EH 2003.938 Az önkormányzat közszolgáltatási feladatot ellátó költségvetési szervvel támogatási elemeket magába foglaló együttműködési megállapodást köthet a lakossági és önkormányzati érdekek megvalósítása érdekében. Az ilyen szerződés a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége alapján nem támadható meg [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz. állásfoglalás].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes szerződés teljesítése iránti keresetét elutasította, miután a lefolytatott bizonyítás alapján a felek által 1993 októberében kötött együttműködési megállapodásban kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát állapította meg. A szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a magastetős beépítés [5/b) pont] 1993. évi árszinten 4 630 000 forintba került volna. Az írásbeli megállapodást megelőző szóbeli megegyezés szerint megvalósítandó 112-es egységes hívórendszer kialakítása meghiúsult. Az alperes megtámadási kifogását illetően elvetette a felperes azon védekezését, hogy a felek között atipikus szerződés jött létre, ezért az feltűnő értékaránytalanság címén nem volt támadható. A szerződést a határozathozatalig terjedő időig hatályossá nyilvánította. A szerződés érvénytelenségére tekintettel a felperes kötbérkövetelését is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Előadta, hogy az alperes a megtámadással a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja, (3) bekezdése alapján elkésett. Az alperesi önkormányzat képviselő-testülete 1994-ben döntött a beruházás lezárásáról. Az alperes a feltűnő értékaránytalanságra azonban először csak a 2000. május 24-én tartott tárgyaláson hivatkozott. A felperes álláspontja szerint az ötéves általános elévülési időn túl az alperes kifogás útján sem volt jogosult a szerződés megtámadására.

A továbbiakban arra hivatkozott, hogy az alperes előtt már az együttműködési megállapodás megkötésekor ismert volt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke. A felperes szempontjából atipikus szerződés lényege az volt, hogy a felperest az önkormányzat támogatta a mentés mint közérdekű cél érdekében. A szerződés tehát ajándékozási elemeket is hordozott. A bíróság a PK 267-es számú állásfoglalás szerint nem vizsgálta megfelelően a szerződéskötés sajátosságait, így a szerződés említett ingyenességi elemeit sem.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint megtámadási joga kifogás előterjesztése útján a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján fennállt. Elévülésre pedig a felperes azért nem hivatkozhat, mert késedelme 1996. október 1-jével következett be. 1999 júliusában a felek a szerződés teljesítésre vonatkozóan újabb tárgyalásokat kezdtek.

A tárgyalások 2000. február 10-ig tartottak, így az elévülést megszakították. A szerződés ajándékozási elemével kapcsolatban előadta, hogy az alperes költségvetésből gazdálkodó szervezet, 1990. évtől forráshiányos a gazdálkodása. A tűzoltólaktanya megépítése saját forrásait kimerítette, a központi riasztás terve országos szinten meghiúsult. Az alperest nem vezette ajándékozási szándék, jelentős állami feladatokat kívánt bizonyos mértékig átvállalni.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felperes fellebbezési indokával, amely szerint a megtámadási határidő letelte folytán az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel bírálta el az alperesnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadási kifogását.

A Ptk. 236. § (3) bekezdése szerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő eltelt. Ebből következően nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek az 1993 októberében kötött együttműködési megállapodás teljesítésére irányuló keresetével szemben előterjesztett kifogást érdemben elbírálta.

A felperes ugyanakkor érdemben helyesen támadta fellebbezésével az első fokú ítélet feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó álláspontját.

A szerződés érvényességét vagy érvénytelenségét a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni [Ptk. 200. § (1) és (2) bekezdés, 201. § (2) bekezdés]. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadás esetén a bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi- és értékviszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját kell elsősorban elemezni és értékelni.

Az elsőfokú bíróság azonban a Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalásában foglalt fenti szempontoktól eltérően kizárólag a felperesi és alperesi szolgáltatások pénzben meghatározott értékét vizsgálta, és ebből következtetett az alperes megtámadási kifogásának az alaposságára. Figyelmen kívül hagyta a szerződéskötés, a szerződéssel a felek által elérni kívánt cél, a szerződés tartalmának azon sajátosságait, amelyek a kereset és az azzal szemben támasztott kifogás érdemének elbírálása során meghatározó jelentőségűek voltak.

E sajátosságok közül kiemelendő, hogy mindkét szerződéskötő fél közszolgáltatási feladatokat old meg. A felperes országos hatókörrel a betegszállítás feladatait, míg az alperes működési területén a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1) bekezdésében meghatározott közszolgáltatások, köztük a tűzvédelem feltételrendszerét biztosítja. Mindkét peres fél költségvetésből gazdálkodó szervezet, működésük, fejlesztésük anyagi-pénzügyi feltételeit alapvetően a költségvetési keretek határozzák meg.

