BH 2018.4.115 A kapcsolattartás újrarendezése iránt indított perben a törvényben írt kettős feltétel bizonyítása hiányában a kiskorú gyermekek érdeke önmagában nem alapozza meg az újraszabályozást [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:2. § (1) bek., 4:170. § (1)-(2) bek., 4:178. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek házasságából két leánygyermek született. A felek utolsó közös lakása a felperes jelenlegi címén szereplő ingatlan volt, az alperes az ingatlanból 2014. július 24-én elköltözött.

[2] Az alperes 2014. szeptember 9. napján házasság felbontása és járulékai iránt pert indított. A házasság felbontásával együtt a szükséges járulékos kérdések rendezését is kérte: a két kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog felperes általi gyakorolását nem ellenezte, ennek megfelelően vállalta tartásdíj megfizetését és - módosított kérelmében - a kapcsolattartás bírói gyakorlatnak megfelelő szabályozásán túlmenően a folyamatos kapcsolattartást minden héten egy délutáni alkalommal kérte bővíteni. A felperes a kapcsolattartás módját és időtartamát nem vitatta, a hét közbeni kapcsolattartást elutasítani kérte, majd elfogadta. A szülők között vita volt a gyermekek átadásának és átvételének helyében, az eljárás alatt azonban ebben a részletszabályozásban is konszenzus jött közöttük létre.

[3] Az alperes - apa - és a gyermekek közötti kapcsolattartás a bontóperi eljárás kezdetétől problémás volt. A gyermekek nem akartak az alperessel elmenni, ezért azt az elsőfokú bíróság végzésével ideiglenes intézkedésben szabályozta. Feljogosította az alperest, hogy minden páros hétvégén, szombat reggel 9 órától vasárnap este 17 óráig a gyermekekkel az elvitel jogával kapcsolatot tarthat. A folyamatos kapcsolattartás mellett rendezte az évi téli iskolai szünet időszakos kapcsolattartását is. Az elsőfokú bíróság végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, azonban a kapcsolattartás ténylegesen csak néhány alkalommal valósult meg: a gyermekek csak a felperes rábeszélésére voltak hajlandók - a kijelölt időtartamnál általában rövidebb ideig - találkozni az alperessel, egyikük egyszer sem aludt az édesapjánál.

[4] A keresetlevél benyújtását követően a felek közötti viszony is elmérgesedett. A felperes a bíróságon több esetben kérte a megelőző távoltartás elrendelését. A bíróság 2015. március 3. és 2015. április 19-ig terjedő időtartamban megelőző távoltartást rendelt el.

[5] Az alperes 2015. március 2. napján a kapcsolattartási problémák miatt a gyámhivatalhoz fordult. A gyámhivatal végzésével közvetítőt rendelt ki és az eljárásba pszichológus szakértőt vont be.

[6] Az elrendelt megelőző távoltartás időtartama alatt - 2015. március 12. napján - megtartott bontóperi tárgyaláson a felek a házasság egyező akaratnyilatkozattal való felbontásához szükséges járulékos kérdésekben megállapodtak. A szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására a felperest jogosították fel, az alperes vállalta a meghatározott mértékű tartásdíj megfizetését. A problémák - többek között a gyermekek elzárkózása - ellenére a kapcsolattartást a bírói gyakorlatnál szélesebb körben rendezték: azt az apa minden páros héten péntek 16 órától vasárnap 17 óráig, illetve minden hétköznap kedden 16 órától 18 óráig - az elvitel jogával - gyakorolhatta, az átadás helyeként a gyermekek mindenkori oktatási intézményét, a visszavitel helyeként az anya mindenkori lakhelyét jelölték meg. Az időszakos kapcsolattartásban a bírói gyakorlatnak megfelelően állapodtak meg. A bíróság a peres felek egyezségét végzésével jóváhagyta és a házasságot felbontotta.

[7] Az egyezség megkötését követően a már kialakult helyzet nem konszolidálódott.

