EH 2004.1038 I. A konszernjogi felelősséget megalapozó tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyás csak az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) hatálybalépését követően tanúsított magatartással valósítható meg [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. § (1) bek.].
II. Az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, nem áll fenn a konszernjogi felelősség [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. § (1) bek.].
A bíróság 1998. április 1-jén kelt jogerős ítéletében többek között akként rendelkezett, hogy a H. B. Korlátolt Felelősségű Társaság köteles M. L.-nak - jelen per felperesének - 12 356 520 Ft elmaradt bért és ennek 1996. január 5-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát megfizetni. A H. Kft. egyedüli tulajdonosa a H. K. Rt. volt. A H. Kft. 1999. szeptember 18. óta áll felszámolás alatt. A H. K. Rt. 1999. november 30-án beolvadt a H. B. Részvénytársaságba, az alperesbe. Jelen per folyamatban léte alatt a H. Kft. felszámolója 2000. szeptember 15-én akként nyilatkozott, hogy a munkaügyi perben megítélt tőkefizetési kötelezettséget a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 57. § (1) bekezdés szerinti "a" kategóriába sorolta, míg a felperes késedelmi kamatkövetelését nem tudta nyilvántartásba venni, miután a felperes a regisztrációs díjat nem fizette meg. A felperes "a" kategóriába sorolt hitelezői követelése még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt a H. Rt. elleni felszámolási eljárásban kifizetésre került.
A felperes keresetében a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 296. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes korlátlan és teljes felelősséggel tartozik a H. Kft. "f. a." felperes felé fennálló jogerős ítéletben megállapított tartozásáért.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2001. április 18-án kelt ítéletében megállapította, hogy az alperes korlátlan és teljes felelősséggel tartozik a H. Kft. "f. a."-nak felperessel szemben fennálló azon tartozásáért, melyet a másodfokú bíróság ítéletében állapított meg. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 Ft perköltséget és az Államnak - külön felhívásra - 741 390 Ft illetéket.
Az ítélet indokokolásában kifejtette, dr. P. L. tanúvallomása, illetve a H. Kft. felszámolója által megküldött iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a H. K. Rt., mint a H. Kft. egyszemélyes tulajdonosa az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott és ennek következtében a felperes követelésének kielégítésére a felszámolás alá került kft. vagyona teljes mértékben nem nyújtott fedezetet. A tanú, aki 1995-ben és 1996-ban a H. Rt. igazgatóságának tagja volt, akként nyilatkozott, hogy a kft. anyacége, vagyis jelen per alperese nem fektetett tőkét a kft.-be, a fejlesztéseket sem hajtotta végre, a kft. tönkremenetele a H. K. Rt.-n keresztül a H-B. Rt., vagyis az alperes döntése volt. A könyvvizsgálói jelentésekből az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rögzítette, hogy a H. Kft. 1996-ban fejlesztési hitel igénybevételével nagy volumenű beruházást kezdett meg, diszkont áruházat, libamáj készítményeket gyártó üzemet létesített. Az 1997-es üzleti éve már veszteséges volt, a kft. a H. K. Rt. felé eladósodott. Az 1998. évi gazdálkodásról szóló beszámolóban a könyvvizsgáló rögzítette, 1998. márciusáig a kölcsön és annak kamata, ami a H. Kft.-t H. K. Rt. felé terhelte 142 431 000 Ft volt, amit 1998. augusztus 31-éig a kft.-nek rendeznie kellett volna. Ez nem történt meg, így az rt. az adósság fejében a kft. tárgyi eszközeit, valamint készleteit elvonta. Az rt. határozott intézkedése megmenthette volna a kft.-t a felszámolástól. A könyvvizsgáló jelentéseiben a gazdálkodás eredményessé tétele érdekében több ajánlatot tett, amivel a részvénytársaság nem élt.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2003. július 3-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 150 000 Ft másodfokú perköltséget. Kifejtette, a felperes bizonyítási kötelezettségének eleget tett, dr. P. L. tanúvallomása aggálytalanul igazolta, hogy a felszámolás alá került H. Kft. 1995. évtől kezdődően nem volt önálló döntési helyzetben, üzleti döntéseit a jogelőd H. K. Rt., illetve az alperes hozta meg. Az 1995-1998. közötti tulajdonosi döntések következtében a kft. gazdálkodása tartósan veszteségessé vált és ez vezetett felszámolásához. A tanúvallomásban foglaltakkal vannak összhangban a dr. Sz. T. éves könyvvizsgálói jelentéseiben foglaltak, melyek tényszerűen rögzítették az alperes, illetve jogelődjének a felperes szempontjából hátrányos üzletpolitikai döntéseit, illetve a kft. gazdasági ellehetetlenülésének folyamatát. A H. Kft. felszámolását befejező záróvégzésben pedig rögzítésre került, hogy a felszámolás alatt álló társaság 180 000 000 Ft összegű hitelből, idegen tulajdonú beruházást végzett, a beruházás a H. K. Rt. tulajdonába került, s a kft. tartozását 45 879 825 Ft kivételével kompenzálással rendezték.