62014CJ0494[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. október 15. Union européenne kontra Axa Belgium SA. A Tribunal de première instance de Bruxelles (Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Tisztviselők - A tisztviselők személyzeti szabályzata - 73., 78. és 85a. cikk - Közlekedési baleset - Objektív felelősségi rendszert bevezető nemzeti jog - Az Európai Unióra történő jogátruházás - Felelős »harmadik személy« fogalma - Az uniós jog önálló fogalma - A nemzeti jog értelmében a károsultnak vagy jogutódjainak okozott kárt megtéríteni köteles személyeket magában foglaló fogalom - Nem véglegesen az Uniót terhelő ellátás. C-494/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2015. október 15. ( * )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Tisztviselők - A tisztviselők személyzeti szabályzata - 73., 78. és 85a. cikk - Közlekedési baleset - Objektív felelősségi rendszert bevezető nemzeti jog - Az Európai Unióra történő jogátruházás - Felelős »harmadik személy« fogalma - Az uniós jog önálló fogalma - A nemzeti jog értelmében a károsultnak vagy jogutódjainak okozott kárt megtéríteni köteles személyeket magában foglaló fogalom - Nem véglegesen az Uniót terhelő ellátás"

A C-494/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2014. november 6-án érkezett, 2014. október 13-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Európai Unió

és

az Axa Belgium SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz (előadó), a negyedik tanács elnöke, az ötödik tanács elnökeként eljárva, D. Šváby, A. Rosas, Juhász E. és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Axa Belgium SA képviseletében J. Oosterbosch avocate,

- a belga kormány képviseletében S. Vanrie, J.-C. Halleux és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében T. S. Bohr, meghatalmazotti minőségben, segítője: J.-L. Fagnart avocat,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségek tisztviselőinek az 1998. április 7-i 781/98/EK, ESZAK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 113., 4. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.; a továbbiakban: személyzeti szabályzat) által létrehozott személyzeti szabályzata 73., 78. és 85a. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 A jelen kérelmet az Európai Unió és az AXA Belgium SA (a továbbiakban: Axa Belgium) között az Európai Bizottság által egyik tisztviselőjének az ezen tisztviselő és az Axa Belgium egyik biztosítottja részvételével megvalósuló közlekedési balesetből kifolyólag orvosi költségek, továbbfolyósított díjazás és rokkantsági nyugdíj jogcímén kifizetett összegek visszatérítésével kapcsolatban folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A személyzeti szabályzat 1a. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"E személyzeti szabályzat értelmében és a meghatározott családi állapotot előíró vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, a tisztviselők faji, politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződésre, nemre vagy nemi irányultságra vonatkozó közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra jogosultak."

4 A személyzeti szabályzat 73. cikke értelmében: "(1) A tisztviselő a Közösségek intézményei által a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően közös megegyezéssel meghatározott szabályok alapján, szolgálatba lépésének napjától kezdődően foglalkozási megbetegedés és baleset elleni biztosításban részesül. A tisztviselő a nem foglalkozási kockázat elleni biztosítás költségéhez alapilletményének 0,1%-áig járul hozzá. Az említett szabályokban meg kell határozni, hogy a biztosítás mely kockázatokra nem terjed ki. (2) A fizetendő ellátások a következők: [...] [...]"

b) Teljes végleges rokkantság esetén:

A balesetet megelőző 12 hónap alatti illetmény havi összegei alapján kiszámított éves alapilletmény nyolcszorosával egyenlő átalányösszeg kifizetése a tisztviselő részére.

5 A személyzeti szabályzat 78. cikke szerint:

"Az a tisztviselő, aki az előmeneteli csoportjába tartozó beosztáshoz kapcsolódó feladatok ellátásában akadályozó teljes végleges rokkantságban szenved, a VIII. melléklet 13-16. cikkében meghatározott módon rokkantsági nyugdíjra jogosult.