[8] Az egyezség szerint az alperes a gyermekeket az iskolában vehette át. A gyermekek nem szívesen találkoztak vele, előfordult, hogy elfutottak előle, a rendszeres verbális konfliktusok miatt az iskola kérte az átadás helyszínének megváltoztatását. A gyermekek érzelmileg eltávolodtak az apától, nem akartak vele elmenni, az alperes többször a rendőrséget is kihívta.

[9] Az időközben folyamatban levő gyámhivatali eljárás során a gyermekek elmondták, hogy az édesapjukkal nem szívesen vannak, a kirendelt szakértői vizsgálaton az egyik gyermek kijelentette: édesapjára haragszik, semmiféle kapcsolatot nem akar vele tartani és őt nem lehet semmire kényszeríteni. A másik gyermek elmondása szerint a viselkedése miatt félnek tőle, a szobájukat lezárta, játékaikat bedobozolta. A felperes a lányok elzárkózását arra vezette vissza, hogy a gyerekek elmondása szerint az apa az egyiküket mindenért szidja, a másik gyermeket viszont mindenért megdicséri, félő tehát, hogy szembefordulnak egymással. A 2015. július 27-én kelt szakvélemény szerint a lányok az édesapával szemben elutasítóak, a kapcsolattartástól elzárkóznak. Elutasításuk a válásra, illetőleg a válást megelőző történésekre, az apával szemben átélt sérelmekre adott válaszreakciójuk. A kapcsolattartás végrehajtása és erőltetése feltehetően az elutasításuk fokozódásához vezetne.

[10] A szakvélemény alapján a gyámhivatal a kapcsolattartás elmulasztásában a felperes önhibáját először nem állapította meg, ezért az alperes végrehajtási kérelmeit elutasította, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban azonban az önhiba megállapítást nyert: a felperes a kapcsolattartásra a gyermekeket nem készíti fel, nem tesz meg mindent a kapcsolattartás megvalósulása érdekében, mivel a lányok úgy gondolják, ha nincs kedvük, nem mennek. A gyámhatóság indokoltnak ítélte a védelembevételi eljárás kezdeményezését.

[11] Az egyezség megkötése óta a szülők és a gyermekek objektív életviszonyaiban változás nem történt, a gyermekek az édesanyjukkal az utolsó közös lakásban élnek, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint az anya kizárólagos tulajdona. A kislányok általános iskolai tanulók. Az alperes a szüleinek a tulajdonát képező ingatlanban a szüleivel együtt, egy elkülönült lakrészben él.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[12] A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság a 2015. március 12. napján megkötött perbeli egyezség kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit szabályozza újra: azt felügyelt keretek között (ellenőrzött módon) rendelje el. A keresete megalapozásul előadta, hogy a kapcsolattartás már a bontóperben meghozott ideiglenes intézkedés szabályozásának megfelelően sem működött, de bízott abban: a kötelék felbontását követően az alperes megnyugszik és a gyermekekkel a kapcsolata rendeződik. Ennek érdekében kérte az alperest, hogy a gyermekeknek hagyjon időt a helyzethez való alkalmazkodáshoz. Az alperes ezt nem fogadta el, az iskolában erőszakos módon viselkedett, az egyik gyermeket a társai előtt megalázta, a rendőrséget többször kihívta. A felperes az egyezség megkötését követő kapcsolattartásokon történtekkel támasztotta alá az alperes kompromisszumkészségének hiányát. A keresetlevélben részletesen, időpontokkal felsoroltak szerint a folyamatosan, minden alkalommal jelentkező problémák a kiegyensúlyozott viszony rendezéséig indokolják a felügyelt kapcsolattartás elrendelését. A gyermekek nem szívesen találkoznak az édesapjukkal és ebben - a gyámhivatali eljárások szerint is - az önhibája nem állapítható meg. Az eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye pedig kifejezetten rámutatott arra, miszerint az apai kapcsolattartás erőltetése, kikényszerítése a gyermekek érdekét nem szolgálja.