EH 2015.08.P8 A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése, [illetve a Ptk. 4:108. §-ának a) pontja] kivételes lehetőségként biztosítja a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelem megdöntését, melyre csak akkor nyílik lehetőség, ha a házastárs vagy az élettárs a reprodukciós eljáráshoz nem járult hozzá. A hozzájárulást tartalmazó "beleegyező nyilatkozatban" - az Eütv. rendelkezéseinek megfelelően - fel kell tüntetni az adott esetben alkalmazásra kerülő konkrét beavatkozást. A hozzájárulás tehát nem általános (biankó) jellegű [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 36. § d) pont, 43. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 166. §, 167. §, 168. §].
[1] A jogerős ítélet tényállása szerint a felperes és a II. rendű alperes élettársi kapcsolatából született 2012. április 10. napján az I. rendű alperes.
[2] Az I. rendű alperes a Pannon Reprodukciós Intézet Kft. által végzett reprodukciós eljárás során, lombikbébi program keretében fogant. A felperes és a II. rendű alperes a reprodukciós eljárás teljes folyamatában, annak valamennyi mozzanatánál együtt voltak. Az eljárás során a szükséges nyilatkozatokat aláírták. Ennek keretében - egyebek között - 2011. augusztus 5. napján aláírták a "Kérelem emberi reprodukcióra irányuló eljárás végzésére" megnevezésű okiratot, majd az eljárás lefolytatásához szükséges "Beleegyező nyilatkozatot", valamint külön okiratba foglaltan az intracitoplazmatikus spermium injekcióval (ICSI) történő megtermékenyítés kérelmezésére vonatkozó nyilatkozatot, amikor a hímivarsejtet közvetlenül a petesejtbe injektálják és ezt követi - megtermékenyítés esetén - az anya méhébe történő beültetés. A beleegyező (hozzájáruló) nyilatkozat nem tartalmazott olyan kikötést, miszerint az eljárásban az élettársak megtiltották volna idegen (donor) spermium használatát. 2011. augusztus 15-én az embriótranszfer megtörtént, a reprodukciós eljárás eredményes volt.
[3] A felperes és a II. rendű alperes élettársi kapcsolata 2012 augusztusában szűnt meg. A felperes által kért DNS-vizsgálat eredménye az I. rendű alperes vonatkozásában biológiai apaságát kizárta. A bíróság által kirendelt Igazságügyi Szakértői és Kutatói Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete által készített szakértői vélemény a felek DNS-vizsgálata alapján - egyezően a magánszakértői véleménnyel - a felperes apaságát kizárta, míg a II. rendű alperes anyaságát gyakorlatilag bizonyította.
[4] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperesnek nem ő a biológiai apja, a II. rendű alperest pedig ennek tűrésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a DNS-vizsgálat a biológiai apaságát egyértelműen kizárja, a reprodukciós eljárásban viszont donor alkalmazása fel sem merült, ezért ahhoz hozzá sem járult.
[5] Az I. rendű alperes ügygondnok ügyvédje és a II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 35-36. §-aira, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete 168. §-ára, valamint a Csjt. 43. § (1) bekezdésére alapította.
[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetének adjon helyt.
[8] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az állam által előlegezett költségeket az állam viseli.
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a hivatkozott ítéletek jogszabálysértő voltának megállapításával a jogerős ítéletet változtassa meg és a keresetének adjon helyt.
[10] Felülvizsgálati kérelmét a Csjt. 36. §-ának, illetőleg a 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak megsértésére alapította.
[11] Érvelése szerint, mivel biológiai apasága kizárt, a gyermek születése nem a reprodukciós eljárás következménye. A felperes logikai levezetése szerint apaságának kizártsága miatt a reprodukciós eljárás nem minősült eredményesnek, tehát a Csjt. 36. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem állapítható meg, hogy a származás a reprodukciós eljárás következménye. Ebből fakadóan a Csjt. 43. § (1) bekezdés harmadik fordulata nem alkalmazható, ezáltal a Csjt. 43. § (1) bekezdés második fordulata szerint az apasági vélelem megdöntésének feltételei fennállnak.
[12] Az I-II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[13] A felülvizsgálati kérelem érdemben a következők szerint alapos.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme lényegében azon alapult, hogy a DNS-vizsgálat egyértelműen megállapította az I. rendű alperes tekintetében a tőle való származás kizártságát, ez a tény pedig önmagában megalapozza a keresetét. A reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulása - a II. rendű alperessel közös nyilatkozata - kizárólag a saját ivarsejttel történő megtermékenyítésre terjed ki, az idegen donor ivarsejtjének alkalmazásához nem járult hozzá, annak lehetősége fel sem merült.