A rokkantsági nyugdíj a tisztviselő alapilletményének 70%-a, ha a rokkantság feladatainak ellátása során vagy azzal kapcsolatban elszenvedett baleset miatt, foglalkozási megbetegedés miatt, közérdekből tett cselekedet miatt vagy saját életének egy másik emberi élet megmentése érdekében történt kockáztatása miatt következett be.

[...]

A rokkantsági nyugdíjat azon alapilletmény alapján kell kiszámítani, amelyet a tisztviselő a besorolási fokozatában kapott volna, ha a nyugdíj folyósításakor még szolgálati jogviszonyban állt volna.

A rokkantsági nyugdíj nem lehet kevesebb, mint a létminimum 120%-a.

[...]"

6 Ugyanezen szabályzat 85a. cikkének szövege a következő: "1. Ha az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személy halálát, baleseti sérülését vagy megbetegedését egy harmadik személy okozza, az elhalálozást, sérülést vagy betegséget okozó események következtében - a személyzeti szabályzat szerint rájuk háruló kötelezettségek korlátai között - a Közösségekre szállnak át az áldozat vagy az áldozat jogutódainak [helyesen: a károsult vagy a károsult jogutódainak] jogai, ideértve a harmadik féllel szembeni keresetindítási jogot is. 2. Az (1) bekezdésben előírt jogátruházás többek között a következőkre terjed ki: 3. A Közösségekre történő jogátruházás azonban nem terjed ki azokra a 73. cikk szerinti juttatásokon túlmenő kártérítési igényekre, amelyek tisztán személyes kárból származnak, mint a nem vagyoni kár, a fájdalomdíj, a testi torzulás és az elveszett életöröm miatti károk megtérítése iránti igények. 4. Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem gátolják a Közösségek közvetlen keresetindítását."

- azon díjazásra, amelyet az ideiglenes munkaképtelenség időtartama alatt a tisztviselő részére az 59. cikknek megfelelően folytatólagosan folyósítanak [helyesen: az 59. cikknek megfelelően továbbfolyósítanak],

- [...]

- azon ellátásokra, amelyeket a betegség- és balesetbiztosításra vonatkozó 72. és 73. cikk, valamint azok végrehajtási szabályai értelmében folyósítanak,

- [...]

- azon rokkantsági nyugdíjakra, amelyeket olyan tartós rokkantságot eredményező baleset vagy betegség esetén folyósítanak, amely a tisztviselő tartós munkaképtelenségét eredményezi,

- [...]

A belga jog

7 A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 1989. november 21-i törvény (loi relative à l'assurance obligatoire de la responsabilité en matière de véhicules automoteurs; Moniteur belge, 1989. december 8., 20122. o.; a továbbiakban: 1989. november 21-i törvény) 29bis. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Olyan közlekedési baleset esetén, amelyben a 2. cikk (1) bekezdése szerinti helyen egy vagy több gépjármű vesz részt, az anyagi károk és a balesetben résztvevő egyes gépjárművek vezetőit ért károk kivételével a gépjárművet érintő baleset károsultjainak és jogutódainak személyi sérüléséből vagy halálesetből eredő valamennyi kárának - ideértve a ruházatban okozott kárt is - megtérítéséért a jelen törvénynek megfelelően a gépjármű tulajdonosának, vezetőjének vagy üzembentartójának felelősségbiztosítását nyújtó biztosítók egyetemlegesen felelősek. A jelen rendelkezés a gépjárművezető szándékos károkozása esetében is alkalmazandó.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 M. D. Corrazzini, a Bizottság tisztviselője 2002. május 28-án gyalogosként súlyosan megsérült egy közlekedési balesetben, amelyben az Axa Belgium biztosítottja, M. Kohaila is részt vett. Az ezen balesetet követő bűnügyi nyomozás nem bizonyította be, hogy ez utóbbi személy vétkesnek minősülő szabályszegést követett volna el. E megállapítás a kérdést előterjesztő bíróság előtti polgári eljárás keretében is megerősítést nyert.

