62002TJ0309[1]

Az Elsőfokú Bíróság (kibővített nyolcadik tanács) 2009. június 11-i ítélete. Acegas-APS SpA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Állami támogatások - Az olasz hatóságok által bizonyos, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott támogatási program - A támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Megsemmisítés iránti kereset - A személyében való érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság. T-309/02. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2009. június 11. ( *1 )

"Állami támogatások - Az olasz hatóságok által bizonyos, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott támogatási program - A támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Megsemmisítés iránti kereset - A személyében való érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság"

A T-309/02. sz. ügyben,

az Acegas-APS SpA, korábban Acqua, Elettricità, Gas e servizi SpA (Acegas) (székhelye: Trieszt [Olaszország]), képviselik: F. Devescovi, F. Ferletic, L. Daniele, F. Spitaleri és S. Gobbato ügyvédek)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Olaszország által többségi köztulajdonban lévő, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. június 5-i 2003/193/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 77., 21. o.) 2. és 3. cikkének megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, D. Šváby, S. Papasavvas, N. Wahl (előadó) és A. Dittrich bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. április 16-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. A felperes, az Acegas-APS SpA, korábban Acqua, Elettricità, Gas e servizi SpA (Acegas), Trieszt város (Olaszország) többségi tulajdonában lévő tőketársaság. 1997-ben hozták létre az Azienda Comunale Elettricità Gas e Acqua önkormányzati vállalkozás átalakításával, amelynek a felperes jogok és kötelezettségek tekintetében a jogutóda lett. A felperes alapító okirata előírja, hogy a korábban az önkormányzati vállalkozás által biztosított közszolgáltatásokkal őt bízzák meg. Szociális célkitűzésének megfelelően a felperes elsősorban a víz-, villamosenergia- és metángáz-elosztást, valamint a hulladékok összegyűjtését, szállítását és kezelését biztosítja Trieszt város (Olaszország) és Trieszt megye néhány önkormányzatának területén. Alapító okirata értelmében a felperes kiegészítő vagy olyan területeken is tevékenykedhet, amelyekkel Trieszt város, vagy ennek előzetes hozzájárulásával más köz- vagy magánjogi jogalanyok bízták meg.

A nemzeti jogi háttérről

2. A legge no 142 ordinamento delle autonomie locali (a helyi önkormányzatok szervezetéről szóló, 1990. június 8-i 142. törvény, a GURI 1990. június 12-i 135. száma, a továbbiakban: 142/90 törvény) Olaszországban, különösen a víz-, gáz- és villamosenergia-elosztási, valamint a szállítási ágazatban elrendelte a helyi önkormányzatok rendelkezésére álló, a szervezetet érintő jogi lehetőségek reformját. Az említett törvény módosított 22. cikke lehetővé tette, hogy a helyi önkormányzatok közszolgáltatások nyújtása érdekében különböző jogi formában társaságokat hozzanak létre. E jogi formák között szerepel a kereskedelmi társaságok vagy a többségi köztulajdonban lévő korlátozott felelősségű társaságok (a továbbiakban: 142/90 törvény szerinti társaságok) létrehozása is. A felperes a 142/90 törvény szerinti társaság.

3. Ezzel összefüggésben a legge no 488 di conversione in legge, con modificazioni, del decreto-legge 1o luglio 1986, no 318, recante provvedimenti urgenti per la finanza locale (a helyi pénzügyek érdekében sürgős intézkedések bevezetéséről szóló, 1986. július 1-jei 318. törvényrendelet módosításokkal történő törvénnyé alakításáról szóló, 1986. augusztus 9-i 488. törvény, a GURI 1986. augusztus 18-i 190. száma) 9a. cikke értelmében a Cassa Depositi e Prestiti (a továbbiakban: CDDPP) 1994 és 1998 között különleges kamatozású kölcsönöket nyújtott a 142/90 törvény szerinti, közszolgáltatásokat nyújtó társaságoknak (a továbbiakban: a CDDPP kölcsönei).

