BH 1990.4.124 A közveszélyes munkakerülés vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentésnek - s nem a büntető eljárás megszüntetésének - van helye, ha a bíróság a terheltnek a munkakerülő magatartását 1989. július 6. napját követően bírálja el [Btk. 2. §, 266. § (1) bek. a) pont, 32. § e) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont, 213. § (1) bek. a) pont, 1989. évi XXIII. tv. 2. § (2) bek.].

A megyei bíróság az 1989. március 29. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat 4 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette, súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és közveszélyes munkakerülés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megelőzően közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt már elzárással sújtott vádlott idült alkoholista. Munkaképes volta ellenére 1986. évtől állandó munkaviszonyt nem létesített, és alkalmi munkát is csak esetenként végzett, az ebből szerzett keresetét nagyrészt italra költötte. A vádlottnak az élettársi kapcsolatából öt gyermeke született, akik közül négy gyermeket a vádlott és élettársa nevelt. A vádlott - italozó életmódjából fakadóan - a kiskorú gyermekek ellátásáról nem gondoskodott, nevelésükben, ápolásukban nem vett részt. Ittas állapotban többször bántalmazta élettársát és a gyermekeit is, akik ilyenkor a szomszédoknál kerestek menedéket. A rendszeres veszekedések miatt az egyébként is gyengén táplált gyermekek megfelelően pihenni, tanulni nem tudtak, és állandó rettegésben éltek.

A vádbeli napon a vádlott és élettársa között ismét veszekedés kezdődött, ennek során az ingerült vádlott a kezében levő 7 cm pengehosszúságú késsel - kisebb erejű kaszáló mozdulattal - az élettársa hátára csapott. Ennek következtében a nevezett a bal vállának felső harmadában egy 10 cm hosszú karcolt hámhorzsolást, a bal mellkas hátsó részén pedig 1,5 cm hosszúságú szúrt-metszett sérülést szenvedett. Ezek a sérülések 8 napon belül gyógyultak.

A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság a megalapozott tényállásból a testi épség és az ifjúság elleni bűncselekmények tekintetében okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmények jogi minősítésével összefüggően sem.

Téves az az álláspont, hogy a vádlottnak az élettársa ellen végrehajtott cselekménye könnyű testi sértés vétségeként minősül.

A vita során ingerültté váló vádlott testbántalmazási szándékkal csapott a késsel a sértett hátára, és bár reálisan számolnia kellett azzal, hogy ennek nyomán a sértett súlyos sérülést is szenvedhet, e következménybe mégis belenyugodva cselekedett. A súlyosabb eredményt átfogó eshetőleges szándékára figyelemmel tehát - függetlenül attól, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetően az adott esetben a sérülés gyógytartama nem haladta meg a nyolc napot - a vádlott a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt tartozik büntetőjogi felelősséggel.

Az ítélet meghozatalának időpontjában érvényben levő törvényi rendelkezésnek megfelelően állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 266. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt közveszélyes munkakerülés vétségében. 1989. július 7. napján azonban hatályba lépett az 1989. évi XXIII. törvény 2. §-ának (2) bekezdése, amely a Btk. 266. §-át, valamint a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 91. §-át hatályon kívül helyezte.