140/B/1995. AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 6. számú melléklete 1. pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 6. számú melléklete 1. pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 15/A. §-ának első mondata szerint: "Az egyéni vállalkozó a 6. számú mellékletben meghatározottak szerint az e tevékenységéből származó jövedelem után választhatja az átalányadó fizetését". A 6. számú melléklet 1. pontja akként rendelkezik, hogy "Az átalányadózás választására az az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező - nem a társasági adó hatálya alá tartozó - magánszemély (a továbbiakban: egyéni vállalkozó) jogosult, aki a következő feltételeknek megfelel". A továbbiakban a melléklet tíz pontban és számos alpontban határozza meg az átalányadózás részletes feltételeit.
2. Az indítványozó úgy véli, hogy az Szja. 15/A. §-a "egységesen minden egyéni vállalkozónak biztosítja a választási lehetőséget az átalányadó fizetésére." Hivatkozik az Szja. 19. §-ra, mely "minden függő feltétel és egyéni megkülönböztetés nélkül egyértelműen felsorolja, hogy "E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó" - többek között c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély". Az Szja. idézett melléklete viszont csak a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személyeknek engedi meg az átalányadózás választásának lehetőségét, ezért az "egyéni vállalkozók egy részét hátrányos megkülönböztetésben részesíti, ami alkotmányellenes". A "törvényi tényállás negatív diszkriminációt jelent és az állampolgári jogegyenlőséget sérti." A megszorító szabályozás ütközik az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdésébe, mely tiltja és büntetni rendeli az emberek hátrányos megkülönböztetését. Ellentétes továbbá az Alkotmány 70/I. §-ával, mely - az indítványozó érvelése szerint - "állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés szabályait, amely azt jelenti, hogy a jogegyenlőséget messzemenően figyelembe kell venni és az esélyegyenlőtlenségeket meg kell semmisíteni".
3. Téves, ezért megalapozatlan az indítványozói érvelés.
3.1. Nincs ellentét az Szja. 15/A. §-a és 6. sz. mellékletének 1. pontja között. A 15/A. § első mondata félreérthetetlenül utal arra, hogy az "egyéni vállalkozó a 6. számú mellékletben meghatározottak szerint" jogosult az átalányadózás választására. A 15/A. § második mondata pedig ismételten kiemeli, hogy az átalányadó "kiszámítására, továbbá az e törvényben meghatározott egyéb, ezzel kapcsolatos kötelezettségekre a 6. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni." Nem helytálló tehát az az állítás, hogy míg a 15/A. § egységesen, minden egyéni vállalkozónak, addig a melléklet csak a vállalkozók egy részének ad lehetőséget átalányadó fizetésére. A törvény §-okba foglalt szövegrészei és a mellékletek pontokban rögzített rendelkezései egységes - és csak a törvényhozó által módosítható - normát alkotnak. A mellékletre utaló megszorítások magának a törvénynek a korlátozó rendelkezései, így a §-szövegbeli és mellékleti előírások nem állíthatók szembe egymással.
3.2. A törvényhozó az Szja. 19. §-ában "Az önálló tevékenységből származó jövedelem" cím alatt valóban felsorolja, hogy - a törvény alkalmazásában - kit tekint egyéni vállalkozónak. A meghatározásból azonban nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy diszkrimináló és ellentmondásos, ha az egyéni vállalkozók szélesebb kategóriáján belül csak egy szűkebb csoport választhatja - az Szja. 15/A. §-a és 6. számú melléklete alapján - az átalányadózás lehetőségét.
Az átalányadózás az adózás egyszerűbb és kedvezményezettebb formája. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában kifejtette, hogy a "kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg". [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 281.] Az "adókedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994. 76.] Az adózási forma meghatározása és az adókedvezmény biztosítása vagy korlátozása, de akár megvonása is tehát a jogalkotó szándékától függő szabályozási és gazdaságpolitikai kérdés, amely önmagában alkotmányossági problémát nem vet fel. Az Szja.-ba 1995. január 1-jei hatállyal beiktatott 15/A. § és 6. számú melléklet szabályozástechnikai megoldást és a korábbiaktól eltérő gazdaságpolitikai döntést tartalmaz, ami a rendelkezést illetően tehát önmagában alkotmányos indokkal nem kifogásolható.
Az Szja. 15/A. §-a és 6. számú melléklete az átalányadózás jogkérdését szabályozza, az Szja. 19. §-a pedig definiálja az egyéni vállalkozók különféle kategóriáit. A két törvényi rendelkezés között az Alkotmánybíróság nem lát ellentmondást. Az indítványozó eme érvelésének elemzésére azonban az Alkotmánybíróság azért nem tér ki, mert törvényi előírások vélt vagy valós ellentétének feloldása egyébként sem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az indítványban támadott törvényi rendelkezések esetleges ellentétes tartalma ugyanis "önmagában, anyagi alkotmányellenesség hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség megállapításához". [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 176.]
3.3. Az Szja. 15/A. § és 6. számú mellékletének 1. pontja - indítványozó által felvetett - anyagi alkotmányellenességét vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések nem sértik az Alkotmány 70/A. §-ának jog- és esélyegyenlőségre vonatkozó rendelkezéseit. "A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 281.] A jogegyenlőség azonban "nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is". (ABH 1992. 282.) Az emberek között meglévő tényleges - köztük a vagyoni, kereseti, munkavégzési viszonyok eltérő volta miatt kialakult - különbségeket az államnak éppen az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében figyelembe kell vennie. A Szja. 15/A. §-ában és a 6. számú mellékletében adott szabályozás olyan gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, életszínvonal-politikai vagy más - feltehetően rövidtávú - célkitűzést fogalmaz meg, amely ugyan az átalányadózás szempontjából különbséget tesz az egyéni vállalkozók öt kategóriája között, de jogegyenlőségüket, az emberi méltósághoz való egyenlő jogukat egyáltalán nem érinti, nem alkalmaz közöttük jogi diszkriminációt. E szabályok ezért nem ellentétesek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének emberi jogi előírásaival, s nem sértik a (2) bekezdésben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
A támadott jogszabályi rendelkezések nem ellentétesek az Alkotmány 70/I. §-val sem. "Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen vethet ki adót." (620/B/1992. AB határozat, ABH 1992. 541.) Még kevésbé utal arra, hogy az állam milyen adózási eljárásokat alkalmazhat, vagy milyen fokú adózási kedvezményeket rendszeresíthet. Ha más adófizetési módozatot állapít meg az egyéni vállalkozók közül a kevés árbevételhez jutó mezőgazdasági kistermelőre, a kisiparosra, az ügyvédre, a közjegyzőre, s mást a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemélyre, ez a szabályozás a - jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő - közteherviselés kötelezettségét nem sérti. Az Szja. az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott köztehernek csupán egyik formáját, a magánszemélyek jövedelemadóját szabályozza. E szabályozáson belül alkalmazott sokrétű adózási módozat- és kedvezményrendszer nem hozható közvetlen összefüggésbe sem a jogegyenlőség elvével, sem az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének állami feladatával; sőt az Szja. az időről-időre történő gazdaságpolitikai indíttatású szabályváltoztatásokkal éppen e követelményeket hivatott érvényesíteni.
4. Mivelhogy az Szja. 6. számú mellékletének 1. pontja nem ellentétes az Szja. 15/A. §-val, s a 15/A. § és a 6. számú melléklet rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 70/A. §-ában és 70/I. §-ában megfogalmazott követelményekkel, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1995. május 9.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró