EH 2015.11.G2 I. A felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőkre telepít, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik. A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek.
II. A felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselője által tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (12) bek., 34. § (2) bek., 51. §].
[1]Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. december 12-én indította meg, kirendelte a felszámolót.
[2]Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 1 073 620 Ft összegű munkabérkövetelést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igényként sorolja be és a fenti összeget 8 napon belül fizesse ki a hitelezőnek.
[3]Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló az adós nevében, annak törvényes képviselőjeként, jogi képviselője útján nyújtott be fellebbezést. Ebben az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatását indítványozta.
[4]A hitelező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
[5]A másodfokú bíróság az adós fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében benyújtott kifogás alapján a (4) bekezdés szerint a kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő fellebbezhet.
[6]Végzésében utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napján megtartott Országos Tanácskozásáról készített emlékeztetőben írtakra: "A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás" (KD 2014.9.V.2. pont).
[7]A jelen ügyben a fellebbezést a felszámolóbiztos az adós nevében nyújtotta be, a felszámoló saját nevében a végzés ellen fellebbezést nem terjesztett elő.
[8]A Cstv. 51. § (4) bekezdéséből - az ítélőtábla megítélése szerint - az következik, hogy az adós csak akkor terjeszthet elő fellebbezést, és akkor is csak a kifogást elutasító végzés ellen, ha a kifogást maga az adós terjesztette elő. A kifogásnak helyt adó végzést csak a felszámoló támadhatja fellebbezéssel.
[9]Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az adós olyan végzés ellen terjesztett elő fellebbezést, amely ellen fellebbezési joggal a Cstv. 51. § (4) bekezdése értelmében nem rendelkezett. A fellebbezést ezért - a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján mint nem jogosulttól származót - hivatalból elutasította [Pp. 240. § (1) bekezdés].
[10]A felszámoló által képviselt adós fellebbezésében kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[11]Arra hivatkozott, hogy a kifogás alapján indult eljárásban vizsgálni kell, miszerint a kifogással érintett jogviszonyban, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el. Ennek függvényében lehet eldönteni, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője (BH 2013.313.).
[12]A fellebbezéssel támadott végzéssel befejezett eljárásban - álláspontja szerint - a felszámoló az adós képviselőjeként járt el. A kifogásnak helyt adó végzés teljesítése is közvetlenül az adós érdekeit sértené, ezért az adós fellebbezés előterjesztésére is jogosult volt. A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló főszabályként az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el (BH 2014.54.). Jelen ügyben pedig érdekellentét nem áll fenn.
[13]A fellebbezés alapos.
[14]A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy mint önálló, az adóstól független fél jár-e el.
[15]A Cstv. 34. § (2) bekezdése, és a 27/A. § (12) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolás alatt harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, hatóságok előtt - néhány kivételtől eltekintve - a felszámoló jogosult az adós gazdálkodó szervezet képviseletében eljárni, és kizárólag ő jogosult az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot tenni. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló válik - a külső, harmadik személlyel szembeni jogviszonyokban - az adós vezető tisztségviselőjévé, képviseletére jogosulttá.
[16]Az adós a felszámolási eljárásban csak az egyezségkötésnél [Cstv. 41. § (2) bekezdés], illetve a kifogás előterjesztésnél [Cstv. 51. § (1) bekezdés] jelenhet meg önálló félként, a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek (gazdálkodó szervezet legfőbb szerve) képviselője által képviselten.
[17]A jogértelmezési problémát az adott ügyben az okozza, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén, illetve a Cstv. 63/A. §-án kívül minden más esetben az adós felszámolásának lefolytatása során felmerülő feladatoknál a Cstv. csak "felszámolóként" nevezi meg az eljáró személyt, nem teszi hozzá, hogy a felszámoló az adós nevében jár el.
[18]A Kúria jogi álláspontja szerint abból, hogy a Cstv. a fenti két jogszabályi rendelkezésen kívül a felszámolás során felmerülő feladatoknál csak felszámolóként nevesíti az eljáró személyt, nem következik, hogy ezeket a feladatokat a felszámoló nem az adós képviselőjeként végzi.
[19]A felszámolásra vonatkozó rendelkezések összességének vizsgálatából következően ugyanis megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban, a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőre telepít, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Ilyennek ugyanakkor a Cstv. nem következetes jogszabályi szóhasználata nem tekinthető.
[20]A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek. Így - bár nem vitásan a felszámolónak kell a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie (Cstv. 46. §), a hitelezőket összehívnia (Cstv. 39. §), a követeléseket behajtania, a vagyont értékesítenie (Cstv. 48. §), a közbenső mérleget benyújtania (Cstv. 50. §), a zárómérleget elkészítenie (52. §) - ezek a feladatok a speciális helyzetbe került gazdálkodó szervezet bíróság által kirendelt vezető tisztségviselőjét terhelő feladatoknak minősülnek, melyeknek a költségét a felszámoló közvetlenül az adós vagyonából elégítheti ki [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés]. Az adós vagyonában ilyen minőségében okozott kár megtérítéséért a Cstv. 54. §-a alapján tartozik felelősséggel.
