BH 2003.2.54 I. A betéti társaság üzletvezetéssel megbízott beltagja a sikkasztást valósítja meg, ha ingatlanát apportként a gazdasági társaságba beviszi, majd ezt követően az ingatlant eladja [Btk. 317. § (1) bek., (4) bek. a) pont, Ptk. 94. § (1) bek., 117. § (3) bek., 1997. évi CXLIV. tv 2. § (1) és (2) bek.].

II. Eljárási szabálysértés valósul meg, ha a hatóság az ingatlan értékének megállapítása végett nem a külön jogszabályban feljogosított intézményt, kijelölt igazságügyi szakértőt, illetőleg eseti szakértőt, hanem egy korlátolt felelősségű táraságot rendel ki a szakvélemény elkészítése érdekében [Be. 70. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2001. július 24. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, ezért a bíróság az I. r. vádlottat 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott szakmunkásképző iskolát végzett, szerszámkészítő szakmunkás szakképesítéssel rendelkezik, büntetve nem volt.

1993. évben az I. r. vádlott és K. S. fémtömegcikk-készítési profillal megalakították a N. Betéti Társaságot. A betéti társaságnak a beltagja az I. r. vádlott, míg a kültagja K. S. volt.

A betéti társaság (Bt.) 1993. február 11. napján kelt társasági szerződése értelmében mind a beltag, mind a kültag személyes közreműködésével működött, a beltag - az I. r. vádlott - esetében a közreműködés formája főfoglalkozás volt. A Bt. belügyeiben való döntéshozatalt az I. r. vádlott és K. S. akként határozták meg, hogy a társaság bel- és kültagja kizárólag együttesen dönthet a felmerült kérdésekben, továbbá a betéti társaság használatába adott vagyontárgynak a tagsági viszony fennállása alatt a tag által történő kivonása, elidegenítése, megterhelése közösen történhet.

A betéti társaság üzletvezetésére, képviseletére az I. r. vádlott volt jogosult azzal, hogy a betéti társaság ügyeiben a fentiek szerint közösen döntenek a kültaggal. Ténylegesen az I. r. vádlott végezte a telephelyen a munkát, míg az ügyintézés, a kereskedelem és az üzletvitel K. S. kültag feladata volt.

1994. január 27. napján az I. r. vádlott és K. S. módosították a társasági szerződést azzal, hogy az I. r. vádlott tulajdonában levő ingatlant apportként a betéti társaság tulajdonába bevitte. Az apportként bevitt ingatlan értékét 2 millió forintban állapították meg. Az ingatlan cégbírósági bejegyzése megtörtént, azonban a földhivatal felé a tulajdonosváltoztatási kérelmet nem nyújtották be annak ellenére, hogy ennek elintézését vállalta az I. r. vádlott. Az ingatlan tényleges értéke 1997. év április hónapban

1 100 000 forint volt.

1997. április 17. napján az I. r. vádlott adásvételi szerződéssel átruházta a betéti társaságba apportként bevitt fenti ingatlant a testvérére, 500 000 forint ellenében. Az I. r. vádlott testvérének nem volt arról tudomása, hogy az ingatlan jelenleg a fenti betéti társaság tulajdonában van.

Az N. Bt. végelszámolása 1998. január 12. napján megindult, melynek keretében a végelszámoló keresetet nyújtott be a városi bíróságra a fenti adásvételi szerződés semmisségének a megállapítása érdekében, 1998. október 13-i dátummal, a büntetőeljárás és a polgári peres eljárás megindulását követően, 1998. október 21. napján a fenti adásvételi szerződést az I. r. vádlott és a testvére egymás között felbontották.

Az I. r. vádlott és K. S. között a kapcsolat megromlott 1997. június hónapban, K. S. a betéti társaság telephelyéről több ingóságot elvitt, mellyel kapcsolatosan ellene büntetőeljárás indult.

A fenti ingatlant az N. Bt. felszámolója 2000. december 11. napján árverésen értékesítette 1 200 000 forintért, így a Bt. kára megtérült.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést a tényállás téves megállapítása miatt, és az I. r. vádlott felmentése érdekében.

A védő a fellebbviteli tárgyaláson azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy védence a vádbeli vagyon kezelésével nem volt megbízva, a vagyon - az ingatlan - pedig nem volt idegen. Ehhez képest a védencének bűncselekmény hiánya okából való felmentését kérte.

A főügyész átiratában észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére alkalmazta az elbíráláskor hatályban levő törvényt, hogy az súlyosabb elbírálást eredményez a vádlottra. Ezért indítványozta, hogy a megyei bíróság a főszabály szerint alkalmazandó elkövetéskori törvény szerint bírálja el a bűncselekményt, ehhez képest mellőzze a Btk. 83. §-ának (2) bekezdésére hivatkozást; egyebekben az elsőfokú ítéletnek az I. r. vádlottra vonatkozó része helybenhagyására tett indítványt.

A fellebbezések alaptalanok, a főügyészi indítvány túlnyomórészt alapos a következők szerint:

A megyei bíróság az iratok egybehangzó tartalma és a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) vonatkozó rendelkezései alapján az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel kiegészítette, illetve helyesbítette:

A betéti társaság - így az N. Bt. is - mint társasági forma, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, de saját cégneve alatt jogképes, azaz jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető [Gt. 2. § (1) és (2) bek.].

A vádlott azzal, hogy az 1994. január 27. napján a társasági szerződésmódosítás során a vádbeli ingatlant apportként a betéti társaság vagyonába utalta, a szerződésmódosítás megkötésével egyszersmind az ingatlan feletti rendelkezési jogáról lemondott és azt a betéti társaság - mint vagyonegyesítő gazdasági társaság - kizárólagos rendelkezésébe utalta. Ennélfogva ettől az időponttól kezdődő hatállyal az ingatlan feletti egyszemélyi rendelkezési joga megszűnt, az ingatlan feletti rendelkezés a társasági szerződés vonatkozó szabályozásának megfelelően annak tagjait együttesen illette meg, de az I. r. vádlottat egy személyben nem.