BH 2009.7.200 Nem valósul meg eljárási szabálysértés, ha azoknak a terhelteknek a védelmét - akiknek az érdekei nem ellentétesek - ugyanaz a védő látja el. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. Ha a terheltek egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket, vagy azonos az előadásuk e cselekményről, érdekellentétükről nem lehet szó, még akkor sem, ha az egyik vagy egyes terhelteknek az lenne a valóságos - kedvezőbb büntetőjogi megítéléshez vezető - érdeke, hogy a társaitól eltérő vallomást tegyen [Be. 44. § (4) bek., 373. § (1) bek. II. d) pontja].

A városi bíróság ítéletében F. M. IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, valamint társtettesként, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, és ezért halmazati büntetésül két év tíz hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítéletben megállapított, az e terheltet érintő tényállás lényege a következő:

A IV. r. terhelt baráti viszonyban állt az ügy II., III. és V. r. terheltjével. 1999. november elején az V. r. terhelt E. nevű barátnője a terhelt felkérésére megismerkedett a sértettel, és vele szexuális kapcsolatot létesített. 1999. november 14. napján a terheltek a II. r. terhelt lakásán tartózkodtak az E. nevű nővel együtt, akivel az V. r. terhelt ekkor megbeszélte, hogy másnap (november 15-én) este a sértettel együtt felmegy a II. r. terhelt lakására, ott szexuális kapcsolatot létesít vele, egyben gondoskodik arról, hogy a lakás bejárati ajtaja nyitva maradjon, így ő társaival oda be tud majd jutni.

Miután - a megbeszélés szerint - a lakásba érve az E. nevű hölgy a sértettel szeretkezni kezdett az előre megbeszélt időpontban, a II. és III. r. terhelt, majd kis időre rá a IV. r. és az V. r. terhelt is bementek a lakásba.

Ott a II. r. terhelt azt a látszatot keltette, mintha az E. nevű hölgy az ő élettársa lenne, és féltékeny lenne rá. A sértettet megöléssel, veréssel fenyegette, és a III. r. terhelttel együtt ütlegelni, rugdosni kezdte. Eközben a III. r. terhelt egy 10-15 cm pengehosszúságú kést hozott be a konyhából, és azt a sértett arcához téve, majd azzal combját szurkálva megfenyegette, hogy péniszét levágják, illetve megölik, amennyiben nem "teszi jóvá" cselekedetét.

A később érkezett IV. r. terhelt csillapítani kezdte a II. r. terheltet, majd az V. r. terhelt közölte a sértettel, hogy ki kell engesztelnie a társát.

A terheltek által alkalmazott bántalmazás és fenyegetés elegendő volt ahhoz, hogy a sértett félelmében ígéretet tegyen 10 millió forint átadására. Erről a sértettel kölcsönszerződést írattak alá, majd megjelölték a pénz átadásának helyét és idejét. Ezután a sértettet az V. r. terhelt gépkocsijába ültették, aki meg is mutatta neki: melyik útvonalon kell másnap a pénz átadásakor közlekednie.

A terheltek ezen idő alatt a sértettet mindvégig visszatartották.

A sértett másnap feljelentést tett a nyomozó hatóságnál. A nyomozóhatósággal egyeztetve a sértett elment a megbeszélt helyszínre, de gépkocsijának sérült gumija miatt kb. egy óra késéssel érkezett, ott azonban a terheltek nem voltak jelen.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a IV. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője a terhelt felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.

A megyei bíróság a fellebbezéseket elbírálva végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a történeti tényállást annyiban pontosítva, hogy a sértett több órán át volt akadályozva szabad mozgásában.

Az első- és másodfokú határozat ellen a IV. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt okból felülvizsgálati indítványt nyújtott be.