[15] Tévesen érvel a felperes azzal, hogy a származás kizártságának ténye - minden további bizonyítás nélkül - önmagában megalapozza a keresetét. A Csjt. a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelmet a fogantatás speciális voltára figyelemmel szabályozza. Helytállóan mutatott rá a jogerős ítélet, hogy a reprodukciós eljárás a szülővé válás olyan különleges esete, amely a szülők tudatos, megfontolt döntését feltételezi, ezáltal a szülői minőség későbbi vitatását a törvény nem teszi lehetővé, annál is inkább, mivel az esetek jelentős részében - más lehetőség hiányában - ivarsejt, illetve embrió adományozása teszi lehetővé a reprodukciós eljárásban részt vevők szülővé válását.
[16] Nem sértették meg tehát az eljárt bíróságok a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését, amikor a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a felperesre - a származás kizártságát bizonyító szakértői véleményen felül - további bizonyítási kötelezettséget terheltek.
[17] Az eljárt bíróságok a felperes keresetének elutasítását a beleegyező nyilatkozat tényére alapították.
[18] A jogerős ítélet értelmében a bíróság a Csjt. 43. §-a (1) bekezdésének értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a reprodukciós eljárás során a felek hozzájárulása (akarata) - az idegen donor kizárásának hiányában - az eljárás valamennyi módjára kiterjedt, azaz döntésüknél nem tekintették szempontnak a saját vér szerinti közös gyermek születését, hanem azt akár idegen (donor) ivarsejttel is megvalósíthatónak tekintették. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes (és a II. rendű alperes) ezt a lehetőséget okiratban, tehát az ún. beleegyező nyilatkozatban nem zárta ki, az ilyen módon történő beavatkozás elvégzéséhez való hozzájárulásukat jelenti.
[19] Jelen perben ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a felek által aláírt beleegyező nyilatkozat tartalma hogyan értelmezendő. A felperesnek - és a II. rendű alperesnek - a reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulása egyben a donor ivarsejt alkalmazásához való beleegyezésnek minősül-e.
[20] A Kúria nem osztotta a jogerős ítéletnek a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdésén alapuló értelmezését.
[21] A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése kivételes lehetőségként fogalmazza meg a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelem megdöntését, melyre csak akkor nyílik lehetőség, ha a házastárs, vagy az élettárs a reprodukciós eljáráshoz nem járult hozzá.
[22] Tény, hogy a felperes és a II. rendű alperes a "Beleegyező nyilatkozatot" aláírták.
[23] A reprodukciós eljáráshoz való beleegyezés feltételeit, szabályait, az eljárás protokollját az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 168. §-a határozza meg.
[24] Az Eütv. 168. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján két okiratban kell a feleknek nyilatkozniuk: a) az eljárás megindításához szükséges kérelem (1 bekezdés) és b) az eljárást végző intézet szóbeli és írásbeli tájékoztatását követően - melynek feltétlenül ki kell terjednie az adott esetben elvégezhető reprodukciós eljárásra - a kérelmezők együttes beleegyező nyilatkozata, mely magában foglalja az alkalmazandó, esetenként több lehetséges eljárást és az azok közül választott beavatkozást. A reprodukciós eljárás a beleegyező nyilatkozat aláírását követően kezdhető meg.
[25] A perben rendelkezésre álló orvosi dokumentációban nem található olyan okirat, amelyben a felperes - és a II. rendű alperes - az idegen ivarsejt alkalmazásához hozzájárult volna. A felek által aláírt "Beleegyező nyilatkozat" elnevezésű okirat még azt sem tartalmazza, hogy az abban felsorolt, az Eütv. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásokból az intézet melyik - konkrét - orvosi eljárásra tett javaslatot és a felek melyik elvégezhető eljárásba egyeztek bele. Külön okiratot írtak alá ugyanakkor a kérelmezők, mellyel az ún. ICSI reprodukciós eljárás alkalmazásához járultak hozzá (a női ivarsejt hímivarsejt injektálásával történő megtermékenyítése), a nyilatkozat azonban nem tartalmaz idegen donor hímivarsejtjének felhasználásához való hozzájárulást.