4. Továbbá a legge no 549 (su) misure di razionalizzazione della finanza pubblica (a közpénzügyek racionalizálását célzó intézkedésekről szóló, 1995. december 28-i 549. törvény, a GURI 1995. december 29-i 302. számának rendes melléklete, a továbbiakban: 549/95 törvény) 3. cikke 69. és 70. bekezdésének, valamint a decreto-legge no 331 (su) armonizzazione delle disposizioni in materia di imposte sugli oli minerali, sull'alcole, sulle bevande alcoliche, sui tabacchi lavorati e in materia di IVA con quelle recate da direttive CEE e modificazioni conseguenti a detta armonizzazione, nonché disposizioni concernenti la disciplina dei centri autorizzati di assistenza fiscale, le procedure dei rimborsi di imposta, l'esclusione dall'ILOR dei redditi di impresa fino all'ammontare corrispondente al contributo diretto lavorativo, l'istituzione per il 1993 di un'imposta erariale straordinaria su taluni beni ed altre disposizioni tributarie ([különböző tárgykörökre vonatkozó] adórendelkezések harmonizálásáról szóló, 1993. augusztus 30-i 331. törvényrendelet, a GURI 1993. augusztus 30-i 203. száma, a továbbiakban: 331/93 törvényrendelet) együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a következő intézkedéseket vezették be a 142/90 törvény szerinti társaságok javára:

- a különleges vállalkozások és önkormányzati vállalkozások 142/90 törvény szerinti társaságokká történő átalakítása során megvalósított eszközátruházásokat terhelő valamennyi adó alóli mentesség (a továbbiakban: átruházásokat terhelő adók alóli mentesség);

- a társasági adó - azaz a jogi személyek nyereségét terhelő adó és a helyi jövedelemadó - alóli teljes mentesség három éven keresztül, és legkésőbb az 1999-es pénzügyi évig (a továbbiakban: társasági adó alóli hároméves mentesség).

Közigazgatási eljárás

5. Az említett intézkedésekre vonatkozó panaszt követően a Bizottság az 1997. május 12-i, június 16-i és november 21-i levelében e tekintetben tájékoztatást kért az olasz hatóságoktól.

6. 1997. december 17-i levelükben az olasz hatóságok részben megadták a kért tájékoztatást. Az olasz hatóságok kérésére egyébként 1998. január 19-én találkozót is tartottak.

7. 1999. május 17-i levelében a Bizottság értesítette az olasz hatóságokat az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására vonatkozó határozatáról. E határozatot közzétették az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL C 220., 14. o.).

8. A Bizottság, miután észrevételeket kapott az érdekelt harmadik személyektől és az olasz hatóságoktól, az utóbbiaktól többször is kiegészítő tájékoztatást kért. Egyrészről a Bizottság, másrészről az olasz hatóságok, valamint a beavatkozó érdekelt harmadik személyek közötti találkozókra is sor került.

9. A 142/90 törvény szerinti bizonyos társaságok, úgymint az ACEA SpA, az AEM SpA és az Azienda Mediterranea Gas e Acqua SpA (AMGA), amelyek egyébként a jelen ügy tárgyát képező határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be (T-297/02., T-301/02., illetve T-300/02. sz. ügy), különösen arra hivatkoztak, hogy a kérdéses három intézkedéstípus nem jelent állami támogatást.

10. Az olasz hatóságok és a Confederazione Nazionale dei Servizi (Confservizi), többek között a 142/90 törvény szerinti társaságokat és olaszországi különleges önkormányzati vállalkozásokat tömörítő szövetség, lényegében csatlakoztak ezen állásponthoz.

11. A Bundesverband der deutschen Industrie eV (BDI), a német gyáriparosok országos szövetsége ezzel szemben úgy vélte, hogy a kérdéses intézkedések nemcsak Olaszországban, hanem Németországban is versenytorzításokat okozhatnak.

12. Ugyanígy a Gas-it, a gázelosztó ágazat magán gazdasági szereplőinek olasz társulása, kijelentette, hogy a kérdéses intézkedések, különösen a társasági adó alóli hároméves mentesség, állami támogatásokat jelentenek.

13. 2002. június 5-én a Bizottság elfogadta a 142/90 törvény szerinti társaságok számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában Olaszország által nyújtott állami támogatásról szóló 2003/193/EK határozatot (HL 2003. L 77., 21. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).