9 2003. november 6-án a Bizottságon belül létrehozott rokkantsági bizottság megállapította, hogy M. D. Corrazzini a feladatai ellátását akadályozó teljes véglegesnek minősülő rokkantságban szenved, olyan mértékben, hogy 2003. december 3-án nyugdíjazták, és 2004. január 1-jétől a személyzeti szabályzat 78. cikke második bekezdésének rendelkezései szerinti rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg számára.

10 A Bizottság fedezte M. D. Corrazzini orvosi költségeit, és díjazását tovább folyósította 2002. május 28. és 2004. január 1-je között, amely időponttól rokkantsági nyugdíjat folyósított számára.

11 2002. június 27-ét követően a Bizottság levélben fordult az Axa Belgiumhoz a célból, hogy tájékoztassa arról, hogy az M. D. Corrazzinit megillető jogok átszálltak a Bizottságra. 2004. szeptember 20-án ez az intézmény azt kérte az Axa Belgiumtól, hogy térítse meg neki az M. D. Corrazzini javára kifizetett összegeket.

12 Mivel az Axa Belgium megtagadta e megtérítés végrehajtását azzal az indokolással, hogy a Bizottság nem bizonyította biztosítottja felelősségét, ez az intézmény többek között az 1989. november 21-i törvény 29bis. cikke alapján eljárást indított az Axa Belgium ellen a belga bíróság előtt. A tribunal de police de Bruxelles (brüsszeli helyi szabálysértési bíróság) 2012. január 6-án hozott ítéletében elutasította a Bizottság ezen kérelmét. A Bizottság által képviselt Unió fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a tribunal de première instance francophone de Bruxelles-hez (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) - a kérdést előterjesztő bírósághoz - és az M. D. Corrazzini javára kifizetett orvosi költségek, díjazásának 2002. május 25. és 2003. december 31. közötti időszakban történő tovább folyósítása, valamint a 2004. január 1-je és 2012 augusztusa közötti időszakra járó rokkantsági nyugdíj jogcímén az Axa Belgium 392650,14 euró összeg, valamint a 2012. szeptember 1-jétől fizetett rokkantsági támogatás után 167970,03 euró tőkeösszeg megfizetésére kötelezését kérte.

13 A kérdést előterjesztő bíróság előtt az Axa Belgium úgy érvel, hogy az Unió nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy az M. D. Corrazzinit megillető jogok átszálltak rá, mivel a személyzeti szabályzat 85a. cikke csak felelős harmadik személlyel szemben biztosít visszkereseti lehetőséget. Márpedig az Axa Belgium szerint nem bizonyított, hogy a balesetért biztosítottja felelős. A kérdést előterjesztő bíróság ezért a személyzeti szabályzat 85a. cikke szerinti felelős "harmadik személy" fogalom pontos tartalmára kérdez rá.

14 A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül úgy véli, hogy az Unió által M. D. Corrazzini részére folyósított rokkantsági nyugdíj megtérítése ugyanakkor nem igényelhető a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése szerinti visszkereset alapján, mivel az Uniót, akire a károsult jogai átszálltak, nem illetheti meg annál több jog, mint amivel a károsult az alkalmazandó nemzeti jog alapján a felelős "harmadik személlyel" szemben rendelkezett. Márpedig az Unió által M. D. Corrazzini részére nyújtott rokkantsági nyugdíjra szerinte nem terjed ki az 1989. november 21-i törvény 29bis. cikke értelmében az AXA Belgiumot terhelő kártérítési kötelezettség, mivel e rokkantsági nyugdíj a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint elkülönül, és független az M. D. Corrazzini által elszenvedett kártól.

