AVI 2017.5.34 Többlet tényállás elem hiányában csupán az Art. 2. § (1) bekezdésére ÁFA adónemben nem alapítható elmarasztaló döntés [2003. évi XCII. tv. 2. § (1) bek.]

Pertörténet:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27847/2013/14., Kúria Kfv.35002/2015/7. (*AVI 2017.5.34*)

***********

A felperes fő tevékenységi köre szőlőbor termelése, a 2009. I. n. évben a felperes különböző termelőktől - D. O. Kft. a G. és T. Kft., a V.B. Kft. és a S.T. Kft.-től (korábban: Á. Kft.) - vásárolt különböző kategóriájú borszőlőket. A felperes és a részére értékesítést végző gazdasági társaságok áfa adónemben nem független félnek minősülnek. A számlák áfa tartalmát a felperes levonásba helyezte.

Az elsőfokú adóhatóság a 2009. I. n. évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. A revízió részről értékelték a termelőknél lefolytatott vizsgálatok- és a hegybírók, illetőleg a Hegyközségek Nemzeti Tanács adatait, továbbá igazságügyi szakértői bizonyítást folytattak le a borszőlő felvásárlási egységárának megállapítására. Azt is rögzítették, hogy a termelők és a felperes között a gazdasági események megtörténtek.

A revízió megállapításaira tekintettel az elsőfokú adóhatóság 2009. január-március hónapokra 10 927 000 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, a jogosulatlan igénylésnek minősülő 7 374 000 forint után adóbírságot szabott ki.

Indokolása szerint a számlakibocsátók azért tudtak a piacinál magasabb eladási árat alkalmazni, mert a D. O. Kft. az üzleti partnereknél végzett művelés költségeit fiktív tételekkel megemelte (ezáltal a cégcsoporthoz tartozó cégeknek befizetendő áfája nem keletkezett, amelyekről a cégcsoport tagjai tudtak). Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. § (8) bekezdésére alapította, és a szokásos piaci árhoz képest állapította meg, hogy a számlákat nem valós gazdasági eseményről állították ki.

Az alperes a 2889321614 számú határozatával az indokolási rész megváltoztatásával helybenhagyta az elsőfokú döntést.

Rögzítette, hogy a D. O. Kft. adóigazgatási eljárásában a másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatóság határozatát megsemmisítette és a tényállás további tisztázása érdekében új eljárás lefolytatására utasított, azonban a művelésre vonatkozó megállapítások hatályon kívül helyezése nem befolyásolja a felperes ügyében tett megállapítások jogszerűségét, azaz a borszőlő vásárlásról szóló számlák hiteltelenségét. A számlákban feltüntetett borszőlő vételárak az igazságügyi szakértői bizonyítás eredményeként kirívóan túlzó mértékűek, nem felelnek meg a piaci viszonyoknak, az egységár túlzott volta miatt hiteltelenek a számlák.

Az alperes az elsőfokú adóhatóság által alkalmazott, Art. 1. § (8) bekezdése helyett az Art. 2. § (1) bekezdése alapján minősítette a felperes által befogadott számlákat hiteltelenek. Értékelése szerint ezen hiteltelenség miatt nem következtek be az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § és 127. § (1) bekezdés feltételei.

Az elsőfokú bíróság tanúbizonyítási eljárás lefolytatását követően jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

Az ítélet indokolása szerint a felperes nem kérte igazságügyi szakértői bizonyítást, és az általa indítványozott tanúk előadásai nem voltak alkalmasak a szakértői véleményben foglaltak megdöntésére, a borszőlő eltérő egységárának megállapítására. A rendelkezésre álló adatok szerint a számlák árai a szokásos piaci árhoz képest aránytalanul magasak, ez a tény pedig megdönti a számlák hitelességét. Mivel a vizsgált számlákon szereplő adatok valótlannak tekintendők, azokra az áfa levonásának jogát nem lehet alapítani. Az alperes objektív körülményekkel támasztotta alá, hogy a felperes és kapcsolt vállalkozásai között alkalmazott árak kialakítására visszaélés szerűen került sor. A felperes "alaptalanul hivatkozott arra, hogy a vele szerződő feleket az adólevonási jog teljes egészében megillette volna, így az Áfa. tv. 67. § (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásának a jelen ügyben nem volt helye".

Az Art. 2. § (1) bekezdés szerinti rendeltetésszerű joggyakorlással összefüggésben az elsőfokú bíróság hivatkozott az Európai Unió Bírósága a C-255/02. számú ítéletének 74., 75. és 81. pontjaira, illetőleg a C-439/04. és C-440/04. számú egyesített ügyek 53. pontjára. A C-425/06. számú ügy kapcsán kiemelte, hogy az ügylet tisztán mesterséges jellegét a nemzeti bíróságnak kell feltárni.

Az elsőfokú bíróág kifejtette, hogy a felperes által vásárolt borszőlő ellenértéke nem tükrözte a piaci viszonyokat. Az ügyletek végén a gazdasági esemény megvalósult, de az abban részt vevő felperes és vele szerződő nem független felek szándéka egyértelműen adóelőny megszerzésére irányult. A felperes magatartása nem felelt meg az Art. 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a vizsgált jogügyletek egyik célja az Áfa. tv. rendelkezéseinek megkerülése volt.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, mert az megalapozatlan és jogszabálysértő.