BH 2009.8.242 Kárfelelőssége szempontjából az okiratszerkesztő és ellenjegyző ügyvéd nem jár el jogellenesen, ha az okiratot a felek közös kérelmére azért nem nyújtja be 30 napon belül az ingatlanügyi hatósághoz, mert a felek a szerződés hatályának beálltát kölcsön visszafizetésétől tették függővé, és a felfüggesztő feltétel még nem következett be [1990. évi XCIII. tv. 3. § (6) bek., Ptk. 228. §, 339. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20536/2007/38., Debreceni Ítélőtábla Pf.20220/2008/6., Kúria Pfv.21619/2008/4. (*BH 2009.8.242*, EH 2009.1957)

***********

A felperes a keresetében az alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, bűncselekménnyel okozott kár megtérítése címén 8 500 000 forint és járuléka megfizetésére kérte kötelezni.

A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes, mint ügyvéd 2002. július 16-án adásvételi szerződést készített, amely szerint az eladók 10 millió forint vételár ellenében ruházzák át az ingatlan tulajdonjogát a vevőre. Rögzítették, hogy a vevő 5 millió forintot megfizetett, míg a fennmaradó összegre hat hónapos határidővel vállalt kötelezettséget. Az adásvételi szerződést megelőzően a felek kölcsönszerződést is kötöttek, amelynek értelmében az eladók 3 millió forintot vettek fel hat havi törlesztésre. Az adásvételi szerződés az alperes javaslatára biztosítéki célból jött létre azzal, hogy a kölcsön határidőre történő visszafizetése esetén a szerződést megsemmisítik, ellenkező esetben a földhivatalhoz a tulajdonjog bejegyzése érdekében benyújtják. Az alperes az adásvételi szerződést 2003. január 17-éig nem nyújtotta be, ezen a napon kapott tájékoztatást a vevőtől arról, hogy az eladók nem tulajdonosok, hamisított okmányok felhasználásával jártak el. A felperes ugyanezen személyekkel mint eladókkal 2002. decemberében kötött ugyancsak ügyvédi közreműködéssel szerződést, amelyben 8 550 000 forint kölcsönt adott havi 10%-os kamatra 2003. május 20-áig. A felek között egyúttal vételi jogot biztosító megállapodás is létrejött. E szerződések megkötésének időpontjában az alperes által készített szerződés annak benyújtása hiányában az ingatlan-nyilvántartásban széljegyként sem szerepelt. Az alperes ellen megindított büntetőeljárásban a bíróság az alperes bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében megállapította. A büntető ítélet indokolása szerint az alperes által benyújtott szerződés - figyelemmel a kölcsönszerződés tartalmára - valótlan adatokat tartalmazott. Az alperes az eljárásával megszegte az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 26. §-ának (1) és (2) bekezdését, továbbá az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Ütv.) 10. §-ának (1) bekezdését. Ennek értelmében feltétlen, a felek akaratától függetlenül 30 napon belül köteles volt az általa szerkesztett adásvételi szerződést a földhivatalhoz benyújtani. Ennek elmulasztása jogellenes magatartás volt és azt idézte elő, hogy a felperes a saját szerződése megkötésének időpontjában a valóságos és közhiteles helyzetet nem ismerhette meg. Ha az alperes nem mulaszt, nem került volna sor az újabb szerződés megkötésére, újabb bűncselekmény elkövetésére. Az alperes tehát közrehatott a kár bekövetkezésében, ezért a kárért a többi károkozóval együtt egyetemlegesen felelős.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a szerződés benyújtásának elmulasztásával az alperes jogellenes magatartást valósított meg. Egyetértve a felperes álláspontjával, kifejtette, hogy az Inytv. által előírt határidő az alperest kötötte, az Ütv. 1. §-a, 3. §-ának (2) és (3) bekezdése, továbbá a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 1.) MÜK szabályzata 6/4. a) pontja értelmében a mulasztása nem menthető. Ilyen mulasztást megvalósító megbízást nem vállalhatott volna, illetve azt fel kellett volna mondania. A törvényi határidő tartama alatt azonban az alperes az általa készített okirat hamis voltáról nem tudhatott, ezért annak benyújtásával bűncselekményt sem követhetett volna el. A felróhatóság szempontjából tehát az okirat hamis voltának nincs jelentősége.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az alperes magatartása és a követelt kár között okozati összefüggés nem áll fenn. Az alperes eljárása csak távoli, laza összefüggésben áll a kárral, aminek bekövetkezése nem is volt előrelátható. Az alperes magatartása nem volt alkalmas károkozásra, és nem állapítható meg az sem, hogy a mulasztás teljes bizonyossággal hozzájárult annak bekövetkezéséhez.