15 Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az Unió által M. D. Corrazzini részére folyósított rokkantsági nyugdíj megtérítése főszabály szerint a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (4) bekezdése szerinti közvetlen kereset alapján igényelhető. E tekintetben úgy véli, hogy semmi nem áll annak útjában, hogy az Unió mint a károsult munkáltatója az 1989. november 21-i törvény 29bis. cikke értelmében vett "jogutódnak" minősüljön. A kérdést előterjesztő bíróság szerint mindazonáltal kérdéses, hogy teljesül-e az ezen cikk által előírt azon feltétel, amely szerint az Uniónak magának kell kárt szenvednie. E tekintetben rámutat, hogy noha a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében a szerződéses, törvényi vagy rendelet által előírt kötelezettség alapján valamely összeg megfizetésére kötelezett személy keresetet indíthat a felelős harmadik személlyel szemben, ez a lehetőség azonban kizárt azon költségek vagy szolgáltatások tekintetében, amikor a szerződés, törvény vagy rendelet tartalmából vagy hatályából az következik, hogy azoknak véglegesen azt kell terhelniük, aki arra kötelezettséget vállalt, vagy akinek azt törvény vagy rendelet alapján teljesítenie kell.

16 E körülmények között a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) A személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdésében szereplő felelős »harmadik személyek« kifejezésnek van-e önálló értelmezése az uniós jogban, vagy az ennek a kifejezésnek a nemzeti jog szerinti értelmére utal?

2) Amennyiben a kifejezés önálló tartalommal bír, úgy kell-e értelmezni azt, hogy az minden olyan személyre vonatkozik, akinek a halál, baleseti sérülés vagy megbetegedés betudható, vagy kizárólag arra a személyre vonatkozik, akinek felelősségét vétkessége miatt megállapították?

3) Amennyiben a felelős »harmadik személy« fogalma a nemzeti jogra utal, az uniós jog megköveteli-e a nemzeti bíróságtól, hogy adjon helyt az Unió által előterjesztett visszkeresetnek, amennyiben egyik alkalmazottja olyan közlekedési balesetet szenvedett, amelyben olyan jármű vett részt, amellyel kapcsolatban felelősséget nem állapítottak meg, amennyiben a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 1989. november 21-i törvény 29bis. cikke azt írja elő, hogy a közlekedésben részt vevő gyengébb felek kárát a balesetben érintett gépjármű tulajdonosának, vezetőjének vagy üzembentartójának felelősségbiztosítását nyújtó biztosító köteles megtéríteni, anélkül, hogy bizonyítani kellene az említettek felelősségét?

4) A személyzeti szabályzat rendelkezéseinek tartalma vagy szerkezete alapján az Unió által e személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke alapján teljesített kiadásokat véglegesen az Uniónak kell-e viselnie?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

17 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikke szerinti felelős "harmadik személy" fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen rendelkezés értelmében vett halál, baleseti sérülés vagy megbetegedés okára alkalmazandó nemzeti jogra utal, vagy e fogalmat az uniós jogrendben önállóan és egységesen kell-e értelmezni.

18 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a személyzeti szabályzat 85a. cikkének nem célja a károkozó harmadik személy kártérítési felelősségének megállapítására és annak mértékére irányadó nemzeti szabályok módosítása. A károkozó felelőssége a kártérítési ügyet tárgyaló bíróság által általában alkalmazandó anyagi jogszabályok, vagyis főszabály szerint a kár bekövetkeztének helye szerinti tagállam joga alapján ítélendő meg (Clinique La Ramée és Winterthur ítélet, C-397/02, EU:C:2004:502, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Így az első kérdés nem tekinthető az olyan anyagi jogszabályokra vonatkozónak, amelyek meghatározzák a károkozó harmadik személy felelősségét és annak mértékét, mivel e szabályok az alkalmazandó nemzeti jog körébe tartoznak. E kérdés inkább arra vonatkozik, hogy a felelős "harmadik személy" fogalma a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházást korlátozó körülményt tartalmaz-e annak függvényében, hogy a nemzeti jog különbséget tesz-e a balesetek károsultjai számára nyújtandó kártérítés két - egyrészt a felróhatóság, másrészt az objektív felelősség alapján történő - módszere között, vagy az uniós jogrendben önállóan és egységesen kell-e azt értelmezni.

