560/B/1998. AB határozat
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3. § (2) bekezdése, valamint a 13. § f) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3. § (2) bekezdése, valamint a 13. § f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (2) bekezdése és a 13. § f) pontja ellentétesek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, a 12. § (2) bekezdésével, valamint a 44. (helyesen 44/A.) § (1) bekezdés d) pontjával. Véleménye szerint a törvényi szabályozás "a magánszemélyekre, valamint az egyéb szervezetekre nézve hátrányos megkülönböztetést tartalmaz az Alkotmány egyenjogúságot hangsúlyozó és rögzítő tételei ellenére azáltal, hogy a tulajdonukban lévő felépítmények után helyi adó fizetésére kötelezettek, míg a felsorolt alanyi adómentességet élvező szervezetek a tulajdonukban lévő építmények után csak kivételes esetben kötelezhetők helyi adó fizetésére, vagy felépítmények esetében egyáltalán nem". Véleménye szerint ennek következtében a magán- és a köztulajdon, valamint a különböző magántulajdonosok nem esnek egységes elbírálás és védelem alá.
Álláspontja szerint a Htv. sérelmezett rendelkezései sértik "a helyi önkormányzat adómegállapítasi jogát is azáltal, hogy adómentességet biztosítanak gazdasági tevékenységet is folytató szervezetek tulajdonában lévő építményekre, ezáltal jelentős adóbevételtől esnek el". Véleménye szerint e szervezetek jelentős, a rendeltetésszerű működésükhöz szükséges mértéken felüli ingatlantulajdonnal rendelkeznek, de ezek után - a kifogásolt rendelkezések értelmében - helyi adó fizetésére nem kötelezhetők.
Mindezek miatt az indítványozó kérte a Htv. 3. § (2) bekezdése, valamint a 13. § f) pontja alkotmányellenességének megállapítását és e törvényi rendelkezések megsemmisítését.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései a következők:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."
"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,"
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Htv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
"3. § (2) Adómentes az (1) bekezdés b)-c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú társaság, az Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magán-nyugdíjpénztár és a költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. E feltétel meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak".
"13. § Mentes az adó alól:
f) a költségvetési szerv, a közszolgáltató szervezet, valamint az egyház tulajdonában álló építmény,".
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi önkormányzat képviselő-testülete az adómegállapítási jogát a törvény keretei között gyakorolja, Így a Htv. támadott rendelkezései nem sérthetik az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontját, hiszen szabályai éppen ennek az alkotmányi rendelkezésnek a megvalósulását segítik elő, s juttatják azt érvényre.
A Htv. 3. § (2) bekezdése és a 13. § f) pontja az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével sem ellentétes. Az Alkotmánybíróság 1259/B/1996. AB határozatában és számos más határozatában kifejtett és hangsúlyozott álláspontja szerint ("...az adókedvezmények az állami gazdaságpolitika olyan eszközei, amelyek a jogalkotó által lényegesnek és fontosnak tartott célok elérését hivatottak elősegíteni." .....Ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74., 75.; 1259/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 691., 692.] Az Alkotmánybíróság - utóbb idézett - határozatában arra is rámutatott miszerint "... az a jogalkotói rendelkezés, amely szerint adómentességet biztosít többek között a közszolgáltató szervezetek részére, önmagában tehát nem vet fel alkotmányossági problémát. A Htv. 3. § (2) bekezdésének kifogásolt része pedig az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével értékelhető összefüggésben nincs. E rendelkezés ugyanis csak azt mondja ki: "Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát... A tulajdonvédelem és a helyi adók között nincs összefüggés." (ABH 1997, 691., 692.)
Ugyanezen indok miatt nem találta ellentétesnek az Alkotmánybíróság a Htv. rendelkezését az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével sem. A közhasznú szervezetek ugyanis olyan nonprofít szervezetek, amelyek tevékenységük során elsősorban nem gazdasági szerepkör ellátására törekednek, hanem a társadalom szolgálatában látnak el feladatokat, közösségi szükségleteket elégítenek ki, részben átvéve ezzel az államtól e feladatok ellátásának terheit. Ezért e szervezetek nem összehasonlíthatók a gazdasági szervezetekkel. Így a hivatkozott alkotmányi rendelkezéssel nem áll ellentétben, ha törvény alapján egyes kiemelt közhasznú vagy karitatív tevékenységet ellátó szervezetek mentesülnek a helyi adófizetési kötelezettség alól.
Indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik "az alkotmány egyenjogúságot hangsúlyozó és rögzítő" tételeit is. Az Alkotmánybíróság által következetesen alkalmazott gyakorlat szerint "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni". [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46., 48.] Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította: "A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az
Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára." (ABH 1992, 280., 281.)
Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia: a jogalkotó az adókedvezmények meghatározásánál nem sértette-e meg az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott 70/A. §-át. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy "az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbségtételt tilt, ... hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280., 282.] Mivel az adókedvezmények és adómentességek meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési lehetőség illeti meg, a támadott szabályozás nem tekinthető önkényesnek, ellenkezőleg: a biztosított kedvezmény ép-penhogy ésszerűségi alapon nyugszik. Ebből következően nem sérti az emberi méltósághoz való jogot, és emiatt a különbségtétel az Alkotmány 70/A. §-ába sem ütközik.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a Htv. 3. § (2) bekezdése és a 13. § f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és a törvényi rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2000. szeptember 26.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Bagi István alkotmánybíró helyett
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró helyett
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró