BH 2011.4.105 I. Az életközösség megszűnésének időpontja szempontjából annak tartalmi elemeit a felek életviszonyával összefüggésben, a házasságuk sajátosságainak megfelelően kell értékelni [Pp. 164. § (1) és (2) bek., 206. § (1) bek.].

II. A törvény nem zárja ki, hogy a különélő szülő a gyermekek természetbeni tartásához maga is hozzájáruljon, de azt, hogy ily módon meddig és milyen mértékben tett eleget a tartási kötelezettségének, vita esetén, neki kell bizonyítania [Csjt. 63. § (2) bek. és 69/A. § (2) bek., valamint 69/C. § (1) bek. a) és d) pont].

Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontó részítéletében a perbeli bírói egyezséggel a felperesnél elhelyezett 1995. január 20-án született F. és 1996. május 4-én született M. G. utónevű gyermekek tekintetében 2007. március 1-jétől 2008. május 31-ig terjedő időre az alperest 1 053 568 forint, havi 20 000 forintos részletekben teljesítendő hátralékos és 2008. június 1-jétől havonta előre esedékesen, a hó 15. napjáig, havi és gyermekenkénti 40 000-40 000 forint folyó gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes gyermektartásdíj iránti keresetét elutasította és a gyermektartásdíj tekintetében részítéletét előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. A házastársi közös lakás használatát a peres felek között megosztotta.

Az elsőfokú bíróság a részítélete indokolásában az életközösség megszűnésének az idejét 2002. év októberére tette, mivel álláspontja szerint a közös életvitel és annak anyagi feltételei biztosítása érdekében eddig voltak a felek "utoljára egymással és a családra is tekintettel akarategységben". Megítélése szerint eddig volt közösen kialakítottnak tekinthető a felek gazdálkodása azzal, hogy a felperes elfogadta az alperes által kialakított körülményeket, feltételeket és a felek ekkor hoztak létre közösen egy gazdasági társaságot, amelynek a működésében azonban a továbbiakban a felperesnek már semmiféle közreműködése nem volt.

A gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontját az elsőfokú bíróság 2007. március 1-je napjában határozta meg azzal az indokkal, hogy az alperes a 2007. februári tárgyaláson járult hozzá a gyermekek felperesnél történő elhelyezéséhez és ekkor ismerte el a jövőre nézve gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét. Az alperes perben feltárt életkörülményei, kiadásai mérlegelése alapján minimálisan havi nettó 200 000 forintban vélelmezte az alperes havi nettó, gyermektartásdíj alapjául szolgáló, átlagjövedelmét és ehhez képest - a Csjt. 69/C. § (1) és (3) bekezdés b) pontja alkalmazásával - gyermekenként havi 40 000 forintot talált arányos és szükséges hozzájárulásnak az alperes részéről a gyermekek tartásához, figyelemmel mindkét fél jövedelmi viszonyaira és a gyermekek tényleges szükségleteire.

Az elsőfokú bíróság részítélete ellen - a tényállásnak az életközösség megszűnése idejére vonatkozó megállapítása ellen és annak 2005. szeptemberi időpontra történő módosítása, valamint a folyó gyermektartásdíj felemelése és kezdő időpontjának 2005. október 1-jével történő megállapítása, valamint ezzel összefüggésben az alperest terhelő hátralék felemelése, továbbá kizárólagos lakáshasználatra való felperesi feljogosítás érdekében - a felperes fellebbezett.

Az alperes valamennyi megfellebbezett pertárgyban csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Az életközösség 1996. évben történt megszűnésének a megállapítását kérte, a folyó gyermektartásdíj összegének gyermekenkénti havi 20 000 forintra való csökkentését, a hátralék körében - három hónapra 2 × 20 000 forinttal számolva, tehát összesen 120 000 forint kivételével - a felperesi kereset elutasítását és a lakás használata megosztási módjának részbeni megváltoztatását.

A másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette. Az életközösség megszakításának az időpontját részítélete indokolása szerint megváltoztatta és az indokolásban 2005 szeptemberére tette. Egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a 2007. március 1-jétől a másodfokú részítélet havának utolsó napjával bezárólag keletkezett hátralék összegét 1 457 000 forintban határozta meg, amelyre 2009. április 1-jétől kezdődően az elsőfokú részítélet szerinti részletfizetést engedélyezett azzal, hogy két részlet elmulasztása esetén az egész hátralékos követelés egyösszegben esedékessé válik.

Az életközösség megszűnése időpontjának a megváltoztatásaként döntését azzal indokolta, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azt kell vélelmezni, miszerint a házasság megkötésével az életközösség is létrejön és folyamatosan fennáll. E vélelem ellenkezőjét vita esetén a bizonyítási teher szabályainak megfelelően az a házastárs köteles bizonyítani, aki az életközösség megszűnését vagy annak a másik fél által elismertnél korábbi megszűnését állítja. Az alperes az életközösség 1996-ban történt megszűnését nem tudta igazolni és a rendelkezésre álló peradatok alapján az életközösség 2002. októberi megszűnésére vonatkozó elsőfokú részítéleti megállapítás sem állja meg a helyét. Ezért a másodfokú bíróság a felperes által állított 2005. szeptemberi időpontra tette az életközösség végleges megszűnésének a dátumát.

A gyermektartásdíj kezdő időpontja, így a hátralék keletkezése tekintetében az alperes csatlakozó fellebbezését azért ítélte alaptalannak, mert a gyermekek elhelyezéséről tett (megváltoztatott) jognyilatkozatával egyidejűleg a "jövőre nézve" ami a jognyilatkozathoz képest 2007. március 1-jét jelentette, az alperes elismerte a gyermektartásdíj kötelezettségének a jogalapját. Ez az elismerése (vállalása) egyben azt is jelentette, hogy ettől az időponttól kezdődően a gyermekekről természetben csak "saját veszélyére" gondoskodhat, tartásdíjat természetben csak "saját veszélyére" teljesíthet. Az általa állított, természetben teljesített kiadásokból a felperes csak 146 432 forintot ismert el, és ezt meghaladó természetbeni tartást az alperes hitelt érdemlően - a felperes tagadásával szemben - nem bizonyított. Ezért az elsőfokú bíróság által már beszámított természetbeni tartáson felül továbbiak beszámítására lehetőség nincsen. A folyó tartás havi mértéke körében pedig, a per összes adatát: az alperes igazolt jövedelmét, életmódjának anyagi kihatásait, az alperes vagyoni helyzetét és kiadásait együttesen értékelve a tartás alapjául szolgáló alperesi jövedelemként figyelembe venni a másodfokú bíróság is havi nettó 200 000 forintot tartott indokoltnak. Ehhez képest és a gyermekek szükségleteit, valamint a felperes jövedelmi helyzetét is értékelve az elsőfokú bíróság által meghatározott havi mértékkel egyetértett. A hátralék összegét az elsőfokú bíróság részítéletét követő alperesi teljesítéseket is beszámítva állapította meg.

A másodfokú bíróság részítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet: annak a részbeni hatályon kívül helyezése mellett az életközösség megszűnésének az idejét 1996. évre kérte megállapítani, a folyó gyerektartásdíj összegét gyermekenként havi 20 000 forintra leszállítani és a hátralék összegét - 2007. március, április és május hóra 2 × 20 000 forinttal számolva, míg egyebekben a felperes gyermektartásdíj iránti keresetét 2008. március 31-ig elutasítva - 120 000 forintra igényelte leszállítani.