Megtámadott határozat

14. A Bizottság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy vizsgálata csak a kérdéses intézkedésekkel bevezetett általános hatályú támogatási programokra terjed ki, a különböző vállalkozásoknak nyújtott egyedi támogatásokra nem, úgyhogy a megtámadott határozatban foglalt vizsgálata általános és elvont. E tekintetben kijelenti, hogy az Olasz Köztársaság "nem nyújtott egyedi adókedvezményeket, és nem jelentett be [neki] [...] semmilyen egyedi támogatási esetet az értékeléséhez szükséges valamennyi információ vele való közlésekor". A Bizottság megjegyzi, hogy következésképpen úgy véli, köteles elvégezni a kérdéses programok általános és elvont vizsgálatát mind minősítésük, mind pedig a közös piaccal való összeegyeztethetőségük tekintetében (a megtámadott határozat (42)-(45) preambulumbekezdése).

15. A Bizottság szerint a CDDPP kölcsönei és a társasági adó alóli hároméves mentesség állami támogatást jelentenek. A 142/90 törvény szerinti társaságok számára állami forrásokból ilyen előnyök nyújtása ugyanis megerősíti azok versenyhelyzetét az ugyanezen szolgáltatásokat nyújtani kívánó összes többi vállalkozáshoz képest (a megtámadott határozat (48)-(75) preambulumbekezdése). A kérdéses intézkedések a közös piaccal összeegyeztethetetlenek, mivel nem felelnek meg sem az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, sem pedig az EK 86. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, továbbá sértik az EK 43. cikket (a megtámadott határozat (94)-(122) preambulumbekezdése).

16. A Bizottság szerint az átruházásokat terhelő adók alóli mentesség azonban nem jelent az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást, mivel ezen adók valamely új gazdasági jogalany létrehozásakor vagy különböző gazdasági jogalanyok közötti eszközátruházáskor fizetendők. Márpedig egyrészről az önkormányzati vállalkozások, másrészről pedig a 142/90 törvény szerinti társaságok lényegében ugyanazon gazdasági jogalanyt testesítik meg. Ennélfogva az említett adók alóli mentességüket igazolja a rendszer természete és szerkezete (a megtámadott határozat (76)-(81) preambulumbekezdése).

17. A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:

"1. cikk

Az átruházásokat terhelő adók alóli mentesség [...] nem jelent az [EK] 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatást.

2. cikk

A társasági adó alóli hároméves mentesség [...] és [a CDDPP] [...] kölcsöneiből eredő előnyök az [EK] 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást jelentenek.

E támogatások a közös piaccal nem egyeztethetők össze.

3. cikk

Olaszország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a kedvezményezett a 2. cikkben említett, számára jogellenesen nyújtott támogatást visszatérítse.

A támogatás visszatéríttetése a nemzeti eljárások szerint haladéktalanul megtörténik, amennyiben ezek lehetővé teszik a [megtámadott] határozat hatékony és azonnali végrehajtását.

A visszatéríttetendő támogatás azon időponttól kezdődően tartalmazza a kamatokat, amikor a kedvezményezett a jogellenes támogatást megkapta, annak tényleges visszatérítése időpontjáig. E kamatok kiszámítása a regionális támogatások támogatási egyenértékének kiszámításához alkalmazott irányadó kamatláb alapján történik.

[...]"

Az eljárás és a felek kérelmei

18. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. október 9-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

19. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. január 6-án benyújtott külön beadványában a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

20. 2003. február 28-án a felperes megtette az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.

21. 2002. augusztus 8-án a megtámadott határozat ellen az Olasz Köztársaság is megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz, amely keresetet a C-290/02 szám alatt vették nyilvántartásba. A Bíróság megállapította, hogy e kereset, valamint a T-292/02., T-297/02., T-300/02., T-301/02. és a T-309/02. sz. ügyekben benyújtott keresetek tárgya ugyanaz, azaz a megtámadott határozat megsemmisítése, és hogy ezek kapcsolódó ügyek, mivel az ezen egyes ügyekben előterjesztett jogalapok igen nagy részben fedik egymást. 2003. június 10-i végzésével a Bíróság a C-290/02. sz. ügyben az alapokmánya 54. cikkének harmadik bekezdése értelmében felfüggesztette az eljárást az Elsőfokú Bíróság T-292/02., T-297/02., T-300/02., T-301/02. és T-309/02. sz. ügyekben hozott, eljárást befejező határozatának kihirdetéséig.

