ÍH 2019.117 SÉRTETTI KÖZREHATÁS A KÖZÚTI BELESET BEKÖVETKEZTÉBEN

Közúti baleset okozásának vétsége nem állapítható meg, ha az idős sértett úttesten történt áthaladása a terhelt által vezetett gépjármű helyszínre érkezése előtt megtörtént, majd a sértett féktávolságon belül az útpadkáról a gépjármű elé visszalép [Btk. 235. § (1) bek. (2) bek. b) pont, KRESZ 43. § (4) bekezdés b) pont].

A járásbíróság H. J. vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 8 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, fogház fokozatú szabadságvesztésre és 1 év 2 hónap "B" kategóriájú járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

A vádlott 2014. január 14. napján 20 óra 15 perc körüli időben M. belterületén az O. utcában közlekedett a tulajdonát képező személygépkocsival, mögötte követési távolságra haladt ismerőse C. S. az általa vezetett személyautóval. Ebben az időben jött ki az O. utcai borozóból a 78 éves H. S. sértett és a vádlott haladási irányához képest balról-jobbra kezdte meg az áthaladást a 8,4 m szélességű, kétirányú, irányonként egy-egy forgalmi sávval rendelkező úton. A sértett 1,75 ezrelékes ittas állapota és a bal lábában végig ércsere és nagyfokú érelmeszesedés miatt az úttesten lassan, bicegve haladt. A vádlott a sértettet az eső ellenére viszonylag jó látási viszonyok között kellő időben kb. 50 m-ről, a felezővonal térségében haladva észlelte. Bizonytalan mozgását felismerte, azonban a megközelítése során sebességét nem csökkentve nem ügyelt fokozottan az esetleges balesetveszélyes helyzet elhárítására. Kb. 40-50 km/h sebességgel érte el azt a helyet, ahol a gyalogos haladt át. A sértett kb. 8 másodpercet már az úttesten tartózkodott és 7 m utat megtett, amikor a vádlott gépjárműve első lökhárítójának jobb oldali sarokrészével elütötte, melynek következtében a sértett vállrészével a gépjármű szélvédőjének csapódott, majd az ütközési ponttól 8 m-re az úttest jobb szélén a kavicsos padkára dobódott. A sértett a baleset következtében többszörös végtagtörést, bal oldali ablakos bordatörést és kiterjedt tüdőzúzódást szenvedett el, mely sérülések következtében a helyszíni ellátás során 20 óra 40 perckor elhalálozott.

A vádlott a balesetet figyelmes vezetés mellett lassító fékezéssel elkerülhette volna. A közlekedési balesetet a terhelt okozta, mert megszegte a KRESZ 43. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést. A sértett is megsértette a KRESZ 21. § (6) bekezdésében foglalt szabályokat.

A vádlott és védője fellebbezése folytán másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat felmentette az ellene emelt vád alól, megállapítva, hogy a felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az ügyészi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság végzésével a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, előírva, hogy a másodfokú bíróság hallgassa ki tanúként C. S.-t.

A megismételt másodfokú eljárásban felvett bizonyítási eljárás után a törvényszék a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat halálos közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, kiegészítve és módosítva tényállást a következőkkel.

A baleset előtti szakaszon az O. út felülete töredezett, egyenetlen, hullámos, a baleset idején a forgalom gyér volt. A közelben kijelölt gyalogos-átkelőhely nem volt, a sértett az útkereszteződésnél, a járda meghosszabbított vonalában haladt át az úton.

A vádlott a sértettet kb. 50 m-ről a felezővonal térségében - féktávolságon kívül - észlelte.

A vádlott a sértett ingadozó, furcsa járását észlelte, ebből arra következtetett, hogy a sértett ittas. Az úttesten történő áthaladása közben a sértett mozgását végig figyelemmel kísérte, közben sebességét csökkentette. Azt követően, hogy a gyalogos az úttesten biztonságosan átért, a vádlott sebességét kicsit növelte, kb. 40-45 km/h sebességgel közlekedve érte el azt a helyet, ahol a gyalogos már áthaladt.

Miután a sértett az út hossztengelyére közel merőlegesen áthaladt az úttesten és az úttestet elhagyta, hirtelen - ismeretlen okból, féktávolságon belül - visszatántorodott az úttestre, ahol a jobb oldali forgalmi sávban a vádlott gépjárműve lökhárítójának jobb oldali sarokrésze ütközött a gyalogos jobb lábának, aki ezután felkerült a motorháztetőre és vállrészével a szélvédőnek csapódott. Az elütéskor a gyalogosnak hátrafelé mutató sebessége és hátrafelé dőlő testhelyzete volt, a gépkocsi előtt arccal az út jobb széle felé néző helyzetben volt. A vádlottat a veszélyhelyzet felismerésében észlelési, a baleset elhárításában cselekvési késedelem nem terheli. A gépkocsi elé visszaeső sértett elütése a vádlott részéről nem volt elkerülhető.

Az ütközés helye, a vádlott gépkocsijának a sávjában elfoglalt helye az eljárás adatai alapján nem volt pontosan megállapítható.

A sértett megszegte a KRESZ 21. § (6) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezést.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a felmentő rendelkezés folytán az ellentétes döntést sérelmezve, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn.

Rámutatott, hogy a törvényszék a megismételt eljárásban eleget tett az ítélőtábla végzésében előírt bizonyítási cselekmény felvételére irányuló előírásnak, melynek során a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. Az ügyész hiányosnak, de ténybeli következtetéssel kiegészíthetőnek tartotta a tényállást. Mellőzni indítványozta, hogy a vádlottat a veszélyhelyzet felismerésében észlelési, a baleset elhárításában cselekvési késedelem nem terheli, illetve, hogy a gépkocsi elé visszaeső sértett elütése a vádlott részéről nem volt elkerülhető, és hogy a sértett megsértette a KRESZ 21. § (8) bekezdésében fogalt rendelkezést, figyelemmel az idézett jogszabály által biztosított elsőbbségére. Ezzel szemben kiegészíteni kérte a tényállást azzal, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 43. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést, a balesetet figyelmes vezetés mellett, lassító fékezéssel és megfelelő oldaltávolság tartásával elkerülhette volna. A tényállás ilyen irányú kiegészítése az ügyész szerint eltérő tényállás megállapítását eredményezné, melyre a harmadfokú eljárásban a Be. 617. § és 619. § alapján nincsen lehetőség.

Az ügyész rámutatott, hogy a törvényszék helytelenül következtetett a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára. A KRESZ preambulumában előírt bizalmi elvre hivatkozott, miszerint a közlekedő joggal számíthat arra, hogy a közlekedés szabályait mások is megtartják. Aki viszont már látja, vagy az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal látnia kell, hogy a közúti közlekedés egy másik résztvevője megszeg - vagy meg fog szegni - valamilyen szabályt, nem bízhat a továbbiakban a másik szabályszerű magatartásában, így abban sem, hogy a másik személy meg fogja szüntetni a szabályszegést. Nem szabad biztosan számítani arra, hogy a közlekedés szabályait olyan személyek is megtartják, akiktől a szabályos magatartás koruk, testi fogyatékosságuk vagy más ok miatt felismerhetően nem várható el. A hátra tántorodás jellege folytán megállapítható, hogy a sértett az úttest jobb széléhez közeli pontban tartózkodott az elütés pillanatában.