BH 2000.6.267 A közalkalmazottnak a jogviszonyán kívüli magatartása, amennyiben az közvetlenül és valóságosan hat a jogviszonyára, és az alkalmazója érdekszféráját hátrányosan befolyásolja, az alkalmatlanságra alapított felmentés jogszerű indoka lehet. A törvényen alapuló gyakorlat ugyanis a felektől a jogviszony fennállása alatt jóhiszemű és tisztességes eljárást kíván meg, és ha a közalkalmazott magatartása ezeknek a kívánalmaknak hosszabb időn keresztül nem felel meg, és emiatt lehetetlen a vele való együttműködés, a jogviszony alkalmatlanság címén megszüntethető, mert az alkalmasság kérdése nem szűkíthető a szűken vett munkavégzésre [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 2. § (3) bek., Mt. 3. § (1) bek., 103. § (1) bek. c) pont, 56/1994. (XI. 10.) AB hat.].

A felperes az alperes egyetemi klinikáján adjunktus. 1997 decemberében könyve jelent meg, amely az egyetem építkezéseivel, az egyetem vezetésével foglalkozó, a sajtóban megjelent cikkeit és az azokra adott válaszokat tartalmazta, valamint a felperes ahhoz fűzött véleményét.

Az alperes rektora felszólította a felperest, hogy a rágalmazó állításait vonja vissza, az alperest, annak érintett testületeit és vezetőit kövesse meg, nyilatkozatát pedig juttassa el mindazon médiáknak, amelyek a rágalmazó, becsületsértő kijelentéseit megjelentették. A felperes ettől elzárkózott, mert írásával személy szerint senkit sem akart megbántani.

Az alperes rektora 1998. január 24. napjával kezdődő hat hónapos felmentési idővel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, mert magatartásával alkalmatlanná vált a munkakörének ellátására.

A felperes a felmentés hatályon kívül helyezése és a további foglalkoztatása iránt a sikertelen egyeztetést követően keresetet indított.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes jogviszonya megszűnésének időpontját módosította, a keresetet ezt meghaladóan elutasította, mert a felmentésben foglaltak valóságát és az intézkedés okszerűségét bizonyítottnak találta. A felperes magatartásával megsértette az Mt. 3. §-ának (1) és (3) bekezdésében, a 103. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, valamint a kollektív szerződésnek az információadás rendjét szabályozó rendelkezéseit. A felperes az általa állított tények valóságáról részben nem győződött meg, részben az egyszeri, 1991-ben elkövetett mulasztást az azóta végrehajtott építkezésekre is vonatkoztatta. Állításai összességükben alkalmasak voltak az egyetem tekintélyének csorbítására, az egyetem működéséről és gazdálkodásáról elmarasztaló vélemény kialakítására. A felperes a felmentést az intézkedésben megjelölt időpont után vette át, erre tekintettel a munkaügyi bíróság módosította a jogviszony megszűnésének időpontját.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett részében helybenhagyta, mert a felperes a gyógyító, nevelő munka zavartalan menetéhez szükséges személyes kapcsolattartásra alkalmatlanná vált.

A ítélet hatályon kívül helyezése és a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert az eljárt bíróságok az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének d) pontját indokolatlanul kiterjesztő módon alkalmazták. A megjelent könyvben az egyetem, az egyetemi tanács működéséről alkotott véleményt, ezek kifejezésre juttatásának módja sem ad alapot annak megállapítására, hogy az egyetemi adjunktusi munkaköri feladatai ellátására tartósan alkalmatlanná vált, illetőleg a munkáját nem végezte megfelelően. Bíráló nyilatkozatai jogilag nem függnek össze az oktató és tudományos, gyógyító munkát végző orvos foglalkozási, alkalmazási megítélésével. A jobbító szándékú véleménynyilvánítás nem kifogásolható tulajdonság. A jogerős ítélet feltételezéseken alapul, az ismertté vált és tisztázott magatartása az alperes oktató, tudományos vagy gyógyító tevékenységét hátrányosan nem befolyásolta. Ha az alperest sérelem érte, annak szankcionálására nem a munkajog, hanem a polgári és a büntetőjog eszközei szolgálnak.