[26] A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy a perbeli esetben fel sem merült idegen donor hímivarsejtjének felhasználása. A felperes és a II. rendű alperes azt a tájékoztatást kapta, hogy saját ivarsejtjeikkel (petesejt, hímivarsejt) a beavatkozás sikeresen elvégezhető. A csatolt orvosi iratok, az intézet ügyvezető igazgatójának - aki egyben a II. rendű alperes kezelőorvosa is volt - tanúvallomása és az általa kiadott igazolás is alátámasztja, hogy a saját hímivarsejt általi megtermékenyítés feltételei adottak voltak, és az igazgató által kiállított okirat szerint ez meg is valósult. Ennek érdekében került sor három alkalommal a felperes spermiumának levételére és mélyfagyasztására az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról rendelkező 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelően, majd a negyedik alkalommal történt spermaadást követően ennek, valamint a mélyfagyasztott spermának felhasználásával a II. rendű alperestől származó petesejt megtermékenyítésére. A beavatkozásra vonatkozó orvosi dokumentáció tehát spermadonorként a felperest tüntette fel. A felperes és a II. rendű alperes a perben - egyezően - előadott nyilatkozatain túlmenően a fenti iratok arra utalnak, hogy eredetileg - vélelmezhetően - az intézet szándéka is a felperesi ivarsejttel történő megtermékenyítésre irányult. (Más kérdés, hogy a DNS-vizsgálat értelmében mégsem ez történt.)
[27] A perbeli bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy a felperes és a II. rendű alperes a saját, vér szerinti gyermek vállalása érdekében keresték fel az intézetet és a beavatkozással járó mentális és fizikai megterhelésnek kizárólag annak érdekében vetették alá magukat, hogy közös vér szerinti gyermekük szülessen.
[28] A fentiekből az következik, hogy a felek beleegyező nyilatkozata nem terjedhetett ki a donor ivarsejttel való megtermékenyítésre, ezáltal az ennek megfelelő beavatkozás elvégzésére. A felperes és a II. rendű alperes szándéka ugyanis nem az volt, hogy bármely reprodukciós eljárás alkalmazásával gyermekük szülessen, hanem kifejezetten és egyértelműen a felperes biológiai apaságát és a II. rendű alperes biológiai anyaságát célozta. A perbeli beleegyező nyilatkozaton a feltüntetett hat eljárás közül a konkrét reprodukciós eljárás megjelölésének hiánya - a jogerős ítélet érvelésével szemben - tehát nem értelmezhető úgy, hogy a felek bármelyik eljáráshoz, így az idegen hímivarsejttel történő megtermékenyítéshez is a beleegyezésüket adták.
[29] A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése csak kivételesen - kizárólag a beleegyezés hiányában - teszi lehetővé a reprodukciós eljáráson alapuló apaság vélelmének megtámadását. Amennyiben ugyanis a beleegyező nyilatkozat az Eütv. 168. §-ában előírt szigorú protokollnak megfelel, ez kizárja, hogy a konkrét beavatkozás ne a felek akaratával egyező eljárást jelentsen. Az orvosi javaslat alapján meghozott felelősségteljes közös döntés esetében - a jogerős ítélet helyes érvelése szerint - nem foghat helyt az apaság vélelmének megdöntése, hiszen - adott esetben - a jövendő szülők tudatosan és szándékosan választják a reprodukciós eljárásnak azt a módját, hogy saját, életképes ivarsejt hiányában idegen férfi hímivarsejtjét felhasználva születik gyermekük, akinek - értelemszerűen - nem az eljárásban részt vevő férfi a vér szerinti apja.
[30] A perbeli esetben azonban sérült a felek önrendelkezési joga, azon döntés lehetősége, hogy idegen donor hímivarsejtjének alkalmazásával is vállalják-e a reprodukciós eljárást. Erre vonatkozóan ugyanis a "Beleegyező nyilatkozat" - az Eütv. rendelkezéseit megsértve - adatot nem tartalmaz és az egyéb bizonyítékok ennek ellenkezőjét támasztották alá. Ebből következően pedig a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése alapján helye volt az apaság vélelme megtámadásának, mivel a származás olyan reprodukciós eljárás következménye, melyhez az anya élettársa (a felperes) nem járult hozzá.
[31] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdését, ezért azt - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetének helyt adva megállapította, hogy az I. rendű alperesnek nem a felperes az apja.