[21]A felszámolási eljárásban a hitelezők az igényüket a felszámolónak jelentik be. A bíróság csak akkor van döntési helyzetben, ha - a fentiek alapján - a felszámoló mint az adós képviselője vitatja a bejelentett igényt és a vitatott igényt elbírálásra a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjeszti [Cstv. 46. § (6) bekezdés], vagy pedig az érdekelt fél kifogást terjeszt elő a felszámolóval szemben, állítva a felszámoló jogszabálysértő intézkedését vagy mulasztását (Cstv. 51. §).
[22]A vitatott igény elbírálása során egységes a joggyakorlat abban, hogy ilyen esetben a felszámoló az adós képviseletében jár el (jóllehet a törvény mint felszámolót kötelezi a vitatott igény bíróság elé terjesztésére), s a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő az adós képviseletében eljárva nyújthatja be jogorvoslati kérelmét a bíróság határozatával szemben.
[23]A kifogásban az előterjesztő a Cstv. 51. §-ára hivatkozással állítja a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását. A felszámolónak mint az adós képviselőjének a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre csak kifogás útján van lehetőség. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt - a fent kifejtettek szerint - az adós nevében, az adós képviselőjeként teszi. Így például, ha a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt besorolja a kielégítési sorrendbe, de a hitelező nem ért egyet ezzel a besorolással, akkor kifogást kell előterjesztenie, vagy ha a hitelező álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelése során követett el jogszabálysértést, akkor is kifogást kell előterjesztenie.
[24]A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria fenntartja a BH 2014.54. számú eseti döntésben rögzített álláspontját, amely szerint a felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. Akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával a felszámolási eljárásban, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében [így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése, és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján történt fizetésre kötelezés körében]. Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére. Ilyenkor természetesen nem illeti meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékfeljegyzési jog sem, ahogy a költségek viselése is őt terheli pervesztesség esetén.
[25]A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező adósnak nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tett jognyilatkozatot, az az adós vagyonát érintette, ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós jogosult volt benyújtani.
[26]A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
(Kúria Fpkf. VII. 30.037/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint fellebbezési bíróság a Pálné dr. Németh Valéria ügyvéd által képviselt O. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban V. I-né hitelezőnek az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló intézkedése elleni kifogása tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.578/2014/3. számú végzése ellen a felszámoló által képviselt adós részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést hatályon kívül helyezi és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy az adósnak 7.000 (hétezer) Ft fellebbezési eljárási illeték költsége merült fel, kérelmére az általa lerótt 30.000 (harmincezer) Ft fellebbezési illetékből 23.000 (huszonháromezer) Ft illeték visszatérítésének van helye.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. december 12-én indította meg, felszámolóként az M. Zrt.-t rendelte ki.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 1.073.620 Ft összegű munkabérkövetelést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igényként sorolja be és a fenti összeget 8 napon belül fizesse ki a hitelezőnek.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló az adós nevében, annak törvényes képviselőjeként, jogi képviselője útján nyújtott be fellebbezést. Ebben az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatását indítványozta.
A hitelező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az adós fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében benyújtott kifogás alapján a (4) bekezdés szerint a kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő fellebbezhet.
Végzésében utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napján megtartott Országos Tanácskozásáról készített emlékeztetőben írtakra: "A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás" (KD 2014/9.V.2. pont).
A jelen ügyben a fellebbezést a felszámolóbiztos az adós nevében nyújtotta be, a felszámoló saját nevében a végzés ellen fellebbezést nem terjesztett elő.
A Cstv. 51. § (4) bekezdéséből - az ítélőtábla megítélése szerint - az következik, hogy az adós csak akkor terjeszthet elő fellebbezést, és akkor is csak a kifogást elutasító végzés ellen, ha a kifogást maga az adós terjesztette elő. A kifogásnak helyt adó végzést csak a felszámoló támadhatja fellebbezéssel.
Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az adós olyan végzés ellen terjesztett elő fellebbezést, amely ellen fellebbezési joggal a Cstv. 51. § (4) bekezdése értelmében nem rendelkezett. A fellebbezést ezért - a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján mint nem jogosulttól származót - hivatalból elutasította [Pp. 240. § (1) bekezdés].
A felszámoló által képviselt adós fellebbezésében kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Arra hivatkozott, hogy a kifogás alapján indult eljárásban vizsgálni kell, miszerint a kifogással érintett jogviszonyban, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el. Ennek függvényében lehet eldönteni, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője (BH 2013.313).
A fellebbezéssel támadott végzéssel befejezett eljárásban - álláspontja szerint - a felszámoló az adós képviselőjeként járt el. A kifogásnak helyt adó végzés teljesítése is közvetlenül az adós érdekeit sértené, ezért az adós fellebbezés előterjesztésére is jogosult volt. A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló főszabályként az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el (BH 2014.54.). Jelen ügyben pedig érdekellentét nem áll fenn.