20 A személyzeti szabályzat 85a. cikke értelmében ugyanis a károsultat vagy jogutódjait csak a felelős "harmadik személlyel" szemben megillető jogosultságok és keresetindítási jogok szállnak át az Unióra. Ennélfogva e fogalom értelmezése végeredményben azt határozza meg, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás tartalma egységes-e az egész Unióban, vagy e tartalom körülhatárolása a felelősség nemzeti jog által alkalmazott kategóriáitól függ.

21 Hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a szóban forgó rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (Deckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C-201/13, EU:C:2014:2132, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Modelo Continente Hipermercados ítélet, C-343/13, EU:C:2015:146, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 85. cikkének (1) bekezdése a felelős "harmadik személy" fogalmát illetően nem tartalmaz ilyen kifejezett utalást.

23 Annak meghatározása céljából, hogy az említett fogalmat az unió jogrendjében önállóan és egységesen kell-e értelmezni, a jelen ítélet 21. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel figyelembe kell venni a személyzeti szabályzat 85a. cikkének normatív hátterét, amelynek célja az európai intézmények és tisztviselőik közötti jogviszonyoknak kölcsönös jogok és kötelezettségek meghatározásával történő szabályozása (lásd ebben az értelemben: Johannes-ítélet, C-430/97, EU:C:1999:293, 19. pont).

24 A személyzeti szabályzat 1a. cikke értelmében e személyzeti szabályzat alapján a tisztviselők faji, politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződésre, nemre vagy nemi irányultságra vonatkozó közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra jogosultak, amelyhez szükséges, hogy az említett személyzeti szabályzatot az egész Unióban általában önállóan és egységesen értelmezzék.

25 E feltételek mellett a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás terjedelmét meghatározó felelős "harmadik személy" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé tegye annak az egész Unióban való egységes alkalmazását.

26 Ugyanis ha a jogátruházásnak - a felelős "harmadik személy" fogalma értelmezésének függvényében - attól kellene függnie, hogy a különböző nemzeti jogok a hasonló kártérítési rendszereket felelősségen alapulónak minősítik-e vagy sem, bizonyos tisztviselők javára egyenlőtlen helyzet alakulhat ki. Jóllehet, amennyiben az adott nemzeti jog valamely harmadik személy e tisztviselővel szemben fennálló kötelezettségét felelősségen alapulónak minősíti, a tisztviselő jogai átszállnak az Unióra, ám az ilyen jogátruházás kizárt, amennyiben a károsult kárának megtérítésére irányuló ugyanilyen kötelezettséget a nemzeti jog a kárfelelősség eltérő alakzatának minősíti. Így fennállna annak a veszélye, hogy az Unióra való jogátruházás által nem érintett tisztviselők egyazon kárért kétszeresen részesüljenek kártalanításban, míg nem ez a helyzet állna fenn azon tisztviselőket illetően, akiknek jogai átszálltak az Unióra.

27 Ennélfogva, ha a felelős "harmadik személy" fogalmának értelmezése a nemzeti jog szerinti kategóriák közé tartozna, fennállna a veszélye, hogy az Unióra a tisztviselő olyan helyzetre vonatkozó jogai szállnak át, amelyek egy adott nemzeti jog alapján felelősségi helyzetnek minősülnek, míg más nemzeti jog alapján nem, ami a tisztviselők személyzeti szabályzata alapján az alkalmazandó nemzeti jog függvényében bizonyos tisztviselők javára eltérő helyzetet teremt.

28 Ebből az következik, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése szerinti felelős "harmadik személy" fogalmát az abban szereplő jogátruházás terjedelmének meghatározása érdekében az uniós jogrenden belül önállóan és egységesen kell értelmezni.