(Kúria Pfv. II. 21.526/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó László ügyvéd) által képviselt Zs. I. felperesnek a dr. Nagy Anna ügygondnok, ügyvéd által képviselt kk. Zs. K. I. rendű, és a Kőrössy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kőrössy Teréz ügyvéd) által képviselt U. M. II. rendű alperes ellen apaság vélelmének megdöntése iránt a Zalaegerszegi Járásbíróság előtt 15.P.21.164/2012. számon indult és a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.239/2014/5. sorszámú ítéletével befejezett perében a fenti számú jogerős ítélet ellen a felperes által 36. sorszámmal benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a 2015. május 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a másodfokú ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és megállapítja, hogy a perbeli városban, 2012. április 10. napján született Zs. K. nevű gyermeknek nem Zs. I. felperes az apja.
Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 63 500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg a felperesnek.
A kirendelt ügygondnok ügyvéd munkadíját 15 000 (Tizenötezer) forintban állapítja meg. Felhívja a Kúria Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a megállapított ügygondnoki díjat fizesse ki dr. Nagy Anna ügyvéd, ügygondnoknak.
A le nem rótt 70 000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős ítélet tényállása szerint a felperes és a II. rendű alperes élettársi kapcsolatából született 2012. április 10. napján az I. rendű alperes.
Az I. rendű alperes reprodukciós eljárás során, lombikbébi program keretében fogant. A felperes és a II. rendű alperes a reprodukciós eljárás teljes folyamatában, annak valamennyi mozzanatánál együtt voltak. Az eljárás során a szükséges nyilatkozatokat aláírták. Ennek keretében - egyebek között - 2011. augusztus 5. napján aláírták a "Kérelem emberi reprodukcióra irányuló eljárás végzésére" megnevezésű okiratot, majd az eljárás lefolytatásához szükséges "Beleegyező nyilatkozatot", valamint külön okiratba foglaltan az intracitoplazmatikus spermium injekcióval (ICSI) történő megtermékenyítés kérelmezésére vonatkozó nyilatkozatot, amikor a hímivarsejtet közvetlenül a petesejtbe injektálják és ezt követi - megtermékenyítés esetén - az anya méhébe történő beültetés. A beleegyező (hozzájáruló) nyilatkozat nem tartalmazott olyan kikötést, miszerint az eljárásban az élettársak megtiltották volna idegen (donor) spermium használatát. 2011. augusztus 15-én az embriótranszfer megtörtént, a reprodukciós eljárás eredményes volt.
A felperes és a II. rendű alperes élettársi kapcsolata 2012 augusztusában szűnt meg. A felperes által kért DNS vizsgálat eredménye az I. rendű alperes vonatkozásában biológiai apaságát kizárta. A bíróság által kirendelt Igazságügyi Szakértői és Kutatói Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete által készített szakértői vélemény a felek DNS vizsgálata alapján - egyezően a magánszakértői véleménnyel - a felperes apaságát kizárta, míg a II. rendű alperes anyaságát gyakorlatilag bizonyította.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperesnek nem ő a biológiai apja, a II. rendű alperest pedig ennek tűrésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a DNS vizsgálat a biológiai apaságát egyértelműen kizárja, a reprodukciós eljárásban viszont donor alkalmazása fel sem merült, ezért ahhoz hozzá sem járult.
Az I. rendű alperes ügygondnok ügyvédje és a II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 35-36. §-aira, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete 168. §-ára, valamint a Csjt. 43. § (1) bekezdésére alapította.
A perbeli esetre még az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 43. § (1) bekezdése az irányadó, amely szerint "Az apaság vélelmét meg lehet támadni (…), ha a származás reprodukciós eljárás következménye és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá."
Az elsőfokú bíróság a Pp. 164. §-ában előírt bizonyítási kötelezettséget a felperesre terhelte, akinek azt kellett bizonyítania, hogy a reprodukciós eljáráshoz nem járult hozzá, illetve a reprodukciós eljárás során a petesejt kinyerése és az embrió transzfer közötti időben a II. rendű alperesnek más személlyel állt fenn nemi kapcsolata.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben a felperes ezt nem tudta bizonyítani. A beszerzett orvosi dokumentáció, a tanúként meghallgatott ügyvezető igazgató vallomása nem támasztották alá a felperes azon állítását, amely szerint kizárólag saját anyaggal történő megtermékenyítéshez járult volna hozzá. A rendelkezésre álló okirati bizonyíték - a beleegyező nyilatkozat - azt bizonyítja, hogy ilyen kikötés a felperes részéről nem történt.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a reprodukciós eljárásból való származás kifejezetten az apává válás erre irányuló célzatos, határozott szándékának eredménye. Miután törvényi lehetőség van ilyen módon szülővé válni és a felperes ezzel a lehetőséggel élt, utóbb a gyermeket a családi (apai) jogállásától nem foszthatja meg, mivel az eljárás sajátosságából adódóan a biológiai apa feltárása - és különösen megállapítása - a Csjt. 31. § alapján kizárt. A Csjt. a vér szerinti származás felkutatásának és megállapításának kizárt volta miatt az apai hozzájárulással lefolytatott reprodukciós eljárásból való származás vélelmének a biológiai származás lehetetlensége miatti megtámadását kizárja.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetének adjon helyt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az állam által előlegezett költségeket az állam viseli.
