi XXXIII. tv.].
A jelentős érdeksérelmet okozva, társtettesként elkövetett rágalmazás vétsége miatt I. r. és II. r. terheltek ellen magánindítvány alapján indult büntetőügyben a városi bíróság a terhelteket a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában az ellenük emelt vád alól felmentette, egyben megállapította, hogy a felmerült 3000 forint, valamint a jövőben esetleg felmerülő bűnügyi költség a magánvádlót terheli.
E végzés ellen a magánvádló fellebbezett, a terheltek bűnösségének megállapítása, és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.
A megyei bíróság a 2002. március 29-én kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terheltre nézve helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a megyei bíróság által okszerű mérlegeléssel rögzítettnek, a törvénybeni hibáktól és hiányosságoktól mentesnek, ekként felülbírálatra irányadónak talált tényállás lényege szerint, a főiskolai végzettségű terheltek, családgondozóként dolgoznak a s.-i városi önkormányzat polgármesteri hivatalának Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálatnál. Munkavégzésük során kerültek kapcsolatba a magánvádlóval, illetve a másik szülővel, nevezettek ikergyermekeinek láthatásával összefüggésben.
A magánvádló és a másik szülő között a viszony megromlott. Közöttük számos büntető-, polgári, peres és nemperes eljárás, valamint államigazgatási és egyéb eljárás van folyamatban.
Mindezek miatt a gyermekeknek az apával kapcsolattartása "ellehetetlenedett". Erre tekintettel a z.-i önkormányzat jegyzője, a gyermekek védelembe vételével kapcsolatos eljárást rendelt el, amelybe bevonta a s.-i önkormányzat polgármesteri hivatalának Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálatát is.
Ezen eljárás keretében 2001. június 22-én délelőtt került sor a két terheltnek, mint a gyermekjóléti szolgálat mediátorainak jelenlétében, egyben felügyeletükkel a gyermekeknek az apával történő esedékes kapcsolattartására.
A terheltek mediátorként a kapcsolattartásról, az ennek során történtekről részletes "Emlékeztetőt" készítettek. Annak 4. oldala utolsó bekezdésében a következőket rögzítették: "Ezzel szemben anyjuk eszelősen rémült arccal nyitotta volna az ajtót - a gépjármű ajtaját - de a fiú addigra kikapcsolta a biztonsági övet, kinyitotta az ajtót, és kiugrott volna, de anyja már ráncigálta is kifelé. "A tapasztaltak összefoglalásaként pedig az emlékeztető 6. oldalán rögzítették: Egy esetleges katasztrófa elkerülése érdekében a gyermekek életét szem előtt tartva, javaslom az édesanya pszichiátriai kezelésének megfontolását, mivel bár gyermekeihez görcsösen ragaszkodik, de meglátásom szerint nem szeretetből, hanem önzésből és céljai érdekében használja fel őket, a neki sértést okozó másik szülővel szemben."
Ezen emlékeztető a mediátorok nevelési, gondozási feladatainak körében tett tényközléseket, illetőleg a mediátorok szakmai véleményét tartalmazza, amelyet a mediátorok az általuk tapasztaltakról hivatali kötelességüket teljesítve, feladataik ellátásáról belső használatra készített okiratban rögzítettek.
A későbbiek során az "Emlékeztető" a z.-i önkormányzat jegyzője előtt a kiskorúak védelembe vételére vonatkozó ügyhöz hivatalos felhasználásra lett megküldve, illetőleg a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt indított perben csatolásra került az iratokhoz.
A jogerős határozatok ellen, mindkét terhelt terhére, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással jogi képviselője útján magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelynek előterjesztésére a törvényben előirt 6 hónapos határidőn belül [Be. 284/A. § (1) bekezdése], 2002. július 16-án került sor.
Az indítvány a terheltek felmentése tekintetében anyagi jogszabálysértés megállapítását, a támadott határozatok hatályon kívüli helyezését, és a terheltek bűnösségének a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati eljárásban megállapítását, egyben büntetés kiszabását célozza. Az indokolás lényege szerint anyagi jogszabálysértéssel mentették fel az eljárt bíróságok a terhelteket, az ellenük a magánvádló sérelmére jelentős érdeksérelmet okozva, társtettesként elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól, miután hivatalos személyeknek nem tekinthetők - mint azt az elsőfokú bíróság a megyei bíróság által tévesnek talált jogi indokolásában kifejtette - de a családsegítő szolgálat munkatársaiként történt eljárásuk sem alapozhatta meg a felmentésüket. A felmentés indokaként a megyei bíróság által hivatkozott bírói gyakorlat az adott esetben azért sem lehet irányadó, mert eljárásuk során meghaladták mediátori jogosultságukat. Több vonatkozásban megszegték a szociális munka Etikai Kódexének előírásait. Az Emlékeztetőben foglaltak legfeljebb belső használatra szólhattak volna, de semmiképpen sem hozhatták azt kívülállók, így a z.-i önkormányzat jegyzője, illetve a városi bíróság tudomására. Egyébként a másodfokú bíróság, annak ellenére, hogy a terheltek hivatalos személy mivoltát kizárta, lényegében quasi hivatalos személykénti eljárásnak értékelte a tevékenységüket. Ugyanakkor "a jelenleg tapasztalt helytelen gyakorlat szerint" hivatalos személynek nem minősülő különböző szakértők, de esetenként igazságügyi szakértők is túlterjeszkednek szakmai területükön, s ezzel joghátrányt okoznak. A szakmai területen és szakmai hozzáértésen túl terjeszkedő magatartás pedig veszélyes a társadalomra, azt tilalmazni és szankcionálni kell. Amennyiben - mint jelen esetben is - kimeríti a Btk. valamely törvényi tényállását, úgy a szakmai véleményadási jogosultságon túlterjeszkedés, a büntetőjogi felelősség megállapítását nem zárhatja ki.
