772/B/1990/5. AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 5. §-a, valamint a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 361-362. és 398. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány és e jogszabályi rendelkezések megsemmisítése iránti kérelm vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 5. §-a, valamint annak végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 361-362. és 398. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és e jogszabályi rendelkezések megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó az indítványban elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a társadalombiztosítás rendszerének kötelező volta alkotmányellenes. Kérte ezért a társadalombiztosítási járulék fizetésére vonatkozó kötelezettségeket előíró rendelkezések megsemmisítését.
Beadványában - az elrendelt hiánypótlás után - előadta, hogy a kötelező társadalombiztosítási rendszer a meghirdetett gazdasági megújhodást nemcsak, hogy nem serkenti, hanem kifejezetten gátolja, a társadalombiztosítást kényszerré alakítja és költségvetési adóvá változtatja át. Álláspontja szerint ez a jogi struktúra az Alkotmányban megfogalmazott jogállamisággal kifejezetten ellentétes.
2. Beadványában kifejtette, hogy a társadalombiztosítás kötelező volta mellett a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 361-362. §-aiban, továbbá a 398. §-ában foglalt rendelkezések, miután ezek túlzott arányban vonják el a vállalkozók jövedelmét, ugyancsak alkotmánysértőek. Az e rendelkezésekkel megállapított társadalombiztosítási járulék mértéke ugyanis kifejezetten ellentétben áll az Alkotmány 9. §-ában biztosított vállalkozói szabadsággal. Kérte ezért e jogszabályi rendelkezések megsemmisítését is.
3. A pénzügyminiszter az indítványra adott észrevételeiben a társadalombiztosítás kötelező voltát az 1975. évi II. törvény 5. §-ában írt rendelkezésre vezette vissza. Véleménye szerint e törvényi felhatalmazás alapján határozta meg a Minisztertanács az egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségét, amelynek mértéke nézete szerint nem alkotmányjogi, illetve törvényességi kérdés.
Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az indítványra adott észrevételeiben kifejtett nézete szerint éppen az önkéntes járulékfizetési rendszer veszélyeztetné az Alkotmány 70/E. §-ának rendelkezéseit, ugyanis a kötelező járadékfizetés alapozza meg a betegségi, az anyasági ellátás, a nyugellátás és a baleseti ellátás mellett a gyógyszertámogatás, továbbá az egészségügyi ellátás fedezetét is.
A továbbiakban kifejtett álláspontja szerint az indítvány nem sorakoztat fel megalapozott jogi érveket a járulék túlzott voltának alkotmánysértő jellege mellett sem, ugyanakkor - nézete szerint - annak megszüntetése vagy jelentős mérséklése esetén egyidejűleg megszűnne a már nyugdíjas vagy a közeljövőben nyugdíjba vonuló állampolgárok létalapja.
4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztáraság független, demokratikus jogállam.
Az Alk. 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. E § (2) bekezdése pedig úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 2. §-a a társadalombiztosítást állami feladatkörbe utalja, a társadalombiztosítás rendszerének kötelező voltát pedig a törvény 5. §-a írja elő annak kimondásával, hogy a társadalombiztosítás kiadásainak fedezésére járulékot kell fizetni.
Az indítványban még kifejezetten támadott rendelkezések közül a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 361. §-a az egyéni vállalkozó jövedelemadó alapját képező jövedelme után, a 362. §-a pedig a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által elért jövedelem után fizetendő társadalombiztosítási járulék mértékét határozza meg. Végül a 398. § az ügyvédi munkaközösség által az ügyvédnek az e tevékenységéből származó adóköteles jövedelme után fizetendő, a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló társadalombiztosítási járulék nagyságáról rendelkezik.
5. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt arra utal, hogy bár az indítványozó kifejezett jogszabályi megjelöléssel csak az idézett MT rendelet hivatkozott rendelkezéseinek a megsemmisítését kérte, egyúttal azonban a társadalombiztosítás egész rendszerének törvényen alapuló kötelező voltát is alkotmányellenesnek állította, ezért az indítványt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján az Alkotmánybíróság teljes ülésen bírálta el.
A kötelező társadalombiztosítás és ennek folytán a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség alkotmányellenességének megállapítására és az erre vonatkozó törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítvány alaptalan.
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében írt és a vállalkozás jogát garantáló alkotmányos rendelkezésből ugyanis - szemben az indítványban kifejtett állásponttal - nem következik az, hogy csak az önkéntes társadalombiztosítás felel meg a jogállamiság követelményének. Az Alkotmány preambulumában megfogalmazott, a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítésének szándéka nem jelenti azt, hogy az Alkotmány a szociális jogállam elvét deklarálná. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztáraság független, demokratikus jogállam. Ez a deklaráció nem hivatkozik a szociális jogokra. A formális jogállamiságnak nem feltétele a szociális biztonság.
Az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdése állami kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg, amelynek alapján az állam állampolgári jogon ellátást nyújt, amelynek ellentételezését jogosult megteremteni. Amennyiben pedig ezt nem alkotmányellenes módon (pl. nem diszkriminatíve) teszi meg, akkor az ellentételezés módja nem alkotmányos kérdés.
Az idézett alkotmányos rendelkezések szerint az állam az ellátást biztosítja a társadalombiztosítás rendszerével (és egyéb módon is), ahhoz pedig, hogy ezt teljesíteni tudja, megfelelő fedezettel kell rendelkeznie, e fedezetnek egyik forrása a társadalombiztosítási járulék, amelynek kötelező volta tehát nem alkotmányellenes.
6. A megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultság alkotmányos rendelkezéseiből nem következik tehát a társadalombiztosítás önkéntes, de kötelező volta sem. Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében írt rendelkezésből éppen az következik, hogy az állam bármelyiket jogosult alkalmazni.
Utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a jogállamot megvalósító kortársi, más nemzeti jogalkotások is - legalábbis az alapbiztosítások szintjén - többnyire kötelező társadalombiztosítási rendszert működtetnek, amelyek különféle arányban kombinálhatók a különböző önkéntes biztosításokkal. Az ellátásra való jogosultság elvéből ezek szerint is mindkét rendszer alkalmazhatósága következik.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a kötelező társadalombiztosítás alkotmányellenességét állító és az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsemmisítését kérő indítványt elutasította.
7. Az Alkotmánybíróság alaptalannak találta az indítványt a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék mértékének alkotmányellenességét állító részében is. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának, igazságosságának a kérdéseit. A társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék mértéke a nemzetgazdaság állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek, és számos egyéb tényezőnek a függvénye.
Az Alkotmánynak a vállalkozás jogát védő és elismerő szabálya alapján a nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke alkotmányellenessé válik, ha a járulék mértéke akár diszkriminatíve nyer meghatározást, akár pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik. Az indítványban sérelmezett mérték azonban ilyen alapon sikerrel nem támadható.
A társadalombiztosítás rendszere részben a vásárolt jog elve alapján működik, annak mértéke tehát mindaddig, amíg ennek az elvnek megfelel, nem lehet alkotmányjogi kérdés, az Alkotmánynak az indítványban érintett szakaszaival nem áll ellentétben, így az alkotmányellenesség sem állapítható meg.
Mindezekre a körülményekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt és a megsemmisítésre irányuló kérelmet e vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 1991. február 18.
Dr. Sólyom László s. k.
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.
alkotmánybíró