A másodfokú bíróság a tényállást pontosította. Az intézet által foganatosított reprodukciós eljárás során a "Kérelem emberi reprodukcióra irányuló eljárás végzésére" megnevezésű okirat, a beleegyező nyilatkozat, valamint az ICSI eljárással történő megtermékenyítésről szóló nyilatkozat aláírására 2011. augusztus 5. napján került sor.
A tényállás kiegészítése körében megállapította, hogy a felperes és a II. rendű alperes által aláírt beleegyező nyilatkozat 2. pontja a reprodukciós eljárásra hat beavatkozási lehetőséget javasolt. Az okiraton egyik alternatívát sem húzták alá, de a lehetőségek közül a felperes és a II. rendű alperes tanúk előtt és tanúk által is aláírt külön nyilatkozatukban az ICSI alkalmazásával történő megtermékenyítés elvégzését kérte.
A másodfokú bíróság a pontosított és kiegészített tényállás mellett is egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, így azzal is, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a reprodukciós eljáráshoz nem járult hozzá.
Rámutatott, hogy a Csjt.-n alapuló apasági vélelem megtámadásának esetei két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba az apától való származás tartalmi valótlanságán alapuló tényállások tartoznak, amelynek során a vélelmezett apától való származás lehetetlenségét kell bizonyítani. A másik csoportba tartoznak azok a szabályok, amelyek alapján a megtámadás a származás valódiságának a vizsgálata nélkül formai, alaki okból lehetséges. Az apaság vélelmének tartalmi valótlanság címén történő megtámadása a Csjt. 43. § (1) bekezdésének alkalmazásával a reprodukciós eljárás esetében csak akkor vezethet eredményre, ha az anya férje, illetőleg élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
A reprodukciós eljáráson alapuló apaság esetén a megtámadásra önmagában nem teremt alapot a biológiai származás kizártsága. Ennek az az oka, hogy a reprodukciós eljárás kifejezetten a házastárs, élettárs egyetértésével történik és az apává válás egy olyan eljárás eredménye, amelynél a biológiai kapcsolat ismeretlen és fel sem kutatható.
A Csjt. 43. § (1) bekezdés harmadik fordulata az apaság vélelmének megdöntése iránti kereset esetében tehát voltaképpen eltekint a származás ténylegességének vizsgálatától, mivel a kereset alapossága kizárólag az apává válás szándéka elvének értékelésétől függ. A perben a felperes szándéka bizonyítottan arra irányult, hogy a II. rendű alperestől reprodukciós eljárással szülessék gyermeke, a szükséges beavatkozásba beleegyezett, ezért hozzájárulása következtében a vélelem megtámadása iránti keresete nem foghat helyt még akkor sem, ha a gyermek tőle való származása a DNS vizsgálat eredményeképpen kizárt. A felperes - függetlenül attól, milyen beavatkozást szeretett volna - élt a reprodukciós eljárás lehetőségével, emiatt utóbb a Csjt. 1. § (2) bekezdésében hangsúlyozott gyermeki érdekre is figyelemmel a gyermeket nem foszthatja meg attól, hogy az apai jogállás üressé váljon.
Tévesen hivatkozott a felperes a reprodukciós eljárás eredménytelenségére. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján az I. rendű alperes a reprodukciós eljárás következtében született, a Csjt. 36. § (1) bekezdés d) pontja pedig az élettárs reprodukciós eljárásban való részvételéhez köti az apasági vélelem keletkezését, ezért a felperes a DNS vizsgálaton alapuló eredmény ellenére az apaságot érdemben nem vitathatja.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a hivatkozott ítéletek jogszabálysértő voltának megállapításával a jogerős ítéletet változtassa meg és a keresetének adjon helyt. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria az első- és másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljáró bíróságokat a per újabb tárgyalására és új határozat meghozatalára utasítsa.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Csjt. 36. §-ának, illetőleg a 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak megsértésére alapította.