A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítvány alaptalan voltának megállapítását és a támadott határozatok hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Okszerűen mentette fel jogellenesség hiányában az ellenük emelt vád alól az I. r. és a II. r. terhelteket az elsőfokú városi bíróság, és - a jogi indokolás helyesbítésével - az anyagi jogszabályoknak megfelelően hagyta helyben ezen döntést a megyei bíróság.
A felmentés jogi indokai illetően - amint arra a megyei bíróság is rámutatott - tévesen tekintette az elsőfokú bíróság, a s.-i önkormányzat, mint gyámhatóság mellett működő Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálatának munkatársaiként tevékenykedő, a konkrét ügyben mediátori tevékenységet végző terhelteket a Btk. 137. §-a (1) bekezdés k) pontja szerinti - államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, államigazgatási feladatokat ellátó - hivatalos személynek, és tévesen alapozta a hivatalos személyek eljárásának jogellenességét kizáró esetekben kialakult gyakorlatra a felmentést.
E tekintetben a hivatalos személyi mivoltot is vitató magánvádlói fellebbezésnek helyt adva okszerűen mutatott rá a megyei bíróság ítéletének jogi indokolásában a következőkre: "A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) 39. és 40. §-ai szerint a családsegítő központok és gyermekjóléti szolgálatok megszervezése önkormányzati feladat. A gyermekjóléti szolgálat szervezési, szolgáltatási és gondozási feladatokat végez, az ott dolgozók közalkalmazottak, rájuk az 1992. évi XXXIII. tv. rendelkezései vonatkoznak. Így a vádlottak hivatalos személynek nem tekinthetők, hiszen nem államigazgatási feladatokat látnak el - e körben az elsőfokú bíróság értékelése téves - de működésük során törvény által meghatározott önkormányzati feladatokat végeznek, és az ítéleti tényállásban írt, a magánvádló által sérelmezett emlékeztetőjüket is nevelési, gondozási feladataik körében készítették, amely ugyanúgy kizárja a cselekmény jogellenességét, mint a hivatalos személyek esetében."
A megyei bíróság mindenben a bírói gyakorlatot az ügyre konkretizálva járt el, hiszen a töretlen bírói gyakorlat nem csak a hivatalos személyek tekintetében, hanem a nevelési és gondozási feladatok ellátásával kapcsolatban is leszögezte, hogy például a pedagógusok által készített jellemzések nem nyújtanak alapot - a becsület csorbítására való alkalmasságuk esetén sem - a rágalmazás megállapítására [Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó, Budapest, 2003) a Btk. 179. §-hoz fűzött magyarázata].
Az adott esetben pedig a terheltek valóban nem hivatalos személyként, de a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti és más intézményekről stb. szóló, a Gyvt. végrehajtására kiadott, módosított 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet előírásainak is megfelelően gyermekvédelmi, gyámhatósági feladatokhoz kapcsolódva, minden személyes ismeretség nélkül, kizárólag munkaköri feladataikat végezve, a kiskorú gyermekek érdekében látták el mediátori tevékenységüket. Ennek során nyilvánvalóan rögzíteniük kellett az engedélyezett kapcsolattartás során történt lényeges körülményeket és természetszerűleg nem voltak, nem lehettek elzárva attól sem, hogy ezzel kapcsolatban szakmai véleményüket is rögzítsék. Ezen feljegyzésnek pedig a kiskorúak érdekében folytatandó eljárást elrendelő közigazgatási szerv, az önkormányzat jegyzője részére kiadása, illetve a gyermekek elhelyezésével kapcsolatban eljáró városi bíróságnak megküldése a rágalmazás bűncselekményét nem valósíthatta meg.
Azt is ki kell emelni, hogy olyan esetekben - mint jelen esetben is - amikor a bűncselekmény hiányában történő felmentés a jogellenesség hiányán alapul, a rágalmazás bűncselekménye tekintetében a valóság bizonyításának elrendelése, mint a büntethetőség kizárását lehetővé tevő ok fel sem merülhet, mivel azt a jogellenesség hiánya, mint jogcím, megelőzi.
A kifejtettekre figyelemmel - és arra is tekintettel, hogy az eljárásjogi felülvizsgálati okok fennforgásának hivatalbóli ellenőrzése során ilyen hatályon kívül helyezési okot sem észlelt - a felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta.
Ezért a támadott határozatokat a Be. 291. §-a (7) bekezdésének megfelelően hatályukban fenntartotta.
Mivel a felülvizsgálati indítvány alaptalannak bizonyult, az eljárás során, a terheltek védelmével felmerült 2500 forint kirendelt védői díjat, valamint a pótlólagosan lerovandó 5000 forint magánvádlói felülvizsgálati illeték költségét, az ekként összesen 7500 forint felülvizsgálati bűnügyi költséget a magánvádló, mint indítványozó viseli [Be. 291. §-ának (8) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság végzése ellen a Be. 291. §-a (5) bekezdésének megfelelően fellebbezésnek nincs helye és a magánvádló a Be. 284/A. §-ának (5) bekezdésében írt tilalom folytán ismételt felülvizsgálati indítvánnyal nem élhet.
A felülvizsgálati indítvány 2002. augusztus 13-án nyert iktatást a Legfelsőbb Bíróságon. A 2003. július 1-jén hatályba lépett módosított 1998. évi XIX. tv. 603. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel ezért a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a módosított 1973. évi I. tv. (régi Be.) felülvizsgálatra vonatkozó XII. Fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásával járt el.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 289/A. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Bfv. I. 2478/2002. sz.).