BH 1996.1.61 A zajkibocsátási határértéket meghaladó zajkibocsátás jogkövetkezményei [1976. évi II. tv. 40. és 4. §, 12/1983. (V. 12.) MT r. 9. § (2) bek., 12. § (1) bek., 21. § (2) bek., 4/1984. (I. 23.) EüM r. 3. §].

Az első fokú környezetvédelmi hatósághoz 1989-ben lakossági panasz érkezett a felperes kft. zajos tevékenysége miatt. Az első fokú hatóság határozatában a kelmefestő műhely felperes zajkibocsátási határértékét megállapította, egyben a felperest kötelezte, hogy zajkibocsátását 1989. december 31-ig a megállapított zajkibocsátási határértékre csökkentse le, illetve a megadott határértékek alatt történő szinten tartásról gondoskodjék.

Az első fokú határozatot a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium jogi és igazgatási főosztálya határozatával helybenhagyta.

A jogerős határozatban a zajkibocsátási határérték betartására kiadott határidő eltelte után újabb lakossági bejelentés miatt az első fokú környezetvédelmi hatóság 1990. március 12-én és 20-án nappal és éjjel újabb környezeti zajszintmérést végzett, majd ennek figyelembevételével meghozott határozatában a felperest 509 282 Ft zajbírság megfizetésére kötelezte.

A másodfokú hatóságként eljáró környezetvédelmi főfelügyelőség alperes 1992. február 10-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozata bírósági felülvizsgálatát és az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy a bírság kiszabásának lapjául szolgáló zajszintmérés nem az előírások szerint történt, nem üzemszerű működés alatt végezték, ezért a bírság kiszabása jogellenesen történt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy mindkét fokú közigazgatási szerv jogszerűen eljárva hozta meg határozatát, az annak alapjául szolgáló méréseket az irányadó szabványban foglaltakat betartva végezték, a mérés idejéről a felperes képviselőit tájékoztatták, akik aláírásukkal igazolták, hogy a zajforrások a mérés idejében a szokásos üzemszerű körülmények között működtek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint mindkét fokú közigazgatási hatóság a zaj- és rezgésvédelemről szóló, módosított 12/1983. (V. 12.) MT rendelet 12. §-ának (1) bekezdése és 21. §-ának (2) bekezdése alapján jogszerűen eljárva hozta meg határozatát, ugyanakkor a felperes sikerrel nem bizonyította, hogy a zajszintmérések nem a jogszabálynak megfelelően történtek volna.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett és kérte annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének helyt adó másodfokú határozat hozatalát.