Adott esetben a felek együttműködési megállapodása arra irányult, hogy szűkös anyagi erőforrásaik felhasználásával működésüket, szolgáltatásaikat fejlesszék, annak megfelelőbb, korszerűbb kereteket biztosítsanak. A felperes a kezelésében álló, mentőállomás elhelyezésére szolgáló ingatlant részben azért bocsátotta az alperes rendelkezésére, hogy az alperes a város és vonzáskörzete ellátására alkalmas korszerű tűzoltólaktanyát létesítsen. Ennek fejében az alperes az együttműködési megállapodással vállalta a mentőállomás korszerűsítését, bővítését, azaz a mentés helyi feltételeinek javítását.

A mindkét fél saját közszolgáltatásának korszerűsítésére irányuló szerződéskötési célon kívül a szerződés közösen elérendő céljaként határozták meg az egységes hívó és riasztási rendszer kialakítását is.

A felperes szolgáltatását illetően szembetűnő sajátosság, hogy a felperes a kezelésében lévő és általa kizárólagosan használt ingatlant nem kívánta az ingatlanpiacon értékesíteni, és az alperesnek történt átengedése nem is ingatlanpiaci értékesítést valósított meg. Az ingatlanrész átengedésével, megosztásával a forgalmi értéknek megfelelő szolgáltatás nyújtásán túl azt is vállalta, hogy a nagykapacitású tűzoltólaktanya szomszédságában történő kialakításával működési feltételei hátrányosabbá válnak, tevékenységét kisebb területen és a tűzoltólaktanya zavaró hatásainak kitéve kell folytatnia.

Az alperes a szerződéskötéskor nyilvánvalóan tisztában volt a felperes által nyújtott előnyökkel. Azokkal élve lakossági és önkormányzati érdekeket szolgáló, a fejlett országok szolgáltatási szintjének megfelelő beruházást kívánt megvalósítani.

Az Ötv. lehetővé teszi az önkormányzat közszolgáltatási céljainak megvalósítása érdekében a fentieknek megfelelő kooperációra irányuló együttműködési megállapodás megkötését.

Az Ötv. 81. §-a alapján az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteiből és a jogszabályokból adódó feladatait többek között szerződések megkötésével valósítja meg.

Az általánosan elismert lakossági szükségletek helyben történő kielégítése érdekében szokásos, hogy nem nyereségérdekeltségű szolgáltató szervezetekkel társul, azokat támogatja. Önként vállalt feladatainak körét és teljesítésének módját pénzügyi lehetőségeinek határai között maga jelölheti ki. Ennek érdekében bevételi forrásait (helyben keletkező bevételek, állami támogatások stb.) bocsáthatja rendelkezésre.

Az Ötv. 89. § (1) bekezdése alapján saját bevételi forrásai terhére a más által fenntartott intézmények működéséhez támogatást nyújthat, a 88. § (1) bekezdése szerint közérdekű kötelezettségvállalást is tehet.

Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően az önkormányzat és a közszolgáltatásokat nyújtó más költségvetési szervezetek közötti együttműködési megállapodás jellemzője lehet, hogy az együttműködés céljának, a helyi lakosság magasabb szintű ellátásának biztosítása érdekében az önkormányzat a másik félnek a szolgáltatását meghaladó, támogatást is magába foglaló ellenszolgáltatást nyújt. Adott esetben a felek ilyen atipikus szerződést kötöttek. A szerződéskötéssel elérni kívánt cél - a polgári jog tipikus szerződéseitől eltérően - nem egyenértékek cseréjére, hanem a felek anyagi lehetőségei által lehetővé tett kooperatív-támogatási kapcsolat létrehozására irányult. A felek megállapodásának e sajátosságát figyelmen kívül hagyva az alperes - és az alperes jogi álláspontját elfogadó elsőfokú bíróság - téves jogi álláspontot elfoglalva tulajdonított döntő jelentőséget a szerződés piaci-forgalmi viszonyokra jellemző elemeinek.

A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a szerződés megkötésének időpontjában az alperes rendelkezésére állt a támogatás összegének nagy része alapítványi juttatás, illetve állami támogatás formájában. Ezeket a bevételi forrásokat az alperes más, aktuális szükségletek kielégítésére csoportosította át.

Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a szerződésben foglalt szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát és ebből következően a szerződés érvénytelenségét illetően.

Az együttműködési megállapodás 5/b) pontjában az alperes - kötbérfizetési kötelezettség terhével - 1996. október 31-i határidővel vállalta a mentőállomás átalakítási munkáinak befejezését. A Ptk. 277. § (1) bekezdése értelmében a szerződést tartalmának megfelelően teljesíteni kell. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja alapján nem vizsgálta, hogy az alperes az ingyenes közérdekű kötelezettségvállalási elemeket is magába foglaló szerződéses vállalását miért nem teljesítette. A további eljárásban - az alperes védekezésének megfelelően - annak tisztázása szükséges, hogy indokolható-e részéről a szerződés teljesítésének a megtagadása.

Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per kifejtett szempontoknak megfelelő újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. IX. 24.564/2002. sz.)