961/B/1995. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 16. § (1) bekezdés b) pontja és 17. § (1) bekezdés g) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 16. § (1) bekezdés b) pontja és 17. § (1) bekezdés g) pontja részbeni alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó szerint alkotmánysértő az a jogszabályi rendelkezés, amely szerint az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. § (1) bekezdésének b) pontjában és 17. § (1) bekezdésének g) pontjában felsorolt vagyontárgyak tekintetében az öröklési, illetve az ajándékozási illeték fizetése alól mentességet állapít meg. Az indítványozó kifejtette, hogy az említett szabályok azért sértik az Alkotmány 70/I. §-át, mert "a közterhek viselése alól indokolatlanul teljes mentességet biztosítanak", kivételt csak a takarékbetét tekintetében megállapított mentesség jelent. Az indítványozó szerint a támadott szabályok azért is alkotmányellenesek, mert különbséget tesznek az állampolgárok között a közteherviselés kötelezettségénél. Az értékpapír, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét vagyoni értéke ugyanis igen nagy lehet, ennek ellenére a támadott szabályok szerint öröklés vagy ajándékozás útján történő megszerzésük illetékmentes, ezzel szemben más vagyontárgyak tulajdonjogának megszerzése esetén illetékfizetési kötelezettség áll fenn. Az indítványozó szerint ez a jogszabályi megoldás nem egyeztethető Össze a pozitív diszkrimináció elveivel sem.
2. Az indítványozó az Alkotmány következő szabályaira hivatkozott:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Az indítványozó az Itv. következő szabályait támadta:
"16. § (1) Mentes az öröklési illeték alól:
b) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése;" "17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
g) az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) ingyenes megszerzése."
II.
Az indítvány megalapozatlan
1. Az Itv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint az illetéket a vagyont szerző személy köteles megfizetni. Az Itv. 4. § (1) bekezdése alapján nem kell azonban illetéket fizetni azok után a megszerzett vagyontárgyak után, amelyekre vonatkozólag tárgyi illetékmentesség áll fenn. Az Itv.-nek az indítványozó által támadott rendelkezései az illetékfizetés kötelezettsége alól mentességet állapítanak meg egyes vagyontárgyak öröklése, illetve ajándékozása esetére.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a tárgyi illetékmentességet megállapító vitatott szabályok nem sértik-e a közteherviselés elvét. A vizsgálatnál az Alkotmány 70/I. §-ának a gyakorlatban kialakult értelmezését vette alapul. Eszerint az Alkotmány hivatkozott rendelkezése egyrészt kötelezettséget ír elő az egyének számára az állam tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgáló közcélú befizetések teljesítésére, másrészt feljogosítja az államot a közcélú befizetések törvényi szintű előírására. Ezek közé a közcélú befizetések közé tartoznak az adók és az illetékek (821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481., 486.).
Az Alkotmány 70/I. §-ának értelmezéséhez az is hozzátartozik, hogy az államnak nagy a szabadsága az állampolgárok által teljesítendő közcélú befizetések meghatározásánál (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539., 541.). Az állam döntési szabadsága a fizetési kötelezettség meghatározásán túlmenően kiterjed kedvezmények biztosítására vagy kedvezmények korlátozására, illetve megvonására is; a döntés gazdaságpolitikai természetű, önmagában nem vet fel alkotmányossági problémát (140/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 768., 769.).
A fentiek alapján nem állapítható meg a közteherviselés elvének sérelme és ennek következtében a támadott szabályok alkotmányellenessége önmagában azon az alapon, hogy az állam gazdaságpolitikai megfontolásokból tárgyi illetékmentességet határoz meg értékpapír, takarékbetét, gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése és ingyenes megszerzése esetére.
2. Az állam gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, illetve egyéb célok megvalósítását célzó döntéseinek szabadságát korlátozza az, hogy a jogi szabályozás nem kerülhet ellentétbe az Alkotmány rendelkezéseivel. Az indítvány alapján az vizsgálandó, hogy az illetékmentességre vonatkozó szabályok nem ellentétesek-e az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.
Az Itv.-nek az a támadott szabálya, amely illetékmentességet állapít meg meghatározott vagyontárgyak tulajdonjogának megszerzése esetére, az öröklési és ajándékozási illeték fizetésére kötelezett jogalanyok egy csoportját a többi alanyoktól kétségkívül eltérő helyzetbe hozza, megkülönbözteti. Az Alkotmánybíróság 1990 óta követett gyakorlata szerint azonban nem minden esetben minősíthető alkotmányellenesnek az olyan jogi szabályozás, amely a jogalanyok között különbséget tesz. A jogszabály csak akkor ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével, ha a jogszabályban meghatározott megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való jogot [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46., 48.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280., 282.; 458/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 551., 553.].
Az indítványozó által támadott szabályok az illetékfizetésre kötelezettek között gazdaságpolitikai elgondolások alapján lényeges kérdésben tesznek különbséget. Az értékpapír, a társasági üzletrész öröklése, illetve ingyenes megszerzése esetére meghatározott illetékmentesség azonban nem jelenti azt, hogy ezek miatt a támadott szabályok miatt az egyéb vagyontárgyakat örökléssel, illetve ingyenesen megszerző (illetékfizetésre kötelezett) jogalanyok személyét ne ugyanolyan megbecsülés illetné meg, mint az illetékmentességet élvező jogalanyokat. A tulajdonjog tárgyaira tekintettel meghatározott illetékmentesség az adott esetben nem eredményez emberi méltóság megsértésével járó megkülönböztetést. Magukat a gazdaságpolitikai megfontolásokat viszont az Alkotmánybíróság nem bírálja felül [3/1995. (II. 17.) AB határozat, ABH 1995, 67., 69., 71.]. Így nem állapítható meg, hogy a támadott jogszabályok alkotmányellenesek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. július 3.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró