A Kúria Kfv.37666/2015/3. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 18. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 29. §] Bírók: Fekete Ildikó, Kovács Ákos, Kovács András

A határozat elvi tartalma:

Az idegenrendészeti eljárásban a kérelmező részéről megvalósul a hamis adatközlés akkor is, ha a kérelmező utólag önrevízió keretében adja meg a valós adatokat.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.666/2015/3.szám

A Kúria a dr. Izsó István ügyvéd által képviselt (...) felperesnek a (...) jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 18. napján kelt 16.K.33.643/2014/5. számon hozott ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.643/2014/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperes 2013. november 19-én kereső tevékenység folytatása céljából tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet nyújtott be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságán. Az elsőfokú hatóság a kérelmet a 2014. március 10. napján kelt 106-1-62587/13/2013-T számú határozatával elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13. § (1) bekezdés f) pontjára, 17. §-ára, 18. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, valamint a Harmtv. végrehajtása tárgyában kiadott 114/2007. (V.24.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (5) bekezdésére, 47. § (8) bekezdés b) pontjára alapítottan. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2014. július 23-án kelt 106-T-11309/10/2014. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint nem szolgáltatott hamis adatot a hatóságok részére, mivel a benyújtott munkaszerződésben meghatározott feltételekkel dolgozott. Az abban foglalt összeg nettó részét kapta meg. Munkáltatója gazdasági helyzetének következtében fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A másodfokú eljárásban csatolta a kereseti igazolást, és a NAV tájékoztatását, amely fedte egymást. Hivatkozott arra, hogy a benyújtott okiratok, amelyek ellentmondásban állnak a NAV tájékoztatásával, nem a per tárgyát képező határozat alapjául szolgáló eljárásban kerültek benyújtásra, így értelemszerűen nem alapozhatják meg a hamis adatközlést. Utalt az e körben kialakult bírói gyakorlatra is, amelynek értelmében a munkavállalónak nincs ráhatása a munkáltató működési körülményeire, többek között arra, hogy a munkáltató adójogi vagy egyéb bejelentési kötelezettségeinek eleget tesz-e. Ha a munkáltató bármilyen adminisztratív kötelezettségét megszegi, az a munkavállaló terhére nem értékelhető.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Pp. 339/B. §-ára, a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdésére, a Harmtv. 18. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott. Megállapította, hogy helytállóan került rögzítésre, a felperes előző munkáltatója (...) Kft. 2013. június 10-től kezdődő időszakra szóló adóbevallásokat nem nyújtotta be az adóhatósághoz. Ugyanakkor a felperes a korábbi tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti eljárásban csatolta ennek a cégnek a munkavégzésre jogosító munkavállalási engedélyét és munkaszerződését. Az alapeljárás során csatolta a 2013. december 17-én kiállított kereseti igazolást, amely szerint a felperes a (...) Kft.-től részesült jövedelemben 2013. július hónaptól 2013. októberig. A felperesnek ezen céghez történő bejelentése a foglalkoztatásról a hatósághoz nem került bejelentésre. Erre vonatkozóan sem munkavállalási engedélyt, sem munkaszerződést nem csatolt, valamint a NAV tájékoztatása szerint a felperes munkabére a (...) Kft.-nél 2013. július 1-től 2013. november 21-ig terjedő bevallások 08 M-08 526. sorában 71. kódszámmal fizetés nélküli szabadság biztosítása szüneteltetése munkabér ellátatlanságot közöltek.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy abban kellett állást foglalnia, a felperes esetében helye volt-e a Harmtv. 18. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának. E körben többszörösen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Kúria Idegenrendészeti Joggyakorlat-elemző Csoportjának 2013. május 30-án elfogadott és szeptember 23-án jóváhagyott összefoglaló véleményére annak 3.16. pontjában foglaltakra.

Kifejtette, hogy a felperes hivatkozott arra, hogy ténylegesen kézhez vette a jövedelmét, valamint a munkaszerződésben feltüntetett bruttó 150.000 forintnak megfelelő munkabér teljes értékben megegyezik a NAV nyilvántartásában szereplő adatokkal. A (...) Kft.-vel kötött munkaszerződés tehát a valóságnak megfelelő munkabért tartalmazza, a szerződést követő hónapokban a munkáltató valóban teljesítette az abban meghatározott havi bruttó 150.000 forint nettó összegének kifizetését. A munkabér összegének meghatározása, így a nettó és bruttó értékek figyelembevételével nem volt hamis. Nem hagyható figyelmen kívül a tekintetben az, hogy a felperes nem tudott, és nem is tudhatott az egyéb hatóság által feltárt tényekről. A hamis adatszolgáltatás megvalósulásához szükség van arra, hogy az adatszolgáltató a kérelmező ügyfél tisztában legyen azzal, hogy az általa szolgáltatott irat formailag vagy/és tartalmilag hamis. A felperes már az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében is hivatkozott rá, hogy semmilyen befolyása nem volt arra, hogy az adóhatósággal a munkáltató milyen adatokat közöl. Ugyanakkor ő a valóságnak megfelelő adatokat, tényeket szolgáltatta, a ténylegesen kapott jövedelemre vonatkozó munkaszerződést nyújtotta be.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Ket. 51. § (1) bekezdésének megsértésével a felperes nyilatkozata ellenére nem vizsgálta a felperesi előadást.Ezzel szemben azt fejtette ki, hogy a hatóság részére nincs kötelezettség a felperesi tudati állapot értékelésére. Ugyanakkor a hamis adatszolgáltatás megvalósulásához szükség van arra is, hogy az adatszolgáltató ügyfél tisztában legyen azzal, hogy hamis adatról van szó, így a határozatban írtak a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja állásfoglalásának nem felel meg.