Érvelése szerint, mivel biológiai apasága kizárt, a gyermek születése nem a reprodukciós eljárás következménye. A felperes logikai levezetése szerint apaságának kizártsága miatt a reprodukciós eljárás nem minősült eredményesnek, tehát a Csjt. 36. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem állapítható meg, hogy a származás a reprodukciós eljárás következménye. Ebből fakadóan a Csjt. 43. § (1) bekezdés harmadik fordulata nem alkalmazható, ezáltal a Csjt. 43. § (1) bekezdés második fordulata szerint az apasági vélelem megdöntésének feltételei fennállnak.
A per adatai egyértelműen alátámasztják, hogy a maga részéről az idegen anyaggal történő megtermékenyítéshez nem járult hozzá, az ilyen módon történő megtermékenyítés fel sem merült. Az intézet igazgatója kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az esetükben nem jöhetett szóba idegen sperma használata, mivel a felperes rendelkezik életképes spermával, ha kevéssel is. Ebből viszont az következik, hogy a bíróságok által hivatkozott Csjt. 36. § (1) bekezdés d) pontja nem foghat helyt. Mindezek alapján tehát a Csjt. 43. § (1) bekezdése is úgy értelmezhető, hogy az aggálytalan vizsgálati eredmény szerint lehetetlen, hogy a gyermek tőle származzon.
Jogszabálysértően jártak el a bíróságok, amikor a bizonyítási kötelezettség meghatározása során arra az álláspontra helyezkedtek, miszerint nem elég azt bizonyítania, hogy a kiskorúnak nem ő a vér szerinti édesapja. Hivatkozott a Csjt. 43. §-ához fűzött kommentárra, amely szerint a kizáró vértulajdonság vizsgálati eredmény, vagy a származást más módon kizáró természettudományos bizonyíték a keresetet önmagában is megalapozza. A vélelem megdöntése iránti perben pedig nem a más férfitól való esetleges származás lehetősége vizsgálandó, hanem az, hogy a vélelmezett apától való származás akár a nemi kapcsolat hiánya, akár más okból lehetetlen-e.
A felperes álláspontja szerint a jogszabályt értelmező kommentár szövegéből egyértelműen levezethető az a teljesen logikus érvelés, hogy amennyiben egy perben olyan okirati bizonyíték, szakvélemény születik, amely teljes bizonyossággal kizárja az apaságot, úgy a keresetnek helyt kell adni. Miután pedig az ő esetében két szakvélemény is igazolja az apaság kizártságát, jogszabálysértően utasították el a keresetét a bíróságok.
Az I-II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Rámutatott, hogy a Csjt. 43. § (1) bekezdésével összefüggésben az apaság vélelmének megtámadása csupán akkor lehetséges, hogy ha az anya férje, vagy élettársa az eljáráshoz nem járul hozzá. Megalapozottan mutatott rá tehát a másodfokú bíróság, hogy a felperes a reprodukciós eljáráshoz hozzájárult, ezáltal nincs helye az apaság vélelme megdöntésének.
A felülvizsgálati kérelem érdemben a következők szerint alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme lényegében azon alapult, hogy a DNS vizsgálat egyértelműen megállapította az I. rendű alperes tekintetében a tőle való származás kizártságát, ez a tény pedig önmagában megalapozza a keresetét. A reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulása - a II. rendű alperessel közös nyilatkozata - kizárólag a saját ivarsejttel történő megtermékenyítésre terjed ki, az idegen donor ivarsejtjének alkalmazásához nem járult hozzá, annak lehetősége fel sem merült.
1) Tévesen érvel a felperes azzal, hogy a származás kizártságának ténye - minden további bizonyítás nélkül - önmagában megalapozza a keresetét. A Csjt. a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelmet a fogantatás speciális voltára figyelemmel szabályozza. Helytállóan mutatott rá a jogerős ítélet, hogy a reprodukciós eljárás a szülővé válás olyan különleges esete, amely a szülők tudatos, megfontolt döntését feltételezi, ezáltal a szülői minőség későbbi vitatását a törvény nem teszi lehetővé, annál is inkább, mivel az esetek jelentős részében - más lehetőség hiányában - ivarsejt, illetve embrió adományozása teszi lehetővé a reprodukciós eljárásban résztvevők szülővé válását.
