A Nyíregyházi Törvényszék P.20421/2005/46. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 84. §, 164. §, 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 5. §, 7. §, 13. §, 26. §, 77. §, 78. §, 86. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet 1. §, 2. §, 5. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Kocsis Ottília

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

9.P.20.421/2005/46. szám

(a beadványokban erre a számra kell hivatkozni)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A bíróság Budapesti 384. Ügyvédi Iroda (ügyintéző Dr. Simon Tamás ügyvéd 1107 Budapest Somfa köz 10. I/3.) által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek Dr. Szolnokiné Dr. Ilosvai Katalin ügyvéd (4600 Kisvárda Aradi Vértanúk tere 6.) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében, amelybe alperes mellett beavatkozott Dr. Heuer György jogtanácsos által képviselt beavatkozó, meghozta és nyilvánosan kihirdette az

Í T É L E T E T

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

A felperesek köteles megfizetni 15 napon belül az alperesnek személyenként 60.000 (hatvanezer) Ft perköltséget.

Az előlegezett költséget és a meg nem fizetett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezés határideje a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap. A fellebbezést a Debreceni Ítélőtáblához címezve a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságnál kell írásban 4 példányban benyújtani. A Debreceni Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. A Debreceni Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul. A felsorolt esetekben a felek tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s

A bíróság a felperesek kereseti kérelme érdemi elbírálásához a releváns tényállást a felek perbeli nyilatkozatai és az általuk csatolt iratok, a tanú bizonyítás adatai - Dr. tanú 3, Dr. tanú 2, tanú 7, Dr. tanú 6, Dr. tanú 1 tanúk vallomása -, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézet Dr. szakértő 1 igazságügyi orvos-szakértő véleménye, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.21.813/2003. számú iratai alapján állapította meg.

A felperesek- az I. rendű felperes 11. terhességéből 8. gyermekeként - V. utónevű gyermeke 2002. július 10. napján végtaghiányosan született, mindkét alsó végtagja a térdizület alatt csonkban végződik.

A I. rendű felperes terhessége 10. hetében, 2001. december 17-én jelentkezett az alperes nőgyógyászati szakrendelésén terhesség gyanújával.

A I. rendű felperes terhessége során annak 14. majd 19. hetében - 2002. január 17. és 2002. február 25. napján - történt ultrahangos vizsgálat, majd ezt követően több alkalommal is. A leletek a végtaghiányt nem jelezték.

A magzat végtaghiányai az ultrahang vizsgálatok során nem voltak felismerhetőek, ép végtagokat rögzítettek a leletek.

Az I. rendű felperes tanú 7 védőnőjénél terhességének 15. hetében 2002. január 22-én jelentkezett terhesgondozásra, akkor már két ultrahangos vizsgálaton is részt vett. A fokozott terhesgondozás körében a védőnő gyakrabban látogatta és rendszeresen visszahívta terhesgondozásra, ahol az I. rendű felperes mindig panaszmentes jelentkezett.

Az előírt 4 terhesgondozással szemben az I. rendű felperes 17 terhesgondozáson vett részt.

Az I. rendű felperes terhesgondozási könyvének adatai szerint a családban előforduló betegség nincs megjelölve, korábbi terhességeiből egészséges gyermekeket szült, két művi vetélése volt, terhelő családi anamnézis nem volt.

Dr. tanú 1 - az I. rendű felperes körzeti orvosa - látta el a védőnővel együtt az I. rendű felperes terhesgondozását. Ez idő alatt az I. rendű felperes nála panasszal nem jelentkezett. Tudomása szerint terhessége panaszmentes volt, rosszullétre nem panaszkodott

Az I. rendű felperes terhességét megelőzően rosszulléteiről, ájulásairól gondozása során nem tett említést.

Terhessége alatti, 5 hónapos terhesen otthonában történt ájulása miatt az I. rendű felperes 2002. február 22-én körzeti orvosi beutaló és a nőgyógyásznak történő jelzés nélkül ment beutalóköteles idegosztályos szakrendelésre, ahol ennek ellenére megtörtént a szakorvosi vizsgálata, s javasolva lett az EEG vizsgálata és fokozott terhesgondozásra jelentkezése, amit az ambulánslap rögzít.

Az I. rendű felperes a neurológiai szakrendelésen február 25-én már az EEG vizsgálat eredményével ment vissza, amikor megtörtént az EEG lelet alapján az epilepszia kizárása. Az I. rendű felperes dohányzása miatt kért úgynevezett doppler vizsgálat lelete negatív volt, szabályos keringést igazolt.

Sem az ideggyógyászati vizsgálat alkalmával, sem az elvégzett EEG alapján nem merült fel idegrendszeri betegség gyanúja.

A nőgyógyászat 2002. június 6-i anaszteziológiai vizsgálatot követően szerzett tudomást az I. rendű felperes eszméletvesztéses panaszairól.

Az alperes szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa Dr. tanú 6 (18. jegyzőkönyv) az I. rendű felperes eszméletvesztéséről csak a szülést követően szerzett tudomást.

Az I. rendű felperes szülészeti kórlapon rögzített nyilatkozata szerint 2001. évben kétszer volt - nem tisztázott okú - eszméletvesztése, ájulása.

Az alperes nőgyógyászati szakorvosát, tanú 2 orvost az I. rendű felperes csak alhasi panaszról tájékoztatta.

Az alperessel szemben a kiskorú gyermek által 21.000.000,-Ft kártérítés iránt előterjesztett keresetet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.21.813/2003/39. számú ítéletében elutasította. A kereset indokául a kiskorú felperes arra hivatkozott, hogy az anyát az alperes munkavállalói terhes-gondozása során nem a szakmai szokásoknak, elvárásoknak megfelelően látták el, terhessége alatt nem észlelték végtaghiányosságát. Amennyiben méhmagzati állapotát az alperes munkavállalói a valóságnak megfelelőn megállapítják, az anyának lehetősége lett volna a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozatot tenni.

A bíróság ítéleti indokai szerint a kiskorú testi épségének károsodása és az alperes munkavállalóinak munkavégzése között okozati összefüggés nincs, amely az alperes kártérítési felelősségét megállapíthatóvá tette volna.

A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.643/2004/3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásul hivatkozott arra, hogy a perben beszerzett orvos-szakértői vélemények alátámasztják az elsőfokú bíróság okszerű megállapítását, hogy a kiskorú felperes fejlődési rendellenességének kiszűrését célzó ultrahangos szűrővizsgálatok során az alperes alkalmazottai az alperes kártérítési felelősségét megalapozó szakmai mulasztást nem követtek el.