22. 2004. június 8-i végzésével a Bíróság úgy határozott, hogy a C-290/02. sz. ügyet az Elsőfokú Bíróság elé utalja, amely a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 51. és 54. cikkének módosításáról szóló, 2004. április 26-i 2004/407/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 132., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 85. o.) 2. cikkében foglalt rendelkezések értelmében hatáskört kapott a tagállamok által a Bizottság ellen benyújtott keresetek elbírálására. Ezen ügyet így az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál a T-222/04 szám alatt vették nyilvántartásba.

23. 2004. augusztus 5-i végzésével az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban fog dönteni.

24. Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (kibővített nyolcadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a feleknek, amelyekre azok az előírt határidőn belül válaszoltak.

25. Az Elsőfokú Bíróság kibővített nyolcadik tanácsának elnöke 2008. március 13-i végzésével az eljárási szabályzat 50. cikkének megfelelően a T-292/02., T-297/02., T-300/02., T-301/02., T-309/02., T-189/03. és a T-222/04. sz. ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítette.

26. A felek előadásait és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszait a 2008. április 16-án tartott tárgyaláson hallgatták meg.

27. A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak;

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkét annyiban, amennyiben az az Olasz Köztársaságot a kérdéses támogatások visszatéríttetésére kötelezi;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

28. A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

- másodlagosan, a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

29. Előzetesen a Bizottság vitatja a felperes eljáráshoz fűződő érdekét, amennyiben keresete a megtámadott határozatnak a CDDPP által nyújtott kedvezményes kölcsönökre vonatkozó 2. cikke megsemmisítésére irányul. Ugyanis az ügy egyetlen iratából sem tűnik ki, hogy a felperes kapott ilyen kölcsönöket.

30. A Bizottság ezt követően vitatja a felperes kereshetőségi jogát. A megtámadott határozat az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében nem érinti személyében a felperest.

31. A Bizottság lényegében úgy érvel, hogy a megtámadott határozatot általános hatályú jogi aktusnak kell minősíteni, mivel támogatási programra vonatkozik, tehát egy általános kritérium - úgymint valamely vállalkozási kategóriába tartozás - alapján meghatározott vállalkozások meghatározatlan és meghatározhatatlan számát érinti. Szerinte valamely jogi aktus nem veszíti el általános hatályát, és ezáltal normatív jellegét azért, mert egy meghatározott pillanatban a hatálya alá tartozó jogalanyok száma, sőt kiléte is többé-kevésbé pontosan meghatározható, amennyiben nem vitatott, hogy az alkalmazás azon objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján történik, amely a jogi aktusban annak célkitűzésével összefüggésben meghatározásra került.

32. A Bizottság szerint ahhoz, hogy magánszemélyt valamely általános hatályú jogi aktus személyében érintsen, e jogi aktusnak sértenie kell e személy konkrét jogait, vagy a jogi aktust meghozó intézménynek figyelembe kell vennie e jogi aktusnak az említett magánszemély helyzetére kiható következményeit. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a jelen ügyben nem erről van szó. A megtámadott határozat ugyanis a kérdéses intézkedések által kedvezményezett valamennyi vállalkozás helyzetére kihatással volt. Következésképpen nem áll fenn bizonyos olyan vállalkozások konkrét jogainak megsértése, amelyek különböznének a kérdéses intézkedések által kedvezményezett összes többi vállalkozástól. Továbbá a megtámadott határozat elfogadásakor a Bizottságnak nem kellett figyelembe vennie, és nem is tudta figyelembe venni a határozatának valamely konkrét vállalkozás helyzetére kiható következményeit. Sem az összeegyeztethetetlenségnek a megtámadott határozatban foglalt megállapítása, sem a visszatéríttetés elrendelése nem utal egyedi kedvezményezettek helyzetére.

33. Továbbá a Bizottság úgy véli, hogy elemzését megerősíti az állami támogatások területére vonatkozó ítélkezési gyakorlat, amely szerint azon tény, hogy valamely jogalany a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program kedvezményezettje, nem elegendő az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti személyében való érintettség bizonyításához.

