BH 2001.12.588 I. A megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének feltételei [1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: régi Gt.) 22. § (3) bek., Pp. 123.§].

II. A másodfokú eljárásban megengedett keresetváltoztatás [Pp. 247. § (1) bek. c) pont].

III. A jogtanácsost megillető munkadíj meghatározásánál irányadó szempontok [Pp. 24. § (1) bek., 67. § (2) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. b) pont].

A felperes a B. Sz. Vállalat (a továbbiakban: jogelőd) átalakulásával jött létre jogutód társaságként, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: régi Gt.) alapján 1992. január 1-jei hatállyal. Az átalakulás a gazdálkodó szervezetek átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. tv. (a továbbiakban: Át.) szerint történt.

A felperes létesítő okiratát az alperes jogelődjének, az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ) és a külföldi befektetőnek a képviselői 1991. december 19-én írták alá. Az alperes a jogelődöt annak teljes vagyonával alakította át, míg a külföldi befektető pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesített. Az apport tárgyait a létesítő okirat 1. és 2. számú mellékletei tartalmazzák. A jogelőd vagyonában szerepel - többek között - a B.-i 4691. számú tulajdonlapon nyilvántartott 224 977. hrsz.-ú ingatlan, továbbá eszközök is. Az ingatlan-nyilvántartás apportáláskori adatai szerint az ingatlan a Magyar Állam tulajdonában van, amelynek kezelője a felperes jogelődje. A bejegyzés a Fővárosi Kerületek Földhivatalában 1972. szeptember 21-én hozott határozatával történt. Az átalakuláskor készült eszköznyilvántartás tartalmazza azokat a kutakat (kút és vízakna megjelölésekkel), amelyek a felperes működéséhez szükséges vizet biztosítják. A kutak egy része nem a jogelőd volt telephelyén van. Az apport tárgyai nincsenek tételesen értékelve, az értékelésre az eszköznyilvántartásból lehet következtetni.

A felperes alapítói 1991. december 19-én szindikátusi szerződést is kötöttek. A szerződés

- 1.4.1. pontja (5) alpontjában a szerződő felek rögzítették, hogy a felperes vagyona a vagyonértékelés szerinti összes aktívát és passzívát tartalmazza. Az ingatlanokat a rájuk épített épületekkel együtt tehermentesen kell a társaság kizárólagos és korlátlan tulajdonába adni;

- az 1.5.1. pontjában a szerződő felek rögzítették az ÁVÜ-apport értékéért való felelősségét a régi Gt. 22. §-ára utalással. Azzal összhangban kijelentették, hogy az ÁVÜ a rendelkezésre bocsátástól számított 5 évig felel az apport értékéért.

A felperes 1996. december 23-án benyújtott, majd módosított (7. sorszámú) keresetében az alábbiakat írta elő:

a) Az ÁVÜ a b.-i ingatlan teljes egészének a tulajdonjogát adta a felperes induló vagyonába apportként.

Az ingatlan egésze 5 hektár 932 négyzetméter területű. Ebből a felperes 1 hektár 8527 négyzetméter terület tulajdonjogát nem szerezhette meg, mert jogerős bírósági ítélet szerint szerkesztési hiba miatt az ingatlan tulajdoni lapjáról lemaradt a MÁV kezelői joga, amelyet utóbb a javára be is jegyeztek. Az ÁVÜ az apportáláskor az ingatlan tulajdonjogának apportálásáért jogszavatosságot vállal.

b) Az apportálás idején a kutak harmadik személy tulajdonában álló területen helyezkedtek el, és a terület használata rendezetlen volt. A kút tulajdonosa, a felperes jogelődje szolgalmi joggal nem rendelkezett. A telektulajdonos önkormányzat csak ellenérték fejében biztosítja a felperes részére a területhasználatot. Az ellenértéket egyebekben már nem a felperes fizeti, hanem a B. Kft., amelynek a felperes a vagyontárgyat elidegenítette.

A felperes elsődlegesen kérte az alperes kötelezését arra, hogy az alperes hozza a felperest olyan helyzetbe, hogy megszerezhesse az ingatlan tulajdonjogát az apportálásnak megfelelően, illetve a kutak mindenkori tulajdonosát megillesse az önkormányzati tulajdonú ingatlanon a szolgalmi jog. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának és a szolgalmi jogának a megszerzése a felperesnél meghatározott pénzösszeg kifizetésével jár, akkor azt teljes mértékben az alperes köteles viselni. Ezért másodlagos kereseti kérelemként ezen összegek viselésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a követelése jogalapjaként a régi Gt. 22. §-ának (3) bekezdését jelölte meg. Előadása szerint az ingatlan értéke és a használati díj összege a becslések szerint is legalább 56 000 000 Ft.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült. Érdemi ellenkérelmében előadta, hogy a vitatott ingatlannak a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az apportáláskor a földhivatal határozata alapján a Magyar Állam volt a tulajdonosa, és a felperes jogelődje a kezelői jog jogosultja. A földhivatali határozat után 21 év elteltével, az apportálást követően következett be a változás az ingatlan kezelői jogában, ami érintette annak tulajdonjogát is. Ez nem róható fel az alperesnek. A felperes jogelődjének vagyonmérlegében a kutak voltak feltüntetve, ingatlan nélkül, és a kutakat a felperes meg is szerezte. Az alperes nem állította, hogy a kutak a jogelőd ingatlanán lennének, így nem tévesztette meg a felperest. Az apport értéke a szolgáltatáskor megfelel a létesítő okiratban (vagyonmérlegben) és a szindikátusi szerződésben foglaltaknak.