BH 2017.10.344 Nemzetközi árufuvarozási szerződés esetén a fuvarozó felel a megbízó felé az általa igénybe vett alfuvarozó által okozott kárért [1959. évi IV. tv. (r.Ptk.) 207. § (1) bek., 514. § (1) bek., 516. § (1) bek.; 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett a "Nemzeti Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló Genfben, az 1956. évi május 19. napján kelt Egyezmény (CMR) 3. Cikk., 17. Cikk, 29. Cikk 2. pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperessel felelősségbiztosítási jogviszonyban álló cég (a továbbiakban: felperes jogelődje) az L. & S. S.p.a.-tól fuvarmegbízást kapott olaszországi felrakodási és luxemburgi kirakodási hellyel 5768 kg csokoládé közúti fuvarozására 1100 euró fuvardíj ellenében. A felperes jogelődje ezt a fuvarfeladatot meghirdette a TimoCom fuvarbörzén. Az alperes jelentkezését elfogadva, vele egyeztetve 2011. december 13-án fuvarmegbízást adott a fenti rakomány elszállítására. 2011. december 14-én a CMR fuvarlevélen fuvarozóként nevesített M-T. Kft. átvette az árut fuvarozásra. A rakomány azonban nem érkezett meg a címzetthez. A felperes jogelődje ezért a szerződés szerinti lerakási időpontban felszólamlással élt.

[2] A küldemény értéke az áruszámla szerint 26 060,76 euró volt. Ezt az összeget árukárként a feladó a felperes jogelődjének, utóbbi pedig az alperesnek számlázta ki. A felperes a jogelődje helyett biztosítóként helytállt, és az áruszámla szerinti kárösszeget a jogelődje bankszámlájára utalta át azzal, hogy azt a feladó cégnek továbbítsák. 2012. október 4-én a felperes jogelődje - ezen helytállásra tekintettel - a perbeli követelést a felperesre engedményezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében 26 060,76 euró árukár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. május 19. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: CMR) 17. Cikk 1. pontja alapján. Állította, az alperes a CMR 3. Cikke értelmében az igénybe vett alfuvarozó magatartásáért sajátjaként felel.

[4] Az alperes és az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó alperesi felelősségbiztosító a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 26 060,76 euró és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes jogelődje és az alperes között fuvarozási és nem szállítmányozási szerződés jött létre. A felperes jogelődjének akarata fuvarfeladat megrendelésére vonatkozott, az ellenszolgáltatást is fuvardíjként nevesítette. A nevében a szerződéskötés során eljárt személy írásbeli nyilatkozata is ezzel áll összhangban. Tekintettel arra, hogy az áru a címzetthez nem érkezett meg, a CMR 3. Cikke alapján az általa igénybe vett alvállalkozó magatartásáért az alperes felelősséggel tartozik. Az áru elveszésének körülményeiből, abból a tényből következően, hogy az alvállalkozó azt szándékos magatartással tulajdonította el, az alperes a CMR 29. Cikk 1. és 2. pontja szerint teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: a felperes kereshetőségi jogát megalapozza, hogy jogelődjének követelését kielégítette. A felperes az átutalt kárösszegről úgy rendelkezett, hogy az nem a felperesi jogelődöt, hanem a perbeli áru feladóját illeti meg. A jogelőd bankszámlája csak teljesítési helyként szolgált. A másodfokú bíróság szerint a feladó szállítói számlája a CMR 23. Cikk 1. pontjában írtaknak megfelelően alkalmas az elveszett áru értékének a bizonyítására. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével kizárólag az a következtetés volt levonható, hogy az alperes és a felperes jogelődje között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. Nem tévedett továbbá az elsőfokú bíróság a CMR 3. Cikkének, valamint a 29. Cikk 1. és 2. pontjának alkalmazhatósága tekintetében, illetve abban sem, hogy a CMR 17. Cikk 2. pontja szerinti mentesülési okok fennállása nem volt megállapítható.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, a jogerős ítélet a Pp. 3. § (2) bekezdésébe, 164. § (1) bekezdésébe, 235. § (1) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 559. § (2) bekezdésébe, 318. § (1) bekezdésébe és arra figyelemmel a 339. § (1) bekezdésébe, a 207. § (1) bekezdésébe, az 514. § (1) bekezdésébe, 516. § (1) bekezdésébe, 520. § (1) bekezdésébe és a (2) bekezdés a) pontjába, a CMR 3. Cikkébe, 17. Cikkébe és 29. Cikkébe ütköző módon jogszabálysértő.

[8] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a felperes kereshetőségi jogát. A jogvita tárgyát képező kár ugyanis nem a felperes, hanem a feladó cég vagyonában következett be. Az alperes e körben vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a jogelőd bankszámlája a felperes által átutalt pénzösszeg teljesítési helyeként szolgált.

[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet tévesen minősítette fuvarozási szerződésnek a felperes jogelődje és az alperes között létrejött szerződést. Az eljárt bíróságoknak mérlegelniük kellett volna, hogy az alperes nem rendelkezik fuvareszközzel és erről a felperes is tudott. Az alperes állította, a bizonyíték okszerű mérlegelése alapján a perbeli szerződést szállítmányozási jogviszonynak kellett volna minősíteni.

[10] Az alperes előadta azt is: ha a Kúria úgy ítélné, fuvarozási szerződés jött létre az érintett felek között, az alperes kártérítési felelőssége akkor sem állapítható meg. A fuvarozás teljesítése céljából igénybe vett személyek ugyanis nem a feladatkörükben jártak el, amikor az árut jogtalanul eltulajdonították.

[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.

[13] A Kúria először azt vizsgálta, hogy a felperes jogosult volt-e a saját nevében az alperessel szemben a perbeli követelés érvényesítésére. A felek nem vitatták azt a tényt, hogy a perbeli rakományt eltulajdonították. Az sem volt vitatott, hogy a károsult a felperes jogelődjével szemben az ezzel kapcsolatos igényét érvényesítette. Az is tény, hogy a felperes mint a jogelődjével létrejött felelősségbiztosítási jogviszony kötelezettje, azzal a meghagyással utalta át jogelődjének bankszámlájára a kártérítési összeget, hogy az köteles azt az áru feladójának továbbutalni. Az alperes által e körben hivatkozott, a kártérítési összegnek kizárólag a károsult részére történő biztosító általi kifizetés lehetőségéről szóló r.Ptk. 559. § (2) bekezdésén alapuló jogszabálysértés nem volt megállapítható. Az említett jogszabály a károsult érdekeit védő rendelkezés. Olyan adat nem merült fel a perben, amely azt igazolta volna, hogy a károsult a javára szólóan átutalt pénzhez nem jutott hozzá. A felperes a jogelődjével kötött biztosítási szerződés alapján, a károsult részére történt teljesítésből eredő igényt jogosult volt az alperessel szemben érvényesíteni. Az ítélőtábla a Pp. 3. § (2) bekezdésének és 235. § (1) bekezdésének megsértése nélkül állapította meg ezért, hogy a felperes kereshetőségi joga fennállt.