34. Az újabb ügyek nem kérdőjelezik meg az állandó ítélkezési gyakorlatot. A Bizottság szerint a Bíróság C-15/98. és C-105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19-én hozott ítéletében (EBHT 2000., I-8855. o., a továbbiakban: Sardegna Lines egyesített ügyekben hozott ítélet) követett megoldás nem alkalmazható a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, valamint visszatéríttetését elrendelt támogatási program kedvezményezettjei által benyújtott valamennyi keresetre. E következtetés különösen akkor követendő, amikor - mint a jelen ügyben is - a kérdéses támogatási programot elvont módon vizsgálták meg. Továbbá a Sardegna Lines egyesített ügyekben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a felperes valójában egyedi támogatásban részesült, mivel széles diszkrecionális jogkör által jellemzett regionális törvény alapján elfogadott jogi aktus értelmében nyújtott előnyről volt szó. Sőt, e helyzet a hivatalos vizsgálati eljárás során alapos vizsgálat tárgyát képezte.

35. A jelen ügy tényállása eltér a Bíróság C-298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítéletének (EBHT 2004., I-4087. o., a továbbiakban: Alzetta-ügyben hozott ítélet) alapjául szolgáló tényállástól is, mivel a jelen ügyben a Bizottság nem ismerte a kérdéses támogatások kedvezményezettjeinek sem a pontos számát, sem pedig kilétét, nem rendelkezett valamennyi releváns információval, és nem ismerte az egyes esetekben nyújtott támogatás összegét. Továbbá a jelen ügyben a társasági adó alóli hároméves mentesség automatikusan alkalmazandó, míg az Alzetta-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben kérdéses támogatásokat későbbi jogi aktussal nyújtották.

36. A felperes állításaival ellentétben az elfogadhatóság vizsgálata tekintetében nem a vállalkozás kilétének ismerete a fontos, hanem azon tény, hogy az adott ügy olyan jellegzetességeire hívták fel a Bizottság figyelmét, amelyek indokolják az egyedi vizsgálatot. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy nem kapott semmilyen olyan információt, amely azt bizonyítaná, hogy a felperes tekintetében a kérdéses intézkedések nem jelentenek támogatásokat, vagy létező, illetve a közös piaccal összeegyeztethető támogatásokat jelentenek.

37. Mindenesetre a Bizottság szerint sem azon tény, hogy a felperes részt vett az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárásban, sem pedig a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése nem elegendő a felperes egyénítésére. Mivel ugyanis a bejelentett támogatási program potenciális kedvezményezettjei által benyújtott keresetek az EK 230. cikk értelmében nem elfogadhatók, ugyanígy a be nem jelentett támogatási program kedvezményezettjei által benyújtott keresetek sem fogadhatók el.

38. Végül a jelen ügyben a felperes által benyújtott kereset elfogadhatatlannak nyilvánítása nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét, mivel az EK 241. és az EK 234. cikkben foglalt jogorvoslati lehetőségek elegendők (a Bíróság C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélete [EBHT 2002., I-6677. o.], a továbbiakban: UPA-ügyben hozott ítélet).

39. Az eljáráshoz fűződő érdekét illetően a felperes azt állítja, hogy ő a 142/90 törvény értelmében létrehozott, és így a társasági adó alóli hároméves mentesség alá tartozó, többségi köztulajdonban lévő vállalkozás. A CDDPP kölcsöneit illetően megjegyzi, hogy a megtámadott határozat az időbeli hatályát illetően semmilyen pontosítást nem tartalmaz. Nem határozza meg ugyanis, hogy a CDDPP mely időszakban nyújtott kölcsönei tekintendők a közös piaccal összeegyeztethetetlennek. Nehéz tehát megtudni, hogy a felperes azokból ténylegesen részesült-e. A megtámadott határozat így vele szemben nagy jogbizonytalanságot eredményez. Sőt, az olasz hatóságok a CDDPP kölcsöneire vonatkozó támogatások visszatéríttetése érdekében tájékoztatáskérést intéztek a felpereshez. Ennélfogva a felperes úgy véli, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz. Válaszában a felperes előadja, hogy a CDDPP kölcsöneire vonatkozó részben kész a keresetétől elállni, feltéve hogy a Bizottság kifejezetten megerősíti, hogy a megtámadott határozat csak a CDDPP 1994 és 1998 között nyújtott kölcsöneire vonatkozik. Ebben az esetben a felperes kéri, hogy a költségek megosztása érdekében vegyék figyelembe a megtámadott határozatból a CDDPP kölcsöneit illetően eredő bizonytalanságot.

