EH 2011.2408 A vélemény, a bírálat a becsületet vagy az emberi méltóságot akkor sértheti, ha az kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy lealacsonyító, amit a közszereplő sem köteles eltűrni. Ha a sértő, bántó kifejezések használatát az írásmű témája teszi szükségessé, mert a trágár szavak használata írói eszközként egy televízió műsor kritizált színvonalának szemléltetésére szolgál, a vélemény sérelmezett kifejezésmódja nem indokolatlan és önkényes, így az személyiségvédelmet nem alapoz meg [Ptk. 76. §].
A jogerős ítélet elutasította a felperes személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetét.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes által fenntartott internetes oldalon 2010. március 31-én jelent meg a II. r. alperes által írt cikk. A cikk szubjektív hangvételben a szerző élményét és benyomásait elevenítette meg, amelyek az előző napi, vasárnap esti televíziózás és ennek során két különböző televízió csatornán sugárzott műsor megtekintése alapján érték a szerzőt. Elsőként a felperes által vezetett műsort mutatta be és az ahhoz kapcsolódó szubjektív értékítéletét közölte, majd a másik csatornán közvetített, egy neves színművésszel készített műsorról közölte a véleményét. A cikk egésze a két műsor összevetését és a szerzőnek azok jelentős színvonalbeli különbségére vonatkozó értékítéletét közvetítette. A cikk a felperes műsorában elhangzott tartalmakat felidézve, a következőket közölte: "Az egyik sokak által figyelmezett csatornán egy H. P. nevű figura beszélgetős műsora megy (show, ahogy mondják mostanság), de olyan látásmóddal és hozzáállással, amilyennél ostobább egyszerűen nem létezik, vagy ha létezik, azt meg kell semmisíteni, mint az atomhulladékot"; "Minden sznobéria és prűdség nélkül állítható, hogy vérlázítóan primitív ez a H.-produktum, a show szintjén megfogalmazottan körülírva: szar, fos, hányadék."; "A fiúk remekül nevetgélnek, remekül érzik magukat (látszik rajtuk, azt hiszik, hogy rém jópofák és szórakoztatók, de egy nagy lófaszt azok), ám ezzel nincs vége a buta igénytelenség tobzódásának: a kegyeletsértés csak most jön."; "Döbbenet. Az ember nem tudja, hogy hányjon vagy szitkozódjon, annyira szar és ostoba az egész."
A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperesek a cikk fent idézett közléseivel megsértették a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, továbbá az alperesek elégtétel adására, valamint 5 000 000 forint nem vagyoni kárának és kamatai megfizetésére kötelezését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A jogerős ítélet a kifogásolt cikkben szereplő közléseket a PK. 12. sz. állásfoglalás alapján, szöveg-összefüggésükben értékelve, a szubjektív kritika jellegét, annak tartalmát és mondanivalójának egészét vizsgálva megállapította, hogy a II. r. alperes nem a felperes személyével szemben fogalmazta meg a kritikáját, hanem különböző műsorokat párhuzamba állítva, így a felperes által vezetett műsort is minősítette és értékelte. Ennek során valóban erősen kritikus véleményt fogalmazott meg, azonban figyelemmel a felperes közszereplői tevékenységére, az tartalmában, szóhasználatában és megfogalmazásában nem volt indokolatlanul bántónak, megalázónak minősíthető. A felperesnél, mint közszereplőnél a vele kapcsolatban megfogalmazott kritikákkal szemben tágabb az a tűréshatár, amelyet el kell viselnie. Annak ugyanis, aki a közszereplés szándékával a nyilvánosság elé lép, számolnia kell azzal, hogy tevékenységét megbírálják, kritizálják, ezért az érintett személyre vonatkozó kedvezőtlen megítélés önmagában nem ad alapot a személyiségi jogsértés megállapítására. A "senki" minősítés közvetlenül a felperes személyére, míg a cikk többi sérelmezett kitétele a műsorra és csak közvetve a felperes személyére vonatkozott. Ennek a megkülönböztetésnek azonban nem volt jelentősége, mert a felperes a személyére közvetetten vonatkozó értékítélet miatt is felléphet személyiségi jogainak védelmében. A "senki" jelző használata sértő ugyan, azt azonban a felperesnek a közszereplővel szemben támasztott fokozottabb tűrési kötelezettség miatt el kell viselnie.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének való helytadás, másodlagosan a jogsértés megállapítására és a további objektív szankciók alkalmazására irányuló keresetének való helytadás, míg a kártérítési igény tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy ha a személyére közvetetten vonatkozó értékítélet miatt is felléphet személyiségi jogainak védelmében, közszereplőként a sértő, trágár, gyalázkodó, öncélú kritikát is köteles eltűrni. A véleménynyilvánítás szabadságának határait nyilvánvalóan túllépő, a kifejezésmódjában is súlyosan sértő, bántó, megalázó vélemény a közszereplővel szemben sem megengedett. A véleménynyilvánítás megengedett határainak ilyen módon való kiterjesztése a társadalmi közbeszéd színvonalát is jelentős mértékben rombolja.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak.
