BH 2023.2.36 I. A bíróság mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy a kártérítés iránti igényt a káreseménykor vagy az elbíráláskor irányadó ár- és értékviszonyok alapján bírálja el, amennyiben a károsult érdekeit védő kivételes szabály alkalmazásának feltételei fennállnak.

II. A nyugdíjkorhatár elérése csak abban az esetben jelentheti a jövedelempótló járadékfizetési kötelezettség végső időpontját, ha már előre teljes bizonyossággal lehet számolni azzal, hogy az a jövedelemszerző tevékenység megszűnését eredményezi [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek., 357. § (4) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012. június 3-án, Németországban az alperes biztosítottja által okozott közlekedési balesetben agyrázkódást, nyakrándulást, testszerte zúzódásokat, a fejtető 8 cm-es és a jobb szemöldök felett a jobb szemhéj repesztett sérülését szenvedte el. A bal vállának zúzódásával összefüggésben vállcsúcs-kulcscsont közti ficam alakult ki, amely a bal vállízület mozgásbeszűkülésével, a deltaizom mérsékelt fokú funkcionális sorvadásával gyógyult, a váll ütődéses szindrómája maradt vissza. A felperesnél a baleset következtében poszttraumás stressz zavar alakult ki, a pszichés trauma elősegítette a nála alkatilag meglévő szorongásos depresszió tüneteinek felszínre kerülését. Pszichés betegségei miatt szakorvosi segítségre szorult. A balesettel összefüggésben 21%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodása alakult ki, az állapotában javulás nem várható.

[2] A felperes a baleset előtt kamionos-darukezelő munkakörben dolgozott, és külön díjazás ellenében alkalmanként darukezelői munkát vállalt. Mivel a baleset miatt a munkáját nem volt képes ellátni, ezért a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntették. A felperes a maradványállapota miatt az eredeti szakmájában elhelyezkedni nem tud, 2014. február 24-től rokkant ellátásban részesül.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében - egyebek mellett - 8 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai, valamint a jövőre nézve elsődlegesen havi 576 910 forint, másodlagosan havi 134 692 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy az alperes e jogcímen korábban már megfizetett 1 000 000 forintot. A jövedelempótló járadék mértékét pedig elsődlegesen a hasonló munkakörben elért jövedelem mértékének igazolására csatolt álláshirdetések, másodlagosan a Nemzetgazdasági Minisztérium által közölt adatok figyelembevételével kérte meghatározni.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével - többek között - 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2012. június 3-tól járó késedelmi kamatai, továbbá 2019. február 1-jétől minden hónap 10-ig előre esedékesen havi 134 692 forint jövedelempótló járadék felperes részére történő megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy a jövedelempótló járadékot addig tartozik megfizetni, amíg a felperes eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[6] A nem vagyoni kártérítési igény megalapozottságának vizsgálatakor értékelte, hogy a felperes a balesetet megelőzően aktív életet élt, a baleset miatt ugyanakkor az élete teljesen megváltozott, a korábbi munkáját elveszítette, a kialakult állapota és életkora miatt elhelyezkedni nem tud, szakorvosi segítségre szorul, és a háztartását sem tudja egyedül megfelelően ellátni. Figyelembe vette azt a tanúvallomásokkal és a szakvéleménnyel is igazolt tényt, hogy a felperes rehabilitációs kezelésre, gyógyszerek szedésére szorul, visszatérő fájdalmai, alvásproblémái vannak. E körülmények, valamint a balesetkori magyarországi ár- és értékviszonyok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes 9 000 000 forint összegű nem vagyoni kártérítési igénye eltúlzott, és ahhoz képest annak mértékét 5 000 000 forintban állapította meg. Emiatt, az alperesnek a pert megelőző teljesítésére is tekintettel 4 000 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.

[7] A felperes jövedelempótló járadékra való jogosultságát és a járadék mértékét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 356-357. §-ai alapján állapította meg. Figyelemmel volt arra, hogy a szakértői bizonyítás eredménye szerint a felperes a baleset miatt a kamionos-darukezelő munka ellátására többé nem alkalmas. Bizonyítottnak találta a felperesnek azt a tényállítását, hogy a baleset előtt bejelentett fizetésénél magasabb jövedelemre tett szert. A járadék mértékét a minisztériumi adatszolgáltatás alapulvételével határozta meg, és egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes csak a nyugdíjkorhatár eléréséig jogosult a járadékra.

[8] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a nem vagyoni kártérítés és a jövedelempótló járadék tekintetében helybenhagyta.

[9] A nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan és teljeskörűen rögzítette a felperes életminőségét hátrányosan befolyásoló körülményeket. Utalt arra, hogy a baleset következtében a felperes testi épséghez és egészséghez való személyhez fűződő jogai sérültek, ezért olyan mértékű pénzbeli kompenzációra tarthatott igényt, amely alkalmas az elszenvedett testi-lelki sérelem kiegyensúlyozására. Kiemelte, hogy a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni a baleset idején fennállott ár- és értékviszonyokat, valamint a hasonló ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatot. Álláspontja szerint a felperes a fellebbezésében már nem kérhette az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok szerinti elbírálást, ezért az e körben megjelölt körülmények vizsgálatát mellőzte. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét a nem vagyoni hátrányok jellegével és azok súlyosságával arányban állóan határozta meg, és az alkalmas a nem vagyoni hátrányok kompenzálására, megfelel a fentiekben említett szempontoknak. Éppen ezért a fellebbezések alapján a nem vagyoni kártérítés mértékének felemelésére és leszállítására sem látott lehetőséget.

[10] A feleknek a jövedelempótló járadékot érintő fellebbezéseit is megalapozatlannak találta. Kifejtette, hogy a felperes fellebbezési érvelésével szemben a véghatáridő megjelölése helytálló volt, mert az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor a munkabér, jövedelem helyébe a nyugellátás, az öregségi nyugdíj lép.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem