A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20390/2014/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 326. §, 339. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 55. §, 56/A. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 25. §, 29. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Cogoiné dr. Boros Ágnes, Görög Attila, Madarász Anna

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

20. Pf. 20.390/2014/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a Salló Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: Dr. Salló Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Csáki Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: Dr. Csáki Judit ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2014. január 14. napján kelt, 19.G.41.053/2008/89. számú ítélete ellen az alperes részéről 90. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelei az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 190 500 (Egyszázkilencvenezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapított tényállás szerint a főként színes tinta gyártásával és forgalmazásával foglalkozó felperesi cég üzletrészeinek 96 %-a 2005. október 10. napja óta a S. I. G. tulajdonában, 4 %-a pedig az alperes egyszemélyes olaszországi cége, az .... alperes neve tulajdonában áll.

Az alperes 2002. december 9. napjától 2007. május 31. napjáig a felperes egyik, önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt.

Az alperes a felperes 96 %-os tulajdonosának tudta és beleegyezése nélkül a felperesnél korábban alkalmazásban álló három másik természetes személlyel együtt 2006. évben megalapította a felperes tevékenységi körével azonos tevékenység végzésére az A. Kft-t, amelyben az alperes többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezik, és szintén önálló képviseletre jogosult ügyvezető is.

Az A. Kft. a felperestől vásárolt termékeket 9,1 %-os haszonkulccsal értékesítette tovább akként, hogy a vevő részére a szállítást a felperes végezte külön díjazás nélkül.

Az alperes egyéni cége 2003. évben (az alperes által a 13/A/14. szám alatt mellékelt okirat szerint, pontosabban 2004. június 30. napján) megállapodást kötött a felperes akkor még 100 %-os tulajdonosával, a S. I. G.-val a felperesi cég ügyvezetői tisztségének az ellátására.

A megállapodás 6.) pontjában részletezett egyéb juttatások és/vagy térítések között az alperes egyéni cégének a rendelkezésére bocsátott a felperes tulajdonosa, majd a felperes egy céges autót, egy céges telefont, ezen felül a felperes vállalta, hogy megtéríti az alperesi egyéni cég minden szállással, étkezéssel, utazással, felszerelések (gépek) használatával, és harmadik személy tanácsadásával kapcsolatos költségeit, amelyek a jelen szerződésből származó tevékenység végzése érdekében merültek fel.

A költségtérítés keretében a felperes 28 661 953 Ft-ot fizetett meg közvetlenül az alperes részére, az alperes egyéni cége számlája alapján pedig összesen 51 630 Eurót, azaz, 13 139 903 Ft-ot, számítógép, szkenner, nyomtató, technikai felszerelések és fogyóeszközök használatba adása, valamint living jogcímén.

Az alperes a S. I. G. elnökének 2004. október 26. napján írt levelében listázta a felperes által visszatérítendő költségeket, és felhívta a felperesi cég tulajdonosának a figyelmét arra, hogy az alperes egyéni cégének lehetősége van arra, hogy a költségszámlákat az alperes a saját cégén keresztül bocsássa ki az olasz adószám feltüntetésével, ezáltal megspórolhatnának a felperesi cégnek 44 %-nyi plusz adót. A felperes többségi tulajdonosának elnöke nem válaszolt az alperes levelére.

A felperes a többször módosított, leszállított, majd véglegesen meghatározott keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 29. §-a, és a Ptk. 339. §-a alapján az A. Kft-nek eladott áruk továbbértékesítéséből, illetve az árelőnyből eredő károk megtérítése címén 20 413,99 Euró tőke és ezen összeg 2007. január 10. napjától, mint középarányos kezdő időponttól a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamatának, valamint az alperes, mint korábbi ügyvezető által jogellenesen és szabálytalanul kifizetett költségtérítés visszatérítése címén a régi Gt. 29. §-a, és a Ptk. 339. §-a alapján elsődlegesen 39 090 Euró, másodlagosan 23 029 Euró és 2 750 000 Ft, harmadlagosan 20 126 Euró, 16 096,2 Euró, 2 750 000 Ft, valamint 215 000 Ft, és ezen összegek 2007. május 31. napjától a kifizetés napjáig számított, a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamatának és perköltségének a megfizetésére.

Keresete indokolása szerint az alperes a vezetői tisztségét nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható, fokozott gondossággal, és nem a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ügyvezetői kötelezettségeinek vétkes megszegésével kárt okozott a felperesi társaságnak.

Hivatkozott arra, hogy az alperes a felperes, illetve annak többségi tulajdonosának tudta és beleegyezése nélkül alapította meg a felperes tevékenységével azonos tevékenységi körre az A. Kft-t, amely a felperestől vásárolt termékeket úgy értékesítette a saját üzleti partnerei részére, hogy a cég működésével felmerülő járulékos költségeket (szállítási, irodai, tárolási, raktározási, munkaerő költségek) a felperesre terhelte, azaz az alperes cége a tevékenységének végzése során a felperes infrastruktúráját használta.

A felperes az elmaradt haszonként jelentkező kárát a felperes által az alperesi cégnek biztosított árelőny és a továbbértékesítésből származó árbevétel különbözetében, mint a felperest ért vagyoni hátrányban jelölte meg.

Arra is hivatkozott, hogy a felperes a magyar vevők esetében legfeljebb az országon belüli szállítás költségeit viselte, a magyar vevőnek minősülő A. Kft. viszont a teljes szállítási költséget a felperesre terhelte.

A költségtérítés visszafizetése iránti keresete körében előadta, hogy az alperes a felperes ügyvezetőjeként indokolatlanul fizetett ki költségtérítés jogcímén különböző összegeket a saját egyszemélyes vállalkozása, az .... alperes neve részére, hiszen az egyéni cég által kiállított egyes számlákon szereplő, állítólagosan a felperes használatába adott eszközöket a felperes nem vette igénybe az alperesi egyéni cégtől.

A felperes azt nem vitatta, hogy a felperes tulajdonosával kötött megállapodás alapján az alperes egyéni cége költségtérítésre volt jogosult, de állította, hogy az alperest elszámolási kötelezettség terhelte, tehát igazolnia kellett volna a felperes felé a költségek indokoltságát, valódiságát és jogcímét.

Az alperes által csatolt bizonylatok nem feleltek meg a felperes részére kiállított, és a felperes által megfizetett számlákban szereplő tételeknek, az alperes a felperes ügyvezetőjeként valótlan tartalmú, illetve valótlan jogcímeket tartalmazó, ezért a számviteli törvényben szabályozott valódiság elvének meg nem felelő számlák alapján teljesített nagy összegű kifizetéseket a saját egyéni cégének.