BH 2020.8.242 I. Az idegenhibás közlekedési balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit ért, az elhunyt halálához kapcsolódó (deliktuális) károk a baleset "közvetett következményeinek" tekintendők, így az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelet (Róma II. rendelet) hatálya alá tartoznak.

II. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem szükséges, ha az Európai Unió Bírósága más ügyben hozott ítélete alapján az uniós jogszabály értelmezhető [864/2007/EK rendelet (Róma II. rendelet) 1. cikk (2) bek. g) pont, 4. cikk (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 155/A. §, 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 10. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes gyermeke és a II. rendű felperes gyermeke 2012. július 27-én az Egyesült Királyságban a II. rendű felperes gyermeke által vezetett autóval idegen hibás közúti balesetet szenvedtek, amelyben életüket vesztették.

[2] A károkozó gépjármű az alperesnél rendelkezett a baleset időpontjában kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] Az I. rendű felperes 500 000 forint, a II. rendű felperes 501 000 forint és annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni nem vagyoni kártérítés címén az alperest.

[4] Keresetük jogalapjaként az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelet (a továbbiakban: Róma II. rendelet) 1. cikk (2) bekezdés g) pontjára figyelemmel a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) 10. § (3) bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 75-76. §-ait, 339. §-át, 345. §-át és 355. §-át jelölték meg.

[5] Keresetüket arra alapították, hogy gyermekeik halála folytán sérült a teljes családban éléshez, a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez fűződő személyiségi joguk.

[6] Kifejtették, hogy a tárgyi balesetből eredő hozzátartozói igények érvényesítésére a magyar jogot kell alkalmazni, mivel kedvezőbb elbírálást biztosít a felperesek számára, mint a baleset bekövetkezése helyén irányadó angol jog. A magyar jog és a magyar joggyakorlat alapján gyermekeik elvesztése megalapozza a nem vagyoni kártérítési igényt.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[8] Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-350/14. számú ítéletében kifejtettekre hivatkozva állította, hogy jelen jogvitára a Róma II. rendelet és ez alapján az Egyesült Királyság joga alkalmazandó. Az angol jog szerint pedig a 18 éves koruk előtt elhunyt gyermekek nagykorú testvérei, illetve szülei indíthatnak nem vagyoni kártérítés iránt pert.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[10] Döntését arra alapította, hogy az EUB C-350/14. számú ítéletében foglaltak szerint a Róma II. rendelet 4. cikk (1) bekezdését a közúti balesetből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog meghatározása céljából úgy kell értelmezni, hogy az alapján valamely tagállamban közlekedési balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit ért, az elhunyt halálához kapcsolódó - vagyoni és nem vagyoni - károk a baleset közvetett következményeinek tekintendők. Amennyiben azonosítható a közvetlen kár - ahogy ez a közúti baleset esetében rendszerint jellemző -, a baleset közvetett következményeitől függetlenül e közvetlen kár bekövetkezésének helye képezi az alkalmazandó jogot. Minderre tekintettel a perben alkalmazandó jogként a kár bekövetkezésének helye szerinti angol jogot látta alkalmazhatónak, amely szerint nem kérhető gyászeseti kártérítés, ha az elhunyt gyermek 18 éves vagy annál idősebb volt.

[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.

[12] A Róma II. rendelet 2. cikk (1) bek. és 4. cikk (1) bekezdésére hivatkozva kiemelte, hogy a közvetett következmény a kár részét képezi, figyelemmel az EUB C-350/14. számú ítéletben kifejtettekre is, amely ítélet alapját a perbelihez hasonló tényállás képezte. Utalt arra is, hogy ha a perbelivel közel azonos tényállás esetén a szülő által érvényesített nem vagyoni károk megtérítése tárgyában a Róma II. rendelet alkalmazhatósága az 1. cikk (2) bekezdés g) pontja alapján kizárt lenne, azt az EUB-nak hivatalból észlelnie kellett volna, és ez esetben határozatában nem tért volna ki a megkeresés szerinti kérdések kapcsán a Róma II. rendelet mikénti értelmezésére. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Róma II. rendelet 4. cikk (1) bekezdése alapján az angol jog volt a perbeli jogvitában alkalmazandó.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[13] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával, közbenső ítélet meghozatalával az alperes helytállási kötelezettségének a megállapítását; másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérték.

[14] Felülvizsgálati kérelmükben megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, valamint a Róma II. rendelet 1. cikk (2) bekezdés g) pontját jelölték meg.

[15] A felperesek álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a Róma II. rendelet 2. cikk (1) bekezdése és 4. cikk (1) bekezdése alapján jelen ügyben az angol jog az alkalmazandó. Érvelésük szerint a Róma II. rendelet különbséget tesz a kártérítési igények és azon igények között, amelyek személyiségijog-sértésen alapulnak, és amelyek következménye kártérítés is lehet. Előadták, hogy az első- és másodfokú bíróság a feltárt bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, azokból irat- és jogszabályellenes következtetéseket vont le, így az ezekre alapított ítélet téves. Állították: egyértelműen megállapítható, hogy személyiségijog-sértés történt, és amennyiben a jogalkalmazó erre jut, akkor az ahhoz tartozó jogkövetkezményeket kell alkalmaznia. Kifejtették, hogy ha a közeli hozzátartozó halála a Róma II. rendeletben szabályozottak szerint nem "klasszikus értelemben vett" személyiségijog-sértés, hanem a teljes családban való éléshez fűződő személyiségi jog sérelmeként, de mint közvetett következményként érvényesíthető kártérítési igény, akkor a hozzátartozói nem vagyoni kártérítés körében korábban hatályos jogszabályhely, illetőleg az utóbbi évtizedben alkalmazott hazai joggyakorlat a közösségi joggal ellentétes volt.

[16] A C-350/14. számú EUB ítélet kapcsán utaltak arra, hogy az a tény, hogy volt olyan uniós jogeset, amelyben a személyiségijog-sértésnél a Róma II. rendelet került alkalmazásra, nem jelenti azt, hogy valamennyi személyiségijog-sértésen alapuló ügyben ezt a rendeletet kell alkalmazni. Az alapügyben nem volt vitás a Róma II. rendelet alkalmazása, szemben a jelen üggyel, ahol álláspontjuk szerint a rendelet nem alkalmazható. Érvelésük szerint a Róma II. rendelet 2. cikke kizárja a személyiségi jogok megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra az alkalmazhatóságát, így a perbeli balesetre az Nmjtvr. 10. § (3) bekezdése alapján a sérelmet szenvedő felperesekre kedvezőbb magyar jogot kell alkalmazni.