Nem sértették meg tehát az eljárt bíróságok a Pp. 164. § (1) bekezdését, amikor a Csjt. 43. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperesre - a származás kizártságát bizonyító szakértői véleményen felül - további bizonyítási kötelezettséget terheltek.
2) Az eljárt bíróságok a felperes keresetének elutasítását a beleegyező nyilatkozat tényére alapították.
A jogerős ítélet értelmében a bíróság a Csjt. 43. § (1) bekezdésének értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a reprodukciós eljárás során a felek hozzájárulása (akarata) - az idegen donor kizárásának hiányában - az eljárás valamennyi módjára kiterjedt, azaz döntésüknél nem tekintették szempontnak a saját vér szerinti közös gyermek születését, hanem azt akár idegen (donor) ivarsejttel is megvalósíthatónak tekintették. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes (és a II. rendű alperes) ezt a lehetőséget okiratban, tehát az ún. beleegyező nyilatkozatban nem zárta ki, az ilyen módon történő beavatkozás elvégzéséhez való hozzájárulásukat jelenti.
Jelen perben ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a felek által aláírt beleegyező nyilatkozat tartalma hogyan értelmezendő. A felperesnek - és a II. rendű alperesnek - a reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulása egyben a donor ivarsejt alkalmazásához való beleegyezésnek minősül-e.
3) A Kúria nem osztotta a jogerős ítéletnek a Csjt. 43. § (1) bekezdésén alapuló értelmezését.
3.1. A Csjt. 43. § (1) bekezdése kivételes lehetőségként fogalmazza meg a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelem megdöntését, melyre csak akkor nyílik lehetőség, ha a házastárs, vagy az élettárs a reprodukciós eljáráshoz nem járult hozzá.
Tény, hogy a felperes és a II. rendű alperes a "Beleegyező nyilatkozatot" aláírták.
3.2. A reprodukciós eljáráshoz való beleegyezés feltételeit, szabályait, az eljárás protokollját az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 168. §-a határozza meg.
Az Eütv. 168. § (1) és (4) bekezdése alapján két okiratban kell a feleknek nyilatkozniuk: a) az eljárás megindításához szükséges kérelem [(1) bekezdés] és b) az eljárást végző intézet szóbeli és írásbeli tájékoztatását követően - melynek feltétlenül ki kell terjednie az adott esetben elvégezhető reprodukciós eljárásra - a kérelmezők együttes beleegyező nyilatkozata, mely magában foglalja az alkalmazandó, esetenként több lehetséges eljárást és az azok közül választott beavatkozást. A reprodukciós eljárás a beleegyező nyilatkozat aláírását követően kezdhető meg.
3.3. A perben rendelkezésre álló orvosi dokumentációban nem található olyan okirat, amelyben a felperes - és a II. rendű alperes - az idegen ivarsejt alkalmazásához hozzájárult volna. A felek által aláírt "Beleegyező nyilatkozat" elnevezésű okirat még azt sem tartalmazza, hogy az abban felsorolt, az Eütv. 166. § (1) bekezdése szerinti eljárásokból az intézet melyik - konkrét - orvosi eljárásra tett javaslatot, és a felek melyik elvégezhető eljárásba egyeztek bele. Külön okiratot írtak alá ugyanakkor a kérelmezők, mellyel az ún. ICSI reprodukciós eljárás alkalmazásához járultak hozzá (a női ivarsejt hímivarsejt injektálásával történő megtermékenyítése), a nyilatkozat azonban nem tartalmaz idegen donor hímivarsejtjének felhasználásához való hozzájárulást.
3.4. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy a perbeli esetben fel sem merült idegen donor hímivarsejtjének felhasználása. A felperes és a II. rendű alperes azt a tájékoztatást kapta, hogy saját ivarsejtjeikkel (petesejt, hímivarsejt) a beavatkozás sikeresen elvégezhető. A csatolt orvosi iratok, az intézet ügyvezető igazgatójának - aki egyben a II. rendű alperes kezelőorvosa is volt - tanúvallomása és az általa kiadott igazolás is alátámasztja, hogy a saját hímivarsejt általi megtermékenyítés feltételei adottak voltak, és az igazgató által kiállított okirat szerint ez meg is valósult. Ennek érdekében került sor három alkalommal a felperes spermiumának levételére és mélyfagyasztására az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról rendelkező 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelően, majd a negyedik alkalommal történt spermaadást követően ennek, valamint a mélyfagyasztott spermának a felhasználásával a II. rendű alperestől származó petesejt megtermékenyítésére. A beavatkozásra vonatkozó orvosi dokumentáció tehát spermadonorként a felperest tüntette fel. A felperes és a II. rendű alperes a perben - egyezően - előadott nyilatkozatain túlmenően a fenti iratok arra utalnak, hogy eredetileg - vélelmezhetően - az intézet szándéka is a felperesi ivarsejttel történő megtermékenyítésre irányult. (Más kérdés, hogy a DNS vizsgálat értelmében mégsem ez történt.)
