A Debreceni Ítélőtábla Pf.20062/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 217. §, 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Szilágyiné dr. Karsai Andrea, Urhegyi Béla

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.20421/2005/46., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20062/2008/4.*, Kúria Pfv.21452/2009/4.

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.062/2008/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Budapesti 384. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Simon Tamás ügyvéd, 1107 Budapest X., Somfa köz 10. I/3.) által képviselt I.rendű felperes neve I. r. és II.rendű felperes neve II. r. (felperesek címe) felpereseknek - a Dr. Szolnokiné Dr. Ilosvay Katalin ügyvéd (4600 Kisvárda, Rákóczi út 26. fszt. 5.) által képviselt I.rendű alperes neve, címe alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - melybe az alperes pernyertessége érdekében a ... jogtanácsos által képviselt ... Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott - a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 9.P.20.421/2005/46. sorszámú ítélete ellen az I. és II. r. felperesek részéről 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. r. felperest, hogy fizessenek meg 15 nap alatt az alperesnek személyenként 36 000 (Harminchatezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperesek V. utónevű gyermeke - az I. r. felperes 11. terhességéből 8. gyerekként - az alperesi intézményben 2002. július 10. napján végtagredukciós rendellenességgel született, nála kétoldali térd alatti végtaghiány állt fenn.

Az I. r. felperesnél terhessége során több alkalommal történt ultrahangos vizsgálat, a per eldöntése szempontjából releváns 2002. január 17-én a terhesség 14. hetében készült ultrahang leletezése szerint négy végtag látható, a 2002. február 25-én, a terhesség 19. hetében készült ultrahang leleti része szerint ép magzati anatómia áll fenn, az FL 29 mm.

A terhesgondozási könyv adatai szerint az I. r. felperes családjában előforduló betegség nincs megjelölve, korábbi terhességeiből egészséges gyermekeket szült, két művi vetélése volt, terhelő családi anamnézis nem állt fenn. Terhessége alatt, annak 5. hónapjában otthonában az I. r. felperes elájult, 2002. február 22-én beutaló nélkül idegosztályos szakrendelésen jelent meg, ahol EEG vizsgálatot és fokozott terhesgondozást javasoltak. Az elvégzett EEG vizsgálat idegrendszeri betegség gyanúját nem igazolta. Az alperes nőgyógyászati osztálya a 2002. június 6-i aneszteziológiai vizsgálatot követően szerzett tudomást az I. r. felperes eszméletvesztéses panaszairól.

A felperesek kiskorú gyermeke által jelen per alperese ellen kezdeményezett eljárásban a ... Megyei Bíróság ügyszám1 szám alatti ítéletével a keresetet elutasította. A ... Ítélőtábla ügyszám2 számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az I. és II. r. felperesek személyenként 5 100 000 forint nem vagyoni- és 100 000 forint vagyoni kár, valamint annak kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy az alperes az I. r. felperes terhesgondozása során nem a legnagyobb gondossággal járt el az ultrahangos vizsgálat végzésekor, mert elmulasztotta tájékoztatni az I. r. felperest, hogy más kórházakban másként végzik a vizsgálatot, nem tájékoztatta az ultrahang- vizsgálattal kapcsolatos nehézségekről, valamint arról, hogy a célzott ultrahang- vizsgálat a felismerési esélyt növelte volna. Az I. r. felperes terhesség alatti tünetei szükségessé tették volna a célzott ultrahangvizsgálat elvégzését. Álláspontjuk szerint az alperesi tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie arra, hogy van olyan módszer, aminek nagyobb a felismerési valószínűsége, amely mellett nagyobb eséllyel zárható ki a fejlődési rendellenesség valószínűsége. Az alperes a felpereseket nem hozta olyan döntési helyzetbe, hogy egy nagyobb felismerési valószínűséggel bíró vizsgálat elvégeztetését kérhessék, így nem jutottak olyan adat birtokába, amelynek ismeretében dönthettek volna a terhesség megszakításáról. Az alperes nem járt el elvárható gondosság szerint, amikor a kiállított leleten kijelentő módban fogalmazott.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a célzott ultrahang-vizsgálatot és a genetikai tanácsadást semmi nem indokolta, az ultrahang-vizsgálatnak az általa végzettnél nincs hatékonyabb módszere, az I. r. felperes esetében a magzatnál a fejlődési rendellenesség lehetősége fel sem merült. Kockázati tényezőt a felperes nem közölt, így terhelő anamnézis, panasz, tünet hiányában a célzott vizsgálat szükségessége fel sem merült.