A második kérdésről

29 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett felelős "harmadik személy" fogalom kizárólag vétkes cselekményéből kifolyólag az érintett tisztviselőnek kárt okozó és e kár megtérítésére köteles harmadik személyre, avagy minden olyan személyre vonatkozik-e - ideértve a biztosítókat is -, aki vagy amely a nemzeti jog alapján köteles megtéríteni a károsult vagy jogutódjai kárát.

30 A személyzeti szabályzat 85a. cikkének szövegét illetően tájékoztató jelleggel rögtön rá kell mutatni, hogy a német nyelvi változat kifejezetten a vétkesség fogalmára utal az "auf das Verschulden eines Dritten" kifejezés használatával, az angol nyelvi változat a semlegesebb "harmadik személy által okozott" ("caused by a third party") kifejezést használja. Az egyéb olyan nyelvi változatok, mint a francia ("imputable à un tiers"), holland ("aan een derde is te wijten"), olasz ("imputabile a un terzo"), portugál ("imputável a um terceiro"), spanyol ("imputable a un tercero") változat a betudhatóság fogalmára utalnak a vétkesség említése nélkül.

31 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (Léger-ítélet, C-528/13, EU:C:2015:288, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Ebből az következik, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének különböző nyelvi változatai között a jelen ítélet 29. pontjában megállapított eltéréseket illetően e rendelkezést különösen annak céljára tekintettel kell értelmezni.

33 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az Uniónak a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházáshoz való joga annak elkerülését célozza, hogy a tisztviselő ugyanazon kárért kétszeres kártalanításban részesüljön. Ha a tisztviselőnek okozott kár alapján az Unió köteles e tisztviselő részére a személyzeti szabályzatban előírt ellátásokat folyósítani, az ilyen halmozódás kockázata csak akkor kerülhető el, ha a tisztviselőt az Unió javára már a káreseménytől kezdődően megfosztják a felelős harmadik személlyel szemben fennálló jogaitól (lásd ebben az értelemben: Royale belge ítélet, C-333/90, EU:C:1992:94, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Lucaccioni kontra Bizottság, C-257/98 P, EU:C:1999:402, 20. pont).

34 E cél csak akkor érhető el teljesen, ha az említett cikkben szereplő jogátruházás lefedi a balesetek károsultjainak kártalanítására vonatkozó rendszereket, minősüljenek azok az érintett nemzeti jog alapján akár vétkességi alapú felelősségi rendszernek vagy a kárfelelősség egyéb alakzatának, akkor is, ha azok a rendszerek - mint az alapügyben szóban forgó szabályozás - azt írják elő, hogy a harmadik személy bármiféle vétkességtől függetlenül köteles a kárt megtéríteni.

35 Így, a személyzeti szabályzat 85a. cikkében szereplő jogátruházás célját figyelembe véve, a felelős "harmadik személy" fogalma kiterjesztően értelmezendő, és nem lehet azt kizárólag a vétkességi felelősségre korlátozni.

36 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett felelős "harmadik személy" fogalma minden olyan személyt magában foglal - ideértve a biztosítókat is -, aki vagy amely a nemzeti jog alapján köteles megtéríteni a károsult vagy jogutódjai kárát.

A harmadik kérdésről

37 Az első és második kérdésre adott válaszra tekintettel a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A negyedik kérdésről

38 A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a személyzeti szabályzatot úgy kell-e értelmezni, hogy e személyzeti szabályzat 85a. cikkének (4) bekezdése szerinti közvetlen keresetindítás keretében az Unió által egyrészt a személyzeti szabályzat megbetegedés és baleseti sérülés kockázatának fedezetére vonatkozó 73. cikke alapján, másrészt az ugyanezen személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíj jogcímén nyújtandó ellátásoknak véglegesen az Uniót kell terhelniük.

