BH 1982.9.383 A vadászatra jogosultnak és a vadak által veszélyeztetett területek használójának a vadriasztásban együtt kell működniük és lehetőleg meg kell állapodniuk a leghatásosabb vadriasztási módozatokban. Ha a vadászatra jogosult felhívás ellenére sem közli a vadak elleni védekezésnek szakszerűen hatékony és a területhasználó rendes gazdálkodásának körét meghaladó módozatait, úgy a vadriasztás igazolt költségeit teljes egészében meg kell téríteni [1961. évi VII. tv. 34. § (3) bek.].

Az illetékes községi tanács vb szakigazgatási szerve szakvélemény alapján a felperest - az erdeiből kiváltó nagyvadak által 1978. évben az alperes növénykultúrájában okozott kár címén - 3 342 490 Ft és 9194 Ft szakértői költség megfizetésére kötelezte.

A felperes az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló, az 1970. évi 28. sz. tvr-rel módosított 1961. évi VII. törvény 36. §-ában meghatározott - az államigazgatási határozat kézbesítésétől számított - 30 napon belül keresetet terjesztett elő, és abban a határozat részbeni megváltoztatásával végeredményben a vadkár összegének 2 468 726 Ft-ban való megállapítását és az alperes közrehatása folytán 1 481 238 Ft-ot meghaladó igény elutasítását kérte. Kérelme alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy az államigazgatási határozat alapjául elfogadott szakvélemény az alperes károsított növényzeténél - a vadkárral korrigált érték szerint - hektáronként 95,45 q átlagterméssel számolt, ami 44-45 q-val haladja meg az országos átlagot. Emellett 867,99 q kukorica ment veszendőbe, aminek legalább 50%-a begyűjthető lett volna. Végül kérte a szerinte túlzott szakértői díj felülvizsgálatát.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő és abban a vadriasztással kapcsolatban felmerült költségei fejében 284 233 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

Az első fokú bíróság meghallgatta az államigazgatási eljárásban kirendelt szakértőt, megkereste a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát az elérhető átlagtermés közlése céljából, majd az ellentmondások feloldása végett felülvizsgálati szakvéleményt szerzett be. Ez utóbbi szerint az államigazgatási eljárásban kimunkált átlagterméssel szemben 87 q/ha átlagtermés tekinthető reálisnak.

Az első fokú bíróság az államigazgatási határozatot részben megváltoztatta, a felperest terhelő vadkár összegét 1 967 237 Ft-ra leszállította, és a viszontkeresetnek részben helyt adva a felperest 227 386 Ft vadriasztási költség megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet pedig elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperes erdeiből kiváltó nagyvadak által károsított 496 ha kukoricásban 87 q/ha átlagtermés és 275 Ft/q egységár alapulvételével 4191,2 q terméskiesés, illetve 1 152 580 Ft kár keletkezett.

Ebből azonban le kell vonni az elmaradt, 10%-ot kitevő betakarítási költséget, és így e tekintetben a vadkár összege 1 032 322 Ft.

A felperest terheli továbbá a vadak által letaposott és így betakarításra nem került 868 q kukorica értékének 50%-a, valamint a fűszerpaprika vetésterületének A/1. és A/2, tábláin keletkezett és az alperes közrehatása folytán valamennyi tételt illetően mintegy 10%-kal csökkentett kár is.

A vadriasztással kapcsolatban felmerült összes költséget magában foglaló 284 233 Ft viszontkereseti követelést annyiban ítélte meg a bíróság, hogy ennek 20%-a az alperes rendes gazdálkodása körében merült fel, így az ennek megfelelő 56 847 Ft-ot az alperesnek magának kell viselnie.