BH 2020.4.101 I. Amennyiben a másodfokú bíróság a vádlott egy cselekményével elkövetett garázdaság bűntettével valóságos alaki halmazatban álló rongálás vétsége miatt magánindítvány hiányában szünteti meg a büntetőeljárást, a fellebbezés a törvényben kizárt [Btk. 30. §, 339. § (1) bek. és (2) bek. a) és d) pont, 371. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, 382. § 2. fordulat; 34. BK vélemény; Be. 567. § (2) bek. b) pont, 615. § (2) bek. b) pont, (3) és (5) bek.].

II. A törvény határozza meg a fellebbezési jog kereteit, ezért a bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog nem teremt felülbírálati kötelezettséget [Be. 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].

Pertörténet:

Szegedi Ítélőtábla Fkf.453/2018/35., Kúria Bhar.995/2019. (*BH 2020.4.101*)

***********

[1] A törvényszék a 2018. június 7. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és 1 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a (szabadságvesztés)-büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az elsőfokú ítélet rendelkezett járulékos kérdésekről is.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2019. február 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: a rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette és mellőzte a halmazati büntetésre utalást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében azzal hagyta helyben, hogy a terhére megállapított bűncselekmény megnevezése és jogszabályai alapja helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezésből mellőzte a legkevesebb három hónap kitöltésére utalást.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal helyesbítette, hogy a IV. r. vádlott a III. r. vádlott személygépkocsijának első és hátsó szélvédőüvegét betörte, de a III. r. vádlott hatályos magánindítványt nem terjesztett elő a IV. r. vádlottal szemben.

[6] A III. r. és a IV. r. vádlott viszont testvérek, azaz hozzátartozók [Btk. 459. § (1) bek. 14. pont c) alpont], márpedig a rongálás vétsége (Btk. 371. §) csak magánindítványra büntethető [Btk. 382. § 2. fordulat], tehát e bűncselekmény kapcsán az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[7] Egyébiránt a másodfokú bíróság felhívta a III. r. vádlottat a magánindítvány előterjesztésének lehetőségére, de ő azt a törvényes határidőn belül (sem) terjesztette elő.

[8] Mindezek miatt szüntette meg a IV. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján.

[9] A másodfokú ítélet tartalmazta, hogy azzal szemben a büntetőeljárás megszüntetése, továbbá az ezzel összefüggő ítéleti rendelkezés miatt az ügyész és a IV. r. vádlott védője fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn, míg a IV. r. vádlott a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet.

[10] A nyilvános ülésen az ügyész és a IV. r. vádlott védője jelen volt, míg azon a IV. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az arra jogosultak közül kizárólag a más ügyben fogvatartott IV. r. vádlott fellebbezett kézbesítési íven, indokolás nélkül.

[11] A Legfőbb Ügyészség a IV. r. vádlott másodfellebbezését a törvényben kizártnak találta.

[12] Nem vitatható, hogy formálisan a másodfokú bíróság részben eltérő döntést hozott, amikor a rongálás vétsége miatt az eljárást megszüntette.

[13] A garázdaság és a rongálás között alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető a garázda, erőszakos cselekményével a garázdaság és a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja.

[14] A IV. r. vádlott a rongálás vétségével időben egybeesve, ugyanazon tevékenységével tanúsította az erőszakos, garázda magatartást. Így az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített és irányadónak tekintett tényállás a IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tartalmazza, amelynek elbírálása már az elsőfokú bíróság részéről maradéktalanul megtörtént, különbség annak jogi megítélése terén van. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények egymással alaki halmazatot alkotnak, azonban mint a másodfokú bíróság megállapította, rongálás vétsége miatt az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[15] Ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).

[16] A másodfokú bíróság döntése így valójában nem eltérő büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a vádlott terhére megállapított bűncselekmény tekintetében az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiányának megállapításáról való rendelkezés.

[17] Miután pedig a másodfokú bíróság az alaki halmazatra tekintettel a bűnösség kérdésében nem foglalt eltérően állást az elsőfokú bírósághoz képest, annak ellenére, hogy a változtatás érdemi, az nem minősül olyannak, amely a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét.

[18] Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a másodfokú határozat ellen, a fellebbezést mint törvényben kizártat a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania.

[19] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).

[20] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a IV. r. vádlott másodfellebbezésének tanácsülésen történő elutasítását, és a Be. 458. § (2) bekezdés d) pontja alapján annak megállapítását, hogy az elutasítás napján a másodfokú bíróság ítélete a IV. r. vádlott tekintetében jogerős és végrehajtható.

[21] A IV. r. vádlott fellebbezése a törvényben kizárt.

[22] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség indokaival.

[23] A Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság b) az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[24] Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott bűnösségét állapította meg a rongálás vétségében. A másodfokú bíróság viszont az első fokon elítélt IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A két döntés tehát nyilvánvalóan egymással ellentétes. Ezért a Be. 615. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulatának megfelelően formálisan (látszólagosan) fennáll a másodfellebbezés lehetősége.