BH 2009.4.106 Nem állapítható meg a szerződés jóerkölcsbe ütközése, ha az a közfelfogásban érvényesülő erkölcsi normarendszert súlyosan nem sérti [Ptk. 4. §, 28. § és 200. §; 1995. évi LVII. tv. 6. §].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Járásbíróság P.20712/2007/8., Szegedi Törvényszék Pf.22393/2007/4., Kúria Pfv.20554/2008/5. (*BH 2009.4.106*)

***********

A felperes 1989-ben vásárolta meg az Sz. 19003 hrsz. alatt felvett üdülőingatlant a T. üdülőtársulat területén, amelynek tagja lett. A felperes jogelődje rendelkezett a folyómeder talajával közvetlen kapcsolatban nem álló légtartályos szerkezetű felépítménnyel, ún. stéggel is, amelyet a felperes megvásárolt az ingatlannal együtt. A stég időközben tönkrement, így azt a felperes javításra elszállíttatta. A stég ismételt kihelyezésére csak 2005. évben került sor. Amíg a felperesi stég nem állt a helyszínen, a II. r. alperes állította fel arra a helyre a saját stégjét. A II. r. alperes szintén üdülőtulajdonos.

Az I. r. alperes 2003 tavaszán, a parthasználati megállapodások megkötését megelőzően az üdülőtársulatok elnökeinek bevonásával állapotfelmérést végzett. Ezt követően a parthasználati megállapodást azokkal a személyekkel kötötte meg, akiknek a stégje a felméréskor a vízen volt elhelyezve és akik a parthasználati megállapodás megkötésére vonatkozó igényüket az I. r. alperesnek bejelentették. A II. r. alperes ilyen bejelentése alapján az I. r. alperes 2003. május 8-án parthasználati megállapodást kötött a II. r. alperessel, amely szerint a II. rendű alperes a parti kikötésre, a part és a vízterület használatára 2007. december 31-éig jogosult évenkénti díj megfizetése ellenében. Az iratokhoz csatolt "vagyonkezelői hozzájárulás parthasználathoz, úszó parti kikötéséhez" elnevezésű okirat 14. pontja szerint az okiratot a felek szerződésnek minősítették és a 18. pontban az Sz.-i Városi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki a megállapodásból eredő esetleges vitás kérdések eldöntésére. Az iratok között szerepel a Megyei Közlekedési Felügyelet Közúti, Vasúti és Hajózási Osztályának 2005. december 14-én kelt határozata is, amely a II. r. alperes által létesített úszóműre hatósági határozat formájában létesítési és használatbavételi engedélyt (veszteglési engedély) adott öt évre.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek között 2003. május 8-án létrejött vagyonkezelői hozzájárulás elnevezésű szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdésének második mondatában szabályozott jóerkölcsbe ütköző szerződés, amelynek következtében semmis. A felperes hivatkozott arra is, hogy a II. r. alperes nem járt el a Ptk. 4. §-ában megjelölt, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően és magatartása a Ptk. 5. § (1) bekezdésében írt joggal való visszaélést is megvalósított.

A felperes kérte a II. r. alperes kötelezését az eredeti állapot helyreállítására. Előadta, hogy csak a saját stégjük javítási idejére adott a férje engedélyt a II. r. alperesnek, hogy a stégjét a felperesi kikötőhelyen elhelyezze. A II. r. alperes a felperes férjének betegségét használta ki arra, hogy az I. r. alperestől a vagyonkezelői hozzájárulást megszerezze.