39 Először is hangsúlyozni kell, hogy mivel - amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik - a rokkantsági nyugdíj a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősül az alapügyben szóban forgó baleset károsultja részére okozott kárnak, az elkülönül és független az általa elszenvedett kártól. Ugyanakkor az Uniót terhelő azon kötelezettség, hogy a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke alapján ellátásokat nyújtson a károsult javára, az Unió részére saját kárt keletkeztethet.

40 A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a jelen ítélet 14. pontjában hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében kizárt lenne az ilyen lehetőség, ha a szóban forgó ellátás az alkalmazandó szabályozás értelmében véglegesen az Uniót terhelné.

41 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Unió saját kára az őt terhelő azon kötelezettségből fakadt, amely alapján a károsultnak a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke alapján ellátásokat kell nyújtani, és ennélfogva - rá vonatkozóan - személyzeti szabályzatban előírt kötelezettségből származik.

42 Azon kérdést illetően, hogy a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikkében szereplő ellátások véglegesen az Uniót terhelik-e, hangsúlyozni kell egyrészt, hogy a személyzeti szabályzat 85a. cikkének (4) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az Unió a tisztviselőinek okozott kárt nem csak az e személyzeti szabályzat 85a. cikkének (1) bekezdése szerinti jogátruházás útján érvényesítheti, hanem - többek között az általa az említett személyzeti szabályzat alapján nyújtandó ellátásokra tekintettel - saját kárának megtérítése érdekében közvetlen keresetindítással is élhet.

43 Másrészt, noha az alapügyben szóban forgó rokkantsági nyugdíj az Unió és tisztviselői közötti, a személyzeti szabályzaton alapuló jogviszonyhoz kapcsolódó különös jelleggel bír, e különös jelleg tiszteletben tartása nem követeli meg azonban, hogy a rokkantsági nyugdíj címén nyújtott ellátások véglegesen az Uniót terheljék.

44 A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat nem értelmezhető úgy, hogy az ezen személyzeti szabályzat 85a. cikkének (4) bekezdése szerinti közvetlen keresetindítás keretében az Unió által egyrészt a személyzeti szabályzat megbetegedés és baleseti sérülés kockázatának fedezetére vonatkozó 73. cikke alapján, másrészt az ugyanezen személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíj jogcímén nyújtandó ellátásoknak véglegesen az Uniót kell terhelniük.

A költségekről

45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Közösségek tisztviselőinek az 1998. április 7-i 781/98/EK, ESZAK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 113., 4. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet által létrehozott személyzeti szabályzata 85a. cikkének (1) bekezdése szerinti felelős "harmadik személy" fogalmát az abban szereplő jogátruházás terjedelmének meghatározása érdekében az uniós jogrenden belül önállóan és egységesen kell értelmezni.

2) A Közösségek tisztviselőinek a 781/98 rendelettel módosított 259/68 tanácsi rendelet által létrehozott személyzeti szabályzata 85a. cikkének (1) bekezdése értelmében vett felelős "harmadik személy" fogalma minden olyan személyt magában foglal - ideértve a biztosítókat is -, aki vagy amely a nemzeti jog alapján köteles megtéríteni a károsult vagy jogutódjai kárát.

A Közösségek tisztviselőinek a 781/98 rendelettel módosított 259/68 tanácsi rendelet által létrehozott személyzeti szabályzata nem értelmezhető úgy, hogy az ezen személyzeti szabályzat 85a. cikkének (4) bekezdése szerinti közvetlen keresetindítás keretében az Unió által egyrészt a személyzeti szabályzat megbetegedés és baleseti sérülés kockázatának fedezetére vonatkozó 73. cikke alapján, másrészt az ugyanezen személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíj jogcímén nyújtandó ellátásoknak véglegesen az Uniót kell terhelniük.

Aláírások

( * ) Az eljárás nyelve: francia.