A Nyíregyházi Törvényszék Mf.21171/2008/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 3. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Kostyákné dr. Vass Ágnes, Körmendiné dr. Szabó Katalin, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

Nyíregyháza

4.Mf.21.171/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban Dr. Kokas Róbert ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Szent István u. 3. fszt.3.), a másodfokú eljárásban Dr. Teremi Sarolta ügyvéd (4324 Kállósemjén, Kossuth u . 91.) által képviselt felperesnek - Dr. Imre György ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Széchenyi u. 2.) által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indult perében a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2008. április 15. napján kelt 2.M.646/2007/11. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

ÍTÉLETET:

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000.- (huszonötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A munkaügyi bíróság ítéletében hatályon kívül helyezte az alperes által a felperes vonatkozásában kiadott 2007. június 4-én kelt 187/2007. számú felmentést. Megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Köztelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek bruttó 1.028.634.- Ft-ot, valamint ezen összegnek az ítélet jogerőre emelkedésétől a kifizetés napjáig járó, a hatályos jogszabályokban meghatározott kamatát, és ÁFÁ-val 50.000.- Ft perköltséget. A munkaügyi bíróság a fentieket meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, törvényes határidőn belül, melyben az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, a felperesnek első- és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte.

A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a munkáltató 2007. június 4-én kelt 187/2007. számú felmentésének közlésekor a munkáltató a felperes terhességéről nem tudott. A felperes a terhességéről 2007. május 28. napján teljes bizonyossággal tudomással bírt, ennek ellenére ezt a lényeges tényt a munkáltatóval nem közölte annak ellenére sem, hogy 2007. március 12. napja óta tudta, hogy az alperes a jogviszonyát meg kívánja szüntetni. A felperes később sem jelezte ezt a tényt, kereseti igénye szerint az alperesnek az esetleges korrekcióra sem adott esélyt, ugyanis a perben a jogviszony helyreállítását nem kérte. A peres eljárás során a felmentési tilalomra először 2008. február 6. napján történt hivatkozás, ezt megelőzően a felmentés jogellenessége megállapítását arra alapította, hogy álláspontja szerint a továbbfoglalkoztatása megoldható lett volna, illetőleg a felmentés az egyenlő bánásmód követelményét is sértette.

Az alperes álláspontja szerint a felperes módosított keresete - mint a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző - nem foghat helyt a jogkövetkezmények alkalmazását illetően. Hivatkozott az MD II.713. szám alatt közzétett döntésre, mely a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény (Mt.) 3. §-ának alkalmazásával kialakult bírói gyakorlat körében született, eszerint a jóhiszemű és tisztességes eljárás elvével ellentétes, ha a közalkalmazott tudja a munkáltatója felmentési szándékát, nem közli vele, hogy felmentési tilalom alatt áll, hanem az intézkedés közlését kéri.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és alperes perköltségben való marasztalását kérte.

Előadta, hogy a felperes kereseti kérelmét 2007. június 27. napján nyújtotta be, és keresetét arra alapította, hogy végzettségének megfelelő munkakör lett volna az iskolában, ezért a létszámleépítés ellenére továbbfoglalkoztatására lett volna lehetőség.

A felperes 2007. március 12. napján kelt értesítésben kapott tájékoztatást arról, hogy az intézményben létszámcsökkenés lesz, ami a felperest is érinti. A felperes terhessége megállapításának időpontja a jogi képviselő tudomására is csak akkor jutott, amikor a felperes a per első tárgyalását megelőzően terhessége miatt bekerült a kórházba. A felperes nem rosszhiszeműségből, hanem tévedése miatt került abba a helyzetbe, hogy terhességére csak a per folyamán, a második bírósági tárgyaláson hivatkozott. Nem állapítható meg az, amit az alperes fellebbezésében állít, miszerint a felperes szándékosan hallgatta volna el terhességét, hogy erre később jogot alapítson.