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában foglaltakra hivatkozva kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hivatalos határozatainak gyűjteményében nem tett közzé olyan döntést, amely a hátrányos üzletpolitika gyakorlásának objektív ismérveit meghatározná, a hátrányos üzletpolitika fogalmának értelmezése pedig olyan elvi jelentőségű jogkérdés, melyben a Legfelsőbb Bíróságnak a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében iránymutató döntést kell hoznia. Kifejtette, az ítélet alapvetően két bizonyítékon alapul, egyrészt a H. Kft. könyvvizsgálója véleményén, másrészt dr. P. L. vallomásán, e bizonyítékok alapján azonban nem lehet alappal megállapítani, hogy az alperes, illetve a jogelődje a H. Kft. vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott. A kft. üzletileg veszteséges beruházást hajtott végre, ehhez a tulajdonos nem volt képes, nem volt hajlandó további összegeket előteremteni, hanem saját veszteségeit próbálta csökkenteni. Maga az rt. jelentős veszteséget könyvelt el a kft. felszámolása során. Álláspontja szerint a hátrányos üzletpolitika feltételezi, hogy az üzletpolitika az ellenőrző társaságra nézve előnyös legyen. A Gt. nem kötelezi, nem kötelezheti a tulajdonost arra, hogy adjon még több pénzt az évek óta veszteségesen működő társaságnak. A könyvvizsgáló erre vonatkozó javaslata nélkülözi a konkrét piaci ismereteket, körülményeket. A bíróságok érvelése a tulajdonos gazdasági teljesítő képességének korlátait keveri össze a hátrányos üzletpolitika fogalmával. dr. P. L. tanúvallomása nem tekinthető irányadónak, hiszen 1995. január 1. és 1996. január 15-e között volt a H. K. Rt. igazgatóságának tagja, jórészt hallomásokon alapulnak a tanúvallomásában előadottak.
A Legfelsőbb Bíróság 2004. március 4-én kelt végzésével a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, tárgyalás megtartását kérte. Hangsúlyozta, 1995-ben a H. Kft. a felperes irányítása alatt nyereségesen működött. A H. Kft. által végrehajtott beruházás elhatározása, lefolytatása az alperes cég döntése volt. Hátrányos üzletpolitika megvalósulhat azáltal is, ha annak célja az ellenőrző társaságnál keletkező veszteségek csökkentése.
A felülvizsgálati eljárás ideje alatt felszámolás alá került alperes felszámolója a felülvizsgálati kérelemben írtakat fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes a Gt. 296. §-ának (1) bekezdése alapján kérte az alperes konszernjogi felelősségének megállapítását. A Gt. 1998. június 16-án lépett hatályba, s mivel anyagi jogi jogszabálynak nincs visszaható hatálya, a 296. § (1) bekezdésében írt, tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyás csak ezt követően tanúsított magatartással valósítható meg. Ennél korábbi magatartás a Gt. alapján nem értékelhető, de nem értékelhető az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) alapján sem, mert ott a konszernjog tárgyi hatálya csak részvénytársaságnak részvénytársaságban történt befolyás szerzésére terjedt ki, jelen esetben pedig az ellenőrzött társaság kft.
Az alperes konszernjogi felelősségének a beálltához tehát azt kellett volna bizonyítania a felperesnek, hogy a H. Kft. az alperes, illetve jogelődje 1998. június 16-a után folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikája következtében került felszámolási eljárás alá 1999. szeptember 18-án. A perben ezért egyedül az 1998. június és 1999. szeptembere közötti időszak a jelentős. Ehhez képest az eljárt bíróságok tévesen vették figyelembe dr. P. L. tanúvallomását, aki ebben az időszakban már nem volt sem a H. K. Rt. igazgatósági tagja, sem pedig a Baromfitermék Tanács tagja. A perben tett tanúvallomása sem erre az időszakra, hanem a korábbi 1995-1997. közötti időszakra vonatkozott. Maga adta elő tanúvallomásában, hogy 1998-ban már nem volt közvetlen kapcsolatban a baromfi szakmával.
Dr. Sz. T. könyvvizsgáló jelentéseiből egyértelműen megállapítható, hogy a H. Kft. még az alperes konszernjogi felelőssége szempontjából jelentős időszakot megelőzően halmozta fel azokat a tartozásait, amelyek későbbi felszámolásához vezettek. A kft.-nek ugyanis már 1998 márciusában 142 431 000 Ft kölcsön és kamattartozása állt fenn az anyavállalattal szemben. Ha tehát megállapítható is lenne, hogy a kft. gazdasági ellehetetlenüléséhez a tulajdonos tartósan hátrányos üzletpolitikát eredményező befolyásolása vezetett, ez olyan időszakban valósult meg, ami az alperes konszernjogi felelőssége szempontjából nem releváns.
Az ügy tényállásán túlmenően elvi éllel mutat rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika objektíve akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül máshol jelentkező előny, vagy veszteségcsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. Ugyanakkor a tartós hátrányokozás egy szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell, hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a racionális tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges leányvállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezik vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget.
Összefoglalva: az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, akkor nem áll fenn konszernjogi felelősség.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hozta meg, és a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. X. 22.341/2003. sz.)