BH+ 2011.11.507 A személyi jövedelemadó megállapítás körében az üzleti útként elszámolt kiadás természetbeni juttatásként való elszámolása [1995. évi CXVII. tv. 69. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §]

A felperes 2006. évben saját munkavállalói és üzleti partnerei részére utazást szervezett Mauritiusra és Mallorcára, amelyen 3 fő saját dolgozó, 51 üzleti partner, illetve 4 fő saját dolgozó és 53 üzleti partner vett részt. Az üzleti partnerek részéről utazó személyek megbízási szerződést írtak alá, amelyben vállalták 5000 Ft megbízási díj ellenében szóbeli beszámoló és írásos anyag leadását az általuk végzett piacfeltáró kutató és a felperes termékeinek formatervezési, reklámstratégiai munkájához való hozzájárulás fejében. Az utazásokat utazási iroda szervezte, azokon 17 olyan személy is részt vett, akikkel a felperes megbízási szerződést nem kötött.

Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó, valamint járulékok vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során a m.-i út 21 927 000 Ft, míg a ma.-i út 13 735 000 Ft-os számláját, mint üzleti út ellenértékéről kiállított számlát nem fogadott el. Az utazások ellenértékét a felperes dolgozóinak és üzleti partnereinek juttatott természetbeni juttatásnak tekintette. Ezzel összefüggésben a felperes terhére összesen 20 352 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. augusztus 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az adóhatóság a tényállást az utazások jellegét illetően teljes körűen feltárta utalva a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 1. § (3) bekezdés, 3. § 10. pontja, 3. számú melléklete I/17. pontjának előírásaira. Vizsgálta és értékelte az utazások üzleti jellegének megállapítása tárgyában lefolytatott adóhatósági bizonyítást. Arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság a bizonyítékokat okszerűen értékelte. Kiemelte, hogy a megbízottak írásos beszámolóit a felperes nem tudta rendelkezésre bocsátani, az utazások résztvevői azonos tartalmú nyilatkozatokat tettek. A konferencia programként bemutatott dokumentumok önmagukban nem igazolják az utazások üzleti jellegét. A megyei bíróság kiemelte, hogy az utazási irodánál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat nem szolgált semmilyen bizonyítékkal az utazás üzleti jellegére. Az utazási iroda a szakmai program megszervezésében nem vett részt. A felperes nem igazolta, hogy a szállodáktól konferenciatermet, illetve a tanácskozás megtartásához eszközöket bérelt volna. Az a körülmény, hogy az utazást követően a felperesnél nettó forgalomnövekedés következett be, a megyei bíróság álláspontja szerint nem igazolja az út szakmai jellegét. Ugyancsak nem tekintette elegendő bizonyítéknak a bíróság a felperes ügyvezetőjének azon nyilatkozatát, hogy a mallorcai utazás során üvegkészítő műhelyben is jártak. Rögzítette, hogy az utazási irodánál végzett kapcsolódó vizsgálatból nem volt megállapítható, hogy az utazásokon külső személyek is részt vettek. E körben kiemelte, hogy a felperes sem jelölte meg pontosan azokat a személyeket a résztvevők névsorában, akik utazását nem ő fizette. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a kapcsolódó vizsgálat iratanyagából a jelen ügy kapcsán döntő meghallgatási jegyzőkönyvek a felperes számára megismerhetők voltak, azok az eljárás iratai között fellelhetők. Összességében, a megyei bíróság megállapíthatónak látta, hogy a felperes az utazáson résztvevők számára természetbeni juttatást nyújtott, az utazások költségei költségként nem számolhatók el.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az általa szervezett külföldi utazások voltak a legalkalmasabbak az üzleti partnerekkel való kommunikációra és érdemi munka végzésére, a világítástechnika terén elért legújabb eredmények, termékek bemutatására, miután ezeken az utazásokon mindenki jelen van, és az információcsere biztosított. Hangsúlyozta, hogy az utazások a marketingtevékenység részét képezik, amelynek eredményeként jelentős forgalomnövekedés következett be. Az úti célok kiválasztása során elsődleges szempont, hogy az adott országban milyen lámpatestek kerülnek forgalomba. Az utazások során a résztvevők esetlegesen vásárolnak, jegyzeteket készítenek, és a formákat, amelyeket alkalmasnak találnak az európai forgalmazásra, továbbítják a felperes gyárának. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság nem bizonyította az utazások turisztikai jellegét. Álláspontja szerint az aláírt megbízási szerződések valótlanságát csak az összes szerződő fél szerződési akaratának vizsgálata alapján lehetett volna esetlegesen megállapítani. Kifejtette, hogy az utazások fakultatív programjain csak néhány fő vett részt, akik feltehetőleg a megbízási szerződéssel nem rendelkező személyek közül kerültek ki.

Hangsúlyozta, hogy a becsatolt programterv megfelelően igazolja az utazás szakmai jellegét. Az utazások során az előző időszak szórólapos akcióinak kiértékelésére került sor, illetve a résztvevők előadásokat hallgattak és tartottak a világítástechnika eredményeiről, az új termékekről.

Álláspontja szerint a megyei bíróság az egyes bizonyítékokat iratellenesen értékelte, így a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatát is. Sérelmezte, hogy a megbízottak nyilatkozatainak egyező volta miatt a felperes javára szolgáló bizonyítékként azokat a bíróság nem fogadta el, ugyanakkor a felperes terhére figyelembe vette.