BH 2008.5.110 A büntetőeljárás felfüggesztése miatt nyugvó elévülés nem szakadhat félbe; közömbös ezért, hogy a felfüggesztés tartama alatt az elkövetővel szemben büntetőeljárást előbbre vivő cselekményeket foganatosítottak-e - Az elévülés határideje az elévülés nyugvását követően nem kezdődik újra [Btk. 35. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2004. október 25. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért őt 9 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A II. r. terhelt elhatározta, hogy az 1992. május 7. napján született gyermekét, aki Németországban az apjánál nevelkedett, Magyarországra hozza. Ennek érdekében 1996. július 2-án barátnőjével, dr. Sz. J.-vel Németországba utaztak személygépkocsival.

1996. július 3-án délelőtt a II. r. terhelt a külön mikrobusszal odaérkező I. r. és a III. r. terhelttel, valamint egy további, az eljárás során ismeretlen személlyel találkozott és megközelítették a gyermek lakóhelyét képező épületet. Megálltak a gyermeket az utcán babakocsiban toló, apai nagymama sértett mellett és kiugrottak a mikrobuszból. A II. r. terhelt a gyermeket kivette a babakocsiból és a mikrobuszba ültette. Ezt követően a sértettet is megragadta és két társa segítségével erőszakkal a mikrobuszba ültették a hátsó ülésre. A III. r. terhelt és a sértett a gépjármű hátsó ülésén, az I. r. terhelt a vezetőülésben, a II. r. terhelt pedig a gyermekkel és az ismeretlen személlyel elől foglaltak helyet és elhajtottak. Egy ipari üzem parkolójánál a II. r. terhelt a gyermekkel és az ismeretlen személlyel kiszállt a mikrobuszból. A gyermek - mindeközben a sértett után kiáltott -, szintén próbált kiszállni a mikrobuszból, azonban erre nem volt lehetősége, mivel a hátsó tolóajtó zárva volt, illetve a mellette ülő III. r. terhelt oldalról fogva tartotta őt.

Ezután az I. r. és a III. r. terheltek a sértettel a mikrobuszban továbbindultak. A sértett továbbra is megpróbált szabadulni, illetve abból a célból, hogy felhívja magára az utcán járókelők figyelmét, igyekezett cipőjével a mikrobusz ablaküvegét kirúgni. Dr. J. P. G. I. r. terhelt a vezetőülésen hátrafordulva többször a sértett arcába vágott. A sértett mellett ülő S. G. III. r. terhelt a sértett lábát a térdénél megfogva felnyomta a válláig és teljes testsúlyával lenyomta azt, majd könyökét a sértett torkára tette, emiatt a sértett nehezen kapott levegőt, halálfélelmet érzett, ily módon védekezésre képtelen állapotban volt.

Miután a mikrobusszal az autópályát elhagyták, egy mellékúton az I. és III. r. terheltek a sértettet a mikrobuszból kilökték és otthagyták. A sértett kb. 45 percen keresztül volt személyi szabadságától megfosztva.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt és védője felmentésért, illetve eltérő minősítés és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2005. március 30. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős határozata ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással [valójában az a) pontja alapján], mert álláspontja szerint az I. r. terheltet elévült bűncselekmény miatt ítélték el.

Előadta, hogy a nyomozást az ügyészségi nyomozó hivatal 1997. június 9-én a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértése bűntetté­nek a gyanúja miatt rendelte el. A nyomozóhivatal 1998. június 18-án felfüggesztette a nyomozást arra hivatkozással, hogy jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kerestek meg. A felfüggesztő határozat indokolása szerint felismerésre bemutatás lefolytatása volt szükséges a jogsegély keretében.

A nyomozás folytatását a nyomozó hivatal 2002. március 21. napján rendelte el, azonban időközben bekövetkezett a hároméves elévülés, ezért az eljárást meg kellett volna szüntetni. Mivel pedig az elévülés már beállt, azzal az indokkal sem lehetett volna folytatni az eljárást, hogy időközben a Btk. 175. § (3) bekezdés c) pontjára változtatták a minősítést.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érdemi álláspontja szerint a jogsegély eredményétől függetlenül, annak előterjesztésével az eljárásjogi alapja megvolt az eljárás felfüggesztésének, így annak tartama alatt - az 1998. június hó 18. napja és a 2002. március hó 21. napja közötti időszakban - az elévülés nyugodott. A cselekmény büntethetősége nem évült el.

A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kifejtette, hogy a nyomozás felfüggesztésének tartama alatt az eljárást előbbre vivő nyomozási cselekmény nem történt, ezért az elévülés nyugvása nem állapítható meg. A későbbi minősítés-változtatásnak pedig a bekövetkezett elévülésre visszaható jogkövetkezménye nincs.

A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli átiratában foglaltakat fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A Btk. 35. §-ának (1) bekezdése alapján az elévülést a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény elkövetése miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye félbeszakítja. Ezzel a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.