BH 2022.2.56 A kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő gyámhatósági vagy bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását, hogy a jogosult be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:178. § (1), (2) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 33. § (1), (2), (4) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.701233/2021/14., Kúria Kfv.37677/2021/6. (*BH 2022.2.56*), 3351/2022. (VII. 25.) AB határozat

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és a perben nem álló édesapa kapcsolatából 2016. február 25-én született gyermekük.

[2] A Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. január 26-án kelt végzésével jóváhagyta a felperes és a gyermek édesapja közötti egyezséget, mely szerint a gyermek feletti szülői felügyeleti jogokat a felperes gyakorolja. Az egyezség arra is kitért, hogy az édesapa a gyermek 3,5 éves korától 4 éves koráig kettő havonta egy hétvégén, a felek két héttel korábbi eltérő megállapodása hiányában a második hónap utolsó hétvégéjén, szombaton reggel 9 órától vasárnap este 18 óráig jogosult a gyermekkel kapcsolatot tartani az elvitel és az ottalvás jogával. A felperes köteles ezen időpontban a kapcsolattartást az édesapának biztosítani, elvitel esetén később a gyermeket fogadni. A gyermek átadásának és visszaadásának helye az anya lakóhelye. Az elmaradt folyamatos kapcsolattartás az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén, azonos időtartamban és módon pótolandó.

[3] Az egyezség értelmében az édesapának 2020. január 25-26. napjain lett volna esedékes a kapcsolattartása, azonban az a gyermek megbetegedése okán elmaradt. A felperes 2020. február 6-án, majd az édesapa 2020. február 25-én az elmaradt folyamatos apai kapcsolattartás biztosítása érdekében végrehajtási eljárás lefolytatását kezdeményezte. Az édesapa kérelmében előadta, hogy a felperes a pótlás kapcsán történt megbeszélésük ellenére 2020. február 8-9-én nem biztosította részére a láthatást, a gyermeket nem vihette el.

[4] Az elsőfokú hatóság 2020. június 2-án kelt BP-12/104/0001-24/2020. számú végzésével a gyermek kapcsolattartási végrehajtási ügyében elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság végzésének végrehajtását. Figyelmeztette a felperest, hogy az egyezségben foglaltakat tartsa be, továbbá előírta, hogy a végzés közlését követően esedékes kapcsolattartásnak a döntésben meghatározottak szerinti időpontban, helyszínen és módon tegyen eleget. Egyidejűleg a felperest 30 000 forint összegű pénzbírsággal sújtotta, továbbá kötelezte az édesapa részére 162 008 forint igazolt költség megfizetésére.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2020. november 13-án kelt BP/0506/00167-3/2020. számú végzésével a pótlási határidő megállapítása tekintetében megváltoztatta az elsőfokú végzést.

[6] Indokolásában felhívta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:185. §-át, az 1:4. § (1) bekezdését, a 4:178. § (1), (2) bekezdését, a 4:182. § (1) bekezdését, a 4:183. § (1) és (2) bekezdését. Hivatkozott továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 16. § (1), 27. § (1), 28. § (1), 30. §, 33. § (1), (2), (4), (5) bekezdéseire, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 128. § (1) bekezdésére, valamint 130/A. §-ára. Indokai szerint az elmaradt kapcsolattartás időpontjában aggálymentesen megállapítható a felperes önhibája, hiszen kötelessége volt a gyermeket az édesapa részére átadni a folyamatos kapcsolattartás biztosítása érdekében. Köteles volt továbbá a végrehajtható és hatályos bírói határozat alapján az elmaradt kapcsolattartás pótlására, a felperes az önhiba fennállását alappal vitatni nem tudta.A kereseti kérelem

[7] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet nyújtott be az alperesi határozattal szemben, kérve elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a végzés megváltoztatását.

Az elsőfokú bíróság döntése

[8] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[9] Az indokolásában kiemelte, hogy az alperes nem oldotta fel a felperes és az édesapa nyilatkozatai közötti ellentmondásokat, kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává. Rámutatott, hogy az alperes nem vizsgálta meg az ügy elbírálása szempontjából releváns előzményi adatokat, nevezetesen azt, hogy az édesapa korábban nem tett eleget a kapcsolattartásnak, ezért a gyermek és az édesapa között semmilyen körülmények között nem alakulhatott ki kötődés. Fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy ez lett volna az első alkalom, amikor az édesapa több napra elvihette volna a gyermeket.

[12] A megismételt eljárásra előírta, hogy az elsőfokú hatóságnak a tényállást teljeskörűen tisztáznia kell, törekednie kell a nyilatkozatok közötti ellentmondások feloldására, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével kell az új döntést meghoznia és a jogszabályoknak megfelelően indokolnia.

A felülvizsgálat és az ellenkérelem

[13] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.

[14] Érvelése szerint a törvényszék megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (2) bekezdését, a 85. § (5) bekezdését, a Ptk. 2:14. § (1) bekezdését, a 4:178. § (1) bekezdését, valamint a Gyer. 33. § (2) bekezdését.

[15] A törvényszék ítélete sérti a jogbiztonság elvét, és ellehetetlenítené a kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtását. Hangsúlyozta, a bírói döntés nem az elmaradt kapcsolattartást követő hétvégén jelöli meg a pótlás időpontját, hanem az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén. A szülők egyeztető üzenetei alapján, megállapodásuk szerint a kapcsolattartás 2020. február 8-án 9 órakor volt esedékes. Ebben az időpontban a felperes nyilatkozata szerint sem volt a gyermek átadásra kész állapotban.

[17] Rámutatott arra is, hogy a végrehajtási eljárás során nincs lehetősége a hatóságnak anyagi jogi kérdések elbírálására, kizárólag a kapcsolattartást szabályozó, végrehajtható hatósági döntés képezte végzése alapját. Az apának pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is a gyermekével való kapcsolattartás. Ennek pedig az édesapa eleget tett, amikor 2020. február 8-án 9 órakor, vagyis a pótlás időpontjában megjelent a gyermek átadás-átvételének helyszínén.