BH 2003.6.236 Ha a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, menthető jogalkalmazási tévedésről nem lehet szó [Ptk. 245. § (1) bek., 275. § (1) bek., 340. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 15. § (6) bek., 17. § (1) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (1) bek., 88. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság a felperes 600 000 forint kártérítés iránt indított keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes volt a nyilvántartott tulajdonosa annak az ingatlannak, amire a P. Megyei Bíróság alperes más személyek, a felperes tulajdoni elődje és annak jogelődje között vételárhátralék megfizetése iránt indult per feljegyzését elrendelte. A perfeljegyzési kérelem előterjesztésekor ugyan még a felperes tulajdoni elődje volt a tulajdonos, annak eldöntésénél azonban, hogy a per feljegyezhető-e, a kérelem elbírálásakor fennálló jogi helyzet volt az irányadó. A per feljegyzését ezért az akkor hatályos, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú tvr. (Iny. tvr.) 17. §-ának (1) bekezdése és az Iny. tvr. végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (Vhr.) 76. §-ának (1) bekezdése és 88. §-ának (1) bekezdése értelmében a földhivatalnak meg kellett volna tagadnia. "A perfeljegyzés iránti kérelem előkészítése során" az alperes az Iny. tvr. és a Vhr. rendelkezései szerint járt el. A hibát akkor követte el, amikor a perfeljegyzést elrendelő földhivatali határozattal egyidejűleg megküldött tulajdonilap-másolatra figyelemmel, amelyből már megállapítható volt, hogy az ingatlan nem a feljegyzett per alperesének, hanem a felperesnek a tulajdona, a perfeljegyzés törlése iránt nem intézkedett. Ez azonban nem minősül olyan nyilvánvaló és kirívó jogsértésnek, ami az alperes Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét kiváltaná. A felperes nemcsak akkor járt el kifogásolhatóan, amikor a kielégítési joga megnyílta előtt nyújtotta be a földhivatalhoz az "opciós" szerződést, hanem akkor is, amikor a tulajdonjogának bejegyzését követően a perbeli ingatlanra kötött adásvételi előszerződést biztosító foglaló kétszeresét a vevőnek visszaadta. A Ptk. 245. §-ának (1) bekezdése szerint csak a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy köteles a kapott foglaló kétszeresét visszatéríteni. A felperes önhibáján kívül nem volt képes a szóban lévő szerződést teljesíteni, ezért nem terhelte az a kötelezettség, hogy a foglaló kétszeresét fizesse vissza a vevőnek.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor a per feljegyzéséről az erre irányuló kérelem előterjesztésekor fennálló jogi helyzetet tükröző tulajdoni lap másolatának csatolása nélkül intézkedett, és akkor is, amikor a perfeljegyzést elrendelő földhivatali határozattal együtt részére megküldött tulajdoni lap másolat adataira figyelemmel a perfeljegyzést haladéktalanul nem törölte. Az alperes ezzel az Iny. tvr. 15. §-át sértette meg. A kapott foglalót kétszeresen volt köteles visszafizetni, és a perbeli ingatlan eladásának teljesíthetőségében bízva másik ingatlan vételére kötött előszerződés biztosítására általa adott foglalót is elvesztette. Az alperesi jogellenes magatartás és a kár között az okozati összefüggés is kétségtelenül fennáll. Előadta, hogy a szóban forgó, foglalóval biztosított előszerződések megkötésénél "semmilyen fokú gondatlanságot nem tanúsított", ennélfogva az alperesi kártérítési felelősséget kizáró, vagy azt mérséklő önhiba sem róható a terhére.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes az adásvételi előszerződések megkötésénél nem járt el kellő körültekintéssel. A tulajdonjogának bejegyzését elrendelő földhivatali határozatot a jogelődje megfellebbezte. A megyei földhivatal az eljárást erre tekintettel felfüggesztette, s a felperes jogelődjét perindításra hívta fel. A másodfokú földhivatali határozat kézbesítését követően pár nappal a bizonytalan jogi helyzet ismeretében kötötte meg a felperes a szerződéseket, s azokat kirívóan magas összegű foglalóval biztosította. Ezért, ha valóban jogellenes és felróható magatartást tanúsított volna, a kártérítési felelősségét a felperes felelőtlen kötelezettségvállalása miatt nem lehetne megállapítani. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a per feljegyzésének elrendelése idején fennálló jogértelmezési bizonytalanság miatt a döntését a jogellenességének megállapítása esetén sem lehetne felróható jogalkalmazási hibának tekinteni.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén lehet kérni. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárási jogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó.

Az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, és helyes érdemi döntést is hoztak. A másodfokú bíróság jogi álláspontját a felülvizsgálati bíróság annyiban nem osztotta, hogy az alperes magatartása nem volt felróható. A jogértelmezési és jogalkalmazási tévedések csak az esetben esnek a felróhatóság körén kívül, ha nem feltűnően súlyosak, és nyilvánvalóan tévesek. Ha a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nem engedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, menthető jogalkalmazási tévedésről nem lehet szó. Az Iny. tvr. 15. §-ának (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy "az ingatlan-nyilvántartásba jog vagy tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepelt, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek". A jogszabály e rendelkezéséből félreérthetetlenül következik, hogy bármely jog vagy tény bejegyzésének illetve feljegyzésének csak az ingatlan nyilvántartott tulajdonosával szemben lehet helye. A szóban forgó perfeljegyzés elintézéséhez az alperesnek a kérelem benyújtásakor fennálló jogállapotot tükröző tulajdonilap-másolat csatolását kellett volna megkívánnia. A perfeljegyzést elrendelő határozat mellékleteként megküldött tulajdonilap-másolat - amelyből kitűnt, hogy az ingatlannak nem a feljegyzendő per alperese a tulajdonosa, hanem a felperes - kézhezvételét követően pedig haladéktalanul intézkednie kellett volna a jogellenes perfeljegyzés törlése iránt. Az alperes mindezt elmulasztotta; a perfeljegyzés így nem jogértelmezési tévedés, hanem e mulasztás következményeként történt meg. Az alperes ezért a perfeljegyzés elrendelésénél és a törlés elmulasztásánál is jogellenes és felróható magatartást tanúsított.