40. A személyében való érintettség kérdését illetően a felperes vitatja a megtámadott határozat általános hatályú jogi aktusnak való minősítését.

41. A felperes előadja, hogy a személyében való érintettsége egyértelműen kitűnik a valamely támogatási program tényleges kedvezményezettjei által benyújtott keresetek elfogadhatóságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatból (a Sardegna Lines egyesített ügyekben, illetve az Alzetta ügyben hozott ítélet). Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a valamely támogatási programban való tényleges kedvezményezetti minőség és a már kapott támogatás visszatérítésének kötelezettsége jelenti a személyében való érintettség fennállásához teljesítendő két feltételt. E feltételek a jelen ügyben teljesülnek.

42. A Bizottság nem korlátozhatja a Sardegna Lines egyesített ügyekben hozott ítélet hatályát azt állítva, hogy az egyedi támogatásra vonatkozott. Azon tény ugyanis, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy felperese a támogatási programot végrehajtó egyedi intézkedés tárgyát képezte, magának a programnak a lényegéhez tartozik. Ezen ügy valójában támogatási programra vonatkozott.

43. A felperes úgy véli, hogy téves a Bizottság azon állítása, miszerint a megtámadott határozat meghatározatlan és meghatározhatatlan számú vállalkozást érint. Szerinte ugyanis épp ellenkezőleg zárt csoportról, azaz a 142/90 törvény szerinti társaságokká alakított önkormányzati vállalkozások csoportjáról van szó, amely vállalkozások 1999. december 31. előtt kezdték meg tevékenységeiket, és/vagy 1994 és 1998 között vettek fel kölcsönöket a CDDPP-től. Továbbá a Bizottság pontosan ismerte e társaságok nevét.

44. Végül kérelmének alátámasztása érdekében a felperes a bírói jogvédelemhez való jogra hivatkozik. A jelen kereset elfogadhatónak nyilvánítása ugyanis az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény (EJEE) 6. és 13. cikkének, valamint az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7-én ünnepélyesen kihirdetett Alapjogi Chartája (HL 2000. C 364., 1. o.) 47. cikkének megfelelően lehetővé tenné a magánszemélyek teljes és hatékony bíró jogvédelmének biztosítását.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

45. Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint valamely természetes vagy jogi személy csak akkor nyújthat be keresetet más személynek címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti.

46. Ami a fent említett rendelkezés által megkövetelt személyében való érintettséget illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon természetes vagy jogi személy, aki nem címzettje egy határozatnak, csak akkor állíthatja, hogy személyében érintett, ha a határozat bizonyos sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélete [EBHT 1963., 197., 223. o.] és a C-321/95. P. sz., Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ügyben 1998. április 2-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1651. o.] 7. és 28. pontja).

47. A Bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha e határozat őt csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettje minőségében érinti. Az ilyen határozat ugyanis a felperes vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a Bíróság 67/85., 68/85. és 70/85. sz., Van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. február 2-án hozott ítéletének [EBHT 1988., 219. o.] 15. pontját, valamint az Alzetta-ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

48. A Bíróság azonban a Sardegna Lines egyesített ügyekben hozott ítélet 34. és 35. pontjában továbbá úgy ítélte meg, hogy mivel az ezen ügyben kérdéses határozat a Sardegna Lines nevű vállalkozást nem csupán a szardíniai hajózási ágazatban működő vállalkozásként, vagyis a szardíniai hajótulajdonosokra vonatkozó támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettje minőségében is érintette, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, a vállalkozás az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható (lásd továbbá ebben az értelemben az Alzetta-ügyben hozott ítélet 39. pontját).

49. Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a felperes valamely ágazati támogatási program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjének minősül-e, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4063. o.] 70. pontját).

50. Először is a társasági adó alóli hároméves mentességet illetően a felperes azt állítja, hogy mivel ő a kérdéses program által érintett társaság, az említett program tényleges kedvezményezettje, noha nem tudja megmondani, hogy milyen összegű támogatásban részesült.

