3111/2017. (V. 8.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.445/2016/5. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője, Tulok Vidor 2016. november 22-én nyújtotta be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, amelyben kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.445/2016/5. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó (felperes) kreditelismerési kérelmében 2015. október 1-én az Alkotmányjog I. című tantárgy befogadását kérte a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, mivel a fenti tantárgyat 2006. június 19-én egy másik egyetem jogi karán már teljesítette. A Kreditátviteli Bizottság a 2015. november 3-án kelt határozatában elutasította a kérelmet azzal az indokolással, hogy az indítványozó nem a hatályos jogszabályok alapján tanulta a tantárgyat. Az indítványozó jogorvoslati kérelmére eljárva a Felülbírálati Bizottság megsemmisítette a fenti döntést, és az elsőfokon eljárt szervet a határozat hiányos indokolása miatt új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította. A Kreditátviteli Bizottság a 2016. február 25-én kelt ADH/0-1401/2016. számú határozatával az indítványozó kérelmét - a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat (a továbbiakban: TVSZ) alapján - ismételten elutasította. Az indítványozó fellebbezésére eljáró Felülbírálati Bizottság a 2016. május 2-én kelt 4/2016. (IV. 12.) FB határozatával az indítványozó felülbírálati kérelmét - a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 49. § (5) bekezdése és a TVSZ 55. § (1) és (2) bekezdése alapján - elutasította. Kiemelte, hogy a kreditelismerés kizárólag a kredit megállapításának alapjául szolgáló tudás, ismeretek összevetésével történik, és - a tanszékvezető állásfoglalását alapul véve - megállapította, hogy a két tantárgy közötti egyezőség csupán 18%-os, tehát nem éri el az Nftv. 49. § (5) bekezdésében előírt 75%-ot. Az indítványozó a jogerős határozattal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben elsődlegesen kérte a határozat megváltoztatását akként, hogy a bíróság a kreditátviteli kérelmének adjon helyt, másodlagosan azt, hogy az alperes határozatát helyezze hatályon kívül és utasítsa az alperest új eljárásra.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2016. augusztus 24-én kelt 22.K.32.445/2016/5. sorszámú ítéletében elutasította az indítványozó keresetét. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes eljárásjogi jogszabálysértéseket nem követett el, mivel eleget tett a tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségének. Az Nftv. 49. § (5) bekezdése a tudás összevetését a felsőoktatási intézmény e célra létrehozott bizottságához telepítette, ezért fel sem merült, hogy az alperes nem rendelkezne megfelelő szakértelemmel és szakértő alkalmazására lenne szükség. A határozat témánként rendszerezte az ismeretanyag összehasonlítását és tartalmazta, hogy az indítványozó mely témákat nem a hatályos jogszabályok alapján tanult. Ezért a bíróság szerint nem bírt az ügyre kiható jelentőséggel az, hogy a határozat nem tartalmazta a 18% kiszámításának a módját. A bíróság azt is rögzítette, hogy az indítványozó jogorvoslati jogosultságának sérelme sem volt megállapítható, mivel ezen jogával minden esetben élt. A bíróság az anyagi jogi jogszabályok körében szintén nem állapított meg jogszabálysértést. A bíróság rámutatott arra, hogy az alperes értékelése egy mérlegelés eredménye volt, amelynek konkrét szempontjait a jogszabály nem adja meg, így a bizottságnak széles körű mérlegelési jogköre van. Ugyanakkor az alperes határozatában felsorolta a mérlegelés szempontjait, és a határozat indokolásából a mérlegelés okszerűsége kitűnt.
[4] 1.2. Az indítványozó szerint a kifogásolt bírói döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint XXIV. cikk (1) bekezdését. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét egyrészt azzal indokolta, hogy a bíróság elutasította a szakértő kirendelésére irányuló indítványát, így nem állt módjában bizonyítani, hogy az alperes számítási módja alapvetően téves. Másrészt az indokolás hiányát kifogásolta, mivel az alperes határozata és az azt jóváhagyó bírósági ítélet nem tartalmazza a 18%-os egyezés kiszámításának módját. Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való joga azért sérült, mert a bírósági eljárás során nincs lehetőség felülbírálni az egyetemi bizottság szakmai álláspontját és a bírósági eljárás nem vezethet a határozat megváltozásához.
[5] Az indítványozó - az Alkotmánybíróság Hivatalának hiánypótlási felhívását követően - 2017. január 19-én kiegészítette indítványát. Ebben - kiemelve az ítélet vonatkozó részeit - lényegében megismételte a korábbi érveit.
[6] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indoklással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[7] 2.1. Az indítványozó a bírósági eljárásban felperesként vett részt, így érintettsége a támadott ítéletekkel összefüggésben egyértelműen megállapítható. Az Abtv. 27. §-a azonban nem csupán az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben való érintettséget követeli meg, hanem feltételezi az összefüggést az alapügy és az alkotmányjogi panasz eljárás között. Az alapügyben való érintettség az alkotmányjogi panasz eljárás szükséges, de nem elégséges feltétele. Az alkotmányjogi panasz funkciója a jogorvoslat, amely az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét feltételezi. Ennek megfelelően az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz esetén az indítványozónak azt kell valószínűsítenie, hogy az egyedi ügyben hozott döntés sérti az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait.
[8] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogorvoslathoz való jog sérelme a kifogásolt bírói döntéssel összefüggésben az indítványozó által előadottak alapján nem merül fel, mivel az indítványozónak lehetősége volt arra, hogy az érintett jogos érdekét érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében bírósághoz forduljon, és élt is ezzel a lehetőséggel. Az Alaptörvény megköveteli azt is, hogy a jogorvoslat nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására, ami azt feltételezi, hogy a jogorvoslatot végző szervnek az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben kell megvizsgálnia (24/2015. (VII. 7.) AB határozat, Indokolás [19]). Mindebből nem következik az, hogy a jogorvoslatot elbíráló szerv maga dönthetne tudományos kérdésekben, amelyek az Nftv. 49. § (5) bekezdése szerint - az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésével összhangban - a tudomány művelőit illeti meg. Az indítványozó azzal a felvetéssel, hogy a bíróság a tudomány művelőinek álláspontját szakmai kérdésben bírálja felül, tulajdonképpen az Nftv. 49. § (5) bekezdését kifogásolja, amely széles körű mérlegelési jogkört adott a hatáskörében eljáró bizottságnak. Erre azonban az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz esetén nincs lehetősége.
[9] Ugyanezen okból nem merül fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme sem a kifogásolt bírói döntéssel összefüggésben, amiatt, hogy a bíróság elutasította az indítványozó szakértő kirendelésére irányuló indítványát, és így nem állt módjában bizonyítani, hogy az alperes számítási módja alapvetően téves.
[10] 2.2. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Ezen feltételek vagylagos jellegűek, ezért teljesítésüket az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[11] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, mely szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt, vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[12] Az alkotmányjogi panaszban előadott indokolás hiányát az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban már alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként értékelte (Indokolás [21]). Mindebből az is következik, hogy jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte (3212/2013. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [7]).
[13] A panaszban felhívott érvek alapján az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel magából az indítványból is megállapítható, hogy a bíróság az indítványozónak az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit megvizsgálta, és ennek értékeléséről számot adott. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a hatóság és a bíróság döntésével, valamint annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[14] Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2017. május 2.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1908/2016.