A hitelező a fellebbezésben írtakra nem tett észrevételt.
A fellebbezés alapos.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy mint önálló, az adóstól független fél jár-e el.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése, és a 27/A. § (12) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolás alatt harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, hatóságok előtt - néhány kivételtől eltekintve - a felszámoló jogosult az adós gazdálkodó szervezet képviseletében eljárni, és kizárólag ő jogosult az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot tenni. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló válik - a külső, harmadik személlyel szembeni jogviszonyokban - az adós vezető tisztségviselőjévé, képviseletére jogosulttá.
Az adós a felszámolási eljárásban csak az egyezségkötésnél [Cstv. 41. § (2) bekezdés], illetve a kifogás előterjesztésnél [Cstv. 51. § (1) bekezdés] jelenhet meg önálló félként, a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek (gazdálkodó szervezet legfőbb szerve) képviselője által képviselten.
A jogértelmezési problémát az adott ügyben az okozza, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén, illetve a Cstv. 63/A. §-án kívül minden más esetben az adós felszámolásának lefolytatása során felmerülő feladatoknál a Cstv. csak "felszámolóként" nevezi meg az eljáró személyt, nem teszi hozzá, hogy a felszámoló az adós nevében jár el.
A Kúria jogi álláspontja szerint abból, hogy a Cstv. a fenti két jogszabályi rendelkezésen kívül a felszámolás során felmerülő feladatoknál csak felszámolóként nevesíti az eljáró személyt, nem következik, hogy ezeket a feladatokat a felszámoló nem az adós képviselőjeként végzi.
A felszámolásra vonatkozó rendelkezések összességének vizsgálatából következően ugyanis megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban, a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőre telepít, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Ilyennek ugyanakkor a Cstv. nem következetes jogszabályi szóhasználata nem tekinthető.
A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek. Így - bár nem vitásan a felszámolónak kell a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie (Cstv. 46. §), a hitelezőket összehívnia (Cstv. 39. §), a követeléseket behajtania, a vagyont értékesítenie (Cstv. 48. §), a közbenső mérleget benyújtania (Cstv. 50. §), a zárómérleget elkészítenie (52. §) - ezek a feladatok a speciális helyzetbe került gazdálkodó szervezet bíróság által kirendelt vezető tisztségviselőjét terhelő feladatoknak minősülnek, melyeknek a költségét a felszámoló közvetlenül az adós vagyonából elégítheti ki [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés]. Az adós vagyonában ilyen minőségében okozott kár megtérítéséért a Cstv. 54. §-a alapján tartozik felelősséggel.
A felszámolási eljárásban a hitelezők az igényüket a felszámolónak jelentik be. A bíróság csak akkor van döntési helyzetben, ha - a fentiek alapján - a felszámoló mint az adós képviselője vitatja a bejelentett igényt és a vitatott igényt elbírálásra a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjeszti [Cstv. 46. § (6) bekezdés], vagy pedig az érdekelt fél kifogást terjeszt elő a felszámolóval szemben, állítva a felszámoló jogszabálysértő intézkedését vagy mulasztását (Cstv. 51. §).
A vitatott igény elbírálása során egységes a joggyakorlat abban, hogy ilyen esetben a felszámoló az adós képviseletében jár el (jóllehet a törvény mint felszámolót kötelezi a vitatott igény bíróság elé terjesztésére), s a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő az adós képviseletében eljárva nyújthatja be jogorvoslati kérelmét a bíróság határozatával szemben.
A kifogásban az előterjesztő a Cstv. 51. §-ára hivatkozással állítja a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását. A felszámolónak mint az adós képviselőjének a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre csak kifogás útján van lehetőség. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt - a fent kifejtettek szerint - az adós nevében, az adós képviselőjeként teszi. Így például, ha a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt besorolja a kielégítési sorrendbe, de a hitelező nem ért egyet ezzel a besorolással, akkor kifogást kell előterjesztenie, vagy ha a hitelező álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelése során követett el jogszabálysértést, akkor is kifogást kell előterjesztenie.
A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria fenntartja a BH 2014.54. számú eseti döntésben rögzített álláspontját, amely szerint a felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. Akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával a felszámolási eljárásban, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése, és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján történt fizetésre kötelezés körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére. Ilyenkor természetesen nem illeti meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékfeljegyzési jog sem, ahogy a költségek viselése is őt terheli pervesztesség esetén.
A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező adósnak nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tett jognyilatkozatot, az az adós vagyonát érintette, ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós jogosult volt benyújtani.
A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
Az adós nevében eljáró felszámoló a fellebbezésre 30.000 Ft illetéket lerótt. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 47. § (3) bekezdése alapján azonban csak 7000 Ft a nem érdemi végzés elleni fellebbezés illetéke. Az adós ezért a tévesen lerótt illetéktöbbletet az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján visszaigényelheti.
Budapest, 2015. szeptember 15.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró, Dr. Török Judit s.k. bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Fpkf. VII. 30.037/2015.)