A Ptk. 76. §-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen - egyebek mellett - a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A Legfelsőbb Bíróság a PK. 12. számú állásfoglalásának III. pontjában kifejtettek szerint a véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. A sajtó-helyreigazításon túlmenően egyéb személyiségvédelmet sem alapoz meg önmagában a sajtóban közzétett kedvezőtlen értékítélet vagy vélemény. A szerzőnek a sajtóközleményben kifejtett álláspontja vagy véleménye azonban nem felel meg társadalmi rendeltetésének, ha valótlan tényállítást ugyan nem tartalmaz, de kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használatával okoz sérelmet.
A kifogásolt sajtóközleményben a cikk szerzője alapvetően nem a felperes személyéről, hanem az általa vezetett televízió műsorról alkotott értékítéletet. A felperes személye az általa készített televízió műsor keretén keresztül került a bírálat tárgyává. Miután a felperes produktumának bírálata egyben a felperes tevékenységének a kritikája is, a felperes közvetett érintettsége megállapítható. Ezért a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes felléphetett személyhez fűződő jogai védelmében.
Tévesen jutott ugyanakkor a jogerős ítélet arra az álláspontra, hogy az adott esetben önmagában a felperes közszereplői tevékenységére tekintettel nem minősül indokolatlanul bántónak a szóhasználatában egyébként kifogásolható vélemény. A PK. 12. számú állásfoglalásból az következik, hogy egy műsorral, annak színvonalával kapcsolatban kifejezésre juttatott vélemény, illetve bírálat önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha az adott produkciót, ezen keresztül az érintett személy tevékenységét elmarasztalja. A bírálat a becsületet vagy az emberi méltóságot akkor sértheti, ha az kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy lealacsonyító, amit a közszereplő sem köteles eltűrni.
Kétségtelen, hogy a kifogásolt írásműben kifejezésre juttatott bírálat hangvétele a rendkívül durva kifejezések használatával alpári. Az adott esetben azonban annak volt jelentősége, hogy a vélemény kifejezésmódja indokolatlanul volt-e bántó vagy sértő. A per tárgyát képező véleményalkotás kifejezésmódja mögöttes tartalommal bírt. A trágár szavak használatának célja az volt, hogy a szerző az olvasó számára is bemutassa a műsor bírálat tárgyává tett színvonalát. Amint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, a trágár szavak használata írói eszközként a műsor kritizált színvonalának szemléltetésére szolgált. A nem vitásan sértő, bántó kifejezések használatát tehát az írásmű témája tette szükségessé, így az nem volt indokolatlan. Miután a vélemény kifejezésének eszköze szorosan összefüggött a cikkben bemutatott műsor témájával és a műsorban elhangzott kifejezésekkel, a vélemény, illetve annak kifejezésmódja önkényes sem volt. Ezért az írásmű kifogásolt közlési módja, függetlenül attól, hogy a társadalomban kialakult kulturált érintkezési mód követelményeinek - a megbírált televízió műsorban elhangzottakhoz hasonlóan - nem felelt meg, a személyiségvédelmet a fentiek szerint nem alapozza meg. Így érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.