3.5. A perbeli bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy a felperes és a II. rendű alperes a saját, vér szerinti gyermek vállalása érdekében keresték fel az intézetet és a beavatkozással járó mentális és fizikai megterhelésnek kizárólag annak érdekében vetették alá magukat, hogy közös vér szerinti gyermekük szülessen.
4) A fentiekből az következik, hogy a felek beleegyező nyilatkozata nem terjedhetett ki a donor ivarsejttel való megtermékenyítésre, ezáltal az ennek megfelelő beavatkozás elvégzésére. A felperes és a II. rendű alperes szándéka ugyanis nem az volt, hogy bármely reprodukciós eljárás alkalmazásával gyermekük szülessen, hanem kifejezetten és egyértelműen a felperes biológiai apaságát és a II. rendű alperes biológiai anyaságát célozta. A perbeli beleegyező nyilatkozaton a feltüntetett hat eljárás közül a konkrét reprodukciós eljárás megjelölésének hiánya - a jogerős ítélet érvelésével szemben - tehát nem értelmezhető úgy, hogy a felek bármelyik eljáráshoz, így az idegen hímivarsejttel történő megtermékenyítéshez is a beleegyezésüket adták.
5) A Csjt. 43. § (1) bekezdése csak kivételesen - kizárólag a beleegyezés hiányában - teszi lehetővé a reprodukciós eljáráson alapuló apaság vélelmének megtámadását. Amennyiben ugyanis a beleegyező nyilatkozat az Eütv. 168. §-ában előírt szigorú protokollnak megfelel, ez kizárja, hogy a konkrét beavatkozás ne a felek akaratával egyező eljárást jelentsen. Az orvosi javaslat alapján meghozott felelősségteljes közös döntés esetében - a jogerős ítélet helyes érvelése szerint - nem foghat helyt az apaság vélelmének megdöntése, hiszen - adott esetben - a jövendő szülők tudatosan és szándékosan választják a reprodukciós eljárásnak azt a módját, hogy saját, életképes ivarsejt hiányában idegen férfi hímivarsejtjét felhasználva születik gyermekük, akinek - értelemszerűen - nem az eljárásban részt vevő férfi a vér szerinti apja.
A perbeli esetben azonban sérült a felek önrendelkezési joga, azon döntés lehetősége, hogy idegen donor hímivarsejtjének alkalmazásával is vállalják-e a reprodukciós eljárást. Erre vonatkozóan ugyanis a "Beleegyező nyilatkozat" - az Eütv. rendelkezéseit megsértve - adatot nem tartalmaz és az egyéb bizonyítékok ennek ellenkezőjét támasztották alá. Ebből következően pedig a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a Csjt. 43. § (1) bekezdése alapján helye volt az apaság vélelme megtámadásának, mivel a származás olyan reprodukciós eljárás következménye, amelyhez az anya élettársa (a felperes) nem járult hozzá.
A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 43. § (1) bekezdését, ezért azt - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetének helyt adva megállapította, hogy az I. rendű alperesnek nem a felperes az apja.
A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett. Ezért az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 50. § (1) bekezdése alapján fizetendő 70 000 forint felülvizsgálati eljárási költséget a II. rendű alperes teljes személyes költségmentessége folytán, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint a Magyar Állam viseli. Az I. rendű alperest képviselő ügygondnok munkadíját a Kúria mérlegeléssel állapította meg, melyet ugyancsak a Magyar Állam visel.
A felperes pernyertességére figyelemmel kötelezte a Kúria a II. rendű alperest, hogy a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján mérlegeléssel megállapított együttes másodfokú és felülvizsgálati perköltséget a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a felperesnek fizesse meg.
Budapest, 2015. május 12.
Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró
(Kúria Pfv. II. 21.526/2014.)