51. Márpedig az Olasz Köztársaságnak az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére írásban adott válaszából kitűnik, hogy a felperes a releváns időszakra negatív adóeredményt vallott be, és következésképpen nullás adóelszámolást készített.

52. Ezen válaszból azonban az is kitűnik, hogy az adóhatóság ellenőrzést végzett, amely lehetővé tette a felperes adóbevallásaiban foglalt néhány szabálytalanság felfedését. Ezen ellenőrzést követően a felperes a legge n. 289, disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (az állam éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 2002. december 27-i 289. törvény [a GURI 2002. december 31-i 305. számának 240/L. számú rendes melléklete], a továbbiakban: adóamnesztia) 9. cikkében foglalt szabályozás alkalmazását kérte, és az 1997-től 2002-ig terjedő időszakra meg is kapta. Az adóamnesztia e mechanizmusa átalányösszeg fizetése révén lehetővé teszi minden más ellenőrzési aktus és minden, folyamatban lévő cselekmény befejezését. Ezenkívül a Bizottság által a tárgyaláson szolgáltatott és az Olasz Köztársaság által nem vitatott információkból következik, hogy az adóamnesztia végleges, mivel semmilyen, e címen befizetett összeg nem követelhető vissza.

53. E tekintetben ki kell emelni, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy az általa fizetett vagy a jövőben fizetendő összegnek mennyiben van köze az 1997-től 1999-ig terjedő évekhez, mivel az adóamnesztia, amelyben részesült, az 1997-től 2002-ig terjedő évekre vonatkozik, és hogy ezen, átalányösszeg fizetése ellenében történő adósságrendezésnek mennyiben van köze a kérdéses programhoz.

54. A felperes, mivel nem nyújtott be meggyőző bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a kérdéses támogatásból ténylegesen részesült, nem tekinthető a megtámadott határozat által személyében érintettnek.

55. A felperes azon érvét illetően, miszerint vállalkozások zárt csoportjához tartozik, és a Bizottság pontosan ismerte az említett csoporthoz tartozó vállalkozások nevét, emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy többé-kevésbé pontosan meghatározható azon jogalanyoknak a száma, sőt kiléte is, akik tekintetében egy intézkedés alkalmazandó, semmiképpen sem jelenti azt, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, ha mint a jelen esetben is, megállapítást nyer, hogy ez az alkalmazás a szóban forgó jogi aktus által meghatározott, objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján valósul meg (a Bíróság C-451/98., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-8949. o.] 52. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-108/03. sz., Von Pezold kontra Bizottság ügyben 2005. február 28-án hozott végzésének [EBHT 2005., II-655. o.] 46. pontja).

56. A felperesnek a hatékony bírói jogvédelem követelményeire alapított érve nem kérdőjelezheti meg ezen következtetést. Egyrészről a Bíróság a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítéletében (EBHT 2004., I-3425. o.) és az UPA-ügyben hozott ítéletében megerősítette az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmezésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatát. Másrészről, noha igaz, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdésében megkövetelt személyében való érintettségre vonatkozó feltételt a hatékony bírói jogvédelem elvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyénítő különböző körülményeket, ez az értelmezés nem vezethet a szóban forgó feltétel figyelmen kívül hagyásához (az UPA-ügyben hozott ítélet 44. pontja).

57. Végül a CDDPP kölcsöneit illetően az írásbeli szakaszból kitűnik, hogy a felperes, miután a Bizottság a viszonválaszában megerősítette, hogy a megtámadott határozat csak a CDDPP 1994 és 1998 között nyújtott kölcsöneire vonatkozik, az említett kölcsönökre vonatkozó részben elállt keresetétől.

58. Továbbá, mivel a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az érintett időszak kizárólag az 1994-től 1998-ig terjedő évekre vonatkozik, a felperesnek a költségek megosztására vonatkozó kérelmét el kell utasítani.

59. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a felperes nem tekinthető az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében a megtámadott határozat által személyében érintettnek, következésképpen a keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

60. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) Az Elsőfokú Bíróság az Acegas-APS SpA-t kötelezi a költségek viselésére.

Martins Ribeiro

Šváby

Papasavvas

Wahl

Dittrich

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. június 11-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.