BH 2001.11.537 I. Egyszemélyes gazdasági társaság nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. Ez a tilalom a külföldi egyszemélyes társaság által Magyarországon alapítani kívánt egyszemélyes gazdasági társaságra is vonatkozik [1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 1. § (1) bek., 3. §, 4. § (4) bek., 5. § (1) bek., 321. § e) pont, 1978. évi 13. tvr. 18. § (1) bek.].

II. A cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt tilalom megsértésén alapuló jogszabálysértés is vizsgálható [1997. évi CXLV. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 44. § (1) bek., 46. § (1) és (2) bek., és 48. § (2) bek.].

III. A jogszabálysértés megállapítása mellett alkalmazásra kerülő jogkövetkezmények meghatározásánál irányadó szempontok [1997. évi CXLV. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 47. § (1) bek.].

Az alperes egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapította, amelynek székhelye Amszterdamban van.

A cégbíróság az 1999. július 20-án kelt és a Cégközlönyben 1999. augusztus 26-án közzétett végzésével rendelte el az alperes cégnyilvántartásba történő bejegyzését.

A felperes Főügyészség az 1999. szeptember 23-án benyújtott keresetében kérte a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését, az alperes társaság alapító okiratának - az ítélet meghozatalának időpontjáig történő - hatályossá nyilvánítása mellett. Álláspontja szerint az alapító okirat, illetve annak hiánypótlási eljárás keretében történt módosítása az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 4. §-ának (4) bekezdését sérti. Egyszemélyes gazdasági társaság ugyanis nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. A jogszabályba ütköző alapító okiraton alapuló bejegyző végzés ezért jogszabálysértő.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az alperesi társaság jogerős bejegyzését követően, a keresetlevélben megjelölt okra alapítva, a felperes kérhetné az alapító okirat érvénytelenségére utalással a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését. Előadta azt is, hogy a Gt. külön rendelkezése hiányában a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében írt korlátozó rendelkezések külföldi alapítóra nem vonatkoznak.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Az alperes társaság alapító okiratát, illetve annak módosítását 2000. január 12-ig hatályossá nyilvánította, a cég bejegyzését elrendelő végzést ugyanezen nappal hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest 15 000 Ft le nem rótt eljárási illeték külön felhívásra történő megfizetésére. Elrendelte továbbá a cégbíróság megkeresését az ítéletben foglaltak végrehajtása végett.

Indokolása szerint a Gt. 1. §-ának (1) bekezdése, valamint az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásból az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a Gt. 4. §-ának (4) bekezdése irányadó az alperes külföldi alapítójára is. Az alperes nem bizonyította, hogy a Gt. 5. §-ának (1) bekezdésben írtak szerint lenne olyan nemzetközi szerződés, amely az alapítóra nézve a Gt. szabályaitól eltérő rendelkezéseket tartalmazna. Álláspontja szerint a belföldi társaságokra hátrányos megkülönböztetést jelentene, ha a tilalmi rendelkezés külföldi alapítóra nem vonatkozna. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint mindaddig, amíg az 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 46. §-a alapján a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt per indítható, a bejegyző végzés nem tekinthető jogerősnek.

Megállapította azt is, hogy a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, ezért rendelkezett a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése mellett az alapító okirat hatályossá nyilvánításáról is.

Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását, és elsődlegesen a kereset elutasítását. Másodlagosan az alkalmazott jogkövetkezmény helyett, a jogszabálysértés megállapítása mellett, a bejegyző végzés hatályában fenntartását indítványozta. Az elsőfokú eljárás során kifejtett indokait ismételte meg. Hangsúlyozta azt is, hogy a bejegyző végzés, függetlenül a perindítástól, meghozatalakor jogerőre emelkedett.