BH 2022.4.99 Személyiségi jogi perben kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, hanem a nyilatkozat többi részével együtt szükséges vizsgálni, különös tekintettel a közlés lényegi mondanivalójára és az arra vonatkozó társadalmi közfelfogásra. Más személyek "megkárosítására" utaló közlés valótlansága nem állapítható meg önmagában amiatt, hogy a felet nem vezette károkozási szándék, mert a károsodás valamely magatartás következményeként is bekövetkezhet [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. § (1) bek., 2:45. § (2) bek.; PK 12. számú állásfoglalás].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2019. augusztus 6-án az alperes által sugárzott televízió műsorában D. Cs. államtitkár (a továbbiakban: nyilatkozó személy) többek között a következőket közölte: "(…) az európai parlamenti választási kampányban a listájukra vették azt a C. Cs.-t, akit diákok és nyugdíjasok megkárosításával gyanúsítanak, itt még ugye folyamatban van egy eljárás".

[2] Az alperes kiadásában megjelenő internetes sajtótermék weboldalán 2019. augusztus 6-án "D. Cs.: Gy.-nek nem számít a kétes múlt, sem a kétes jelen" címmel jelent meg cikk a D. Cs. által elmondottakat idézve: "Ugyanakkor nem ez az első ilyen eset, hiszen az EP-kampányban a (…) listájára vette azt a C. Cs.-t, akit idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítanak, tették mindezt azért - D. szerint -, hogy megakasszák a folyamatban levő eljárást".

[3] A felperessel szemben büntetőeljárás volt folyamatban a NAV Bűnügyi Főigazgatósága előtt. Ennek során 2017. június 13-án őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került. A nyomozás 2018. augusztus 31-én fejeződött be, az előzetes letartóztatás megszüntetésére pedig 2018. december 15-én került sor. A felperes ezután bűnügyi felügyelet alá került, a kényszerintézkedés vele szemben 2019. március 7-én szűnt meg. A felperes 2019. április 22-én európai parlamenti képviselői mandátumhoz jutott, így mentelmi jogot szerzett. A felperessel szembeni büntetőeljárást a Szegedi Ítélőtábla 2019. július 29-én kelt végzése alapján folytatták.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a 2019. augusztus 6-án az általa kiadott hírtv.hu internetes sajtótermékben megjelent "D. Cs.: Gy.-nek nem számít a kétes múlt, sem a kétes jelen" című cikkben valótlanul híresztelte, hogy őt idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják. Kérte továbbá az alperes kötelezését 200 000 forint sérelemdíj, valamint perköltség megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdését, 2:51. § (1) bekezdését és 2:52. §-át jelölte meg.

[5] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a sérelmezett közlés a valóságnak megfelel, mert a költségvetési csalás az állam megkárosítása és a fiatalok, valamint az idősek megkárosítása cél-eszköz viszonyban állnak egymással. A felperes céghálózatában foglalkoztatott fiatal és idős munkavállalók teremtették meg azt a lehetőséget, hogy a felperes a költségvetési csalás tényállásába ütköző cselekményt folytathasson, ennek következtében a munkavállalókat is szükségszerűen kár érte. Az alperes álláspontja szerint ebből az a következtetés vonható le, hogy a felperest közvetett módon gyanúsítják a munkavállalók megkárosításával, és miközben a fiatalok és idősek nem sértettjei közvetlenül a büntetőeljárásnak, valójában a bűncselekmény "eszközei", így a híresztelt tény a valóságnak megfelel. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánításnak minősíthető, így a jogsértés nem állapítható meg. A jogalap hiányára figyelemmel a sérelemdíj megfizetése iránti igény elutasítását is kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát azzal, hogy 2019. augusztus 6-án az általa kiadott hírtv.hu internetes sajtótermékben megjelent cikkben valótlanul híresztelte, hogy dr. C. Cs.-t idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják.

[7] Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság foglalkozott a közlés alapját képező televíziós műsor tartalmával. A műsor témájából (korrupció), illetve a műsor címéből azt a következtetést vonta le, hogy a nézők a megszólaló politikustól nem véleményt, hanem a tényekre vonatkozó tájékoztatást vártak el. Álláspontja szerint a büntetőeljárást érintő riportban nyilatkozó politikusnak megfelelő jogi nyelvezetet kell használnia, ezért a "gyanúsítás" kifejezésnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 385. § (1) bekezdése alapján adott értelmezése az irányadó. Ennek alapján azt állapította meg, hogy a felperessel ilyen gyanút nem közöltek, gyanúsítottként kihallgatására ugyanis költségvetési csalás miatt került sor. Mindezek alapján a kifogásolt közlést valótlan tartalmú híresztelésnek minősítette, amely az átlagos tájékozottságú néző, hírolvasó számára azt a valótlan képzetet eredményezhette, hogy a felperes a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, esetlegesen a megélhetés biztosítása érdekében dolgozni kényszerülő fiatal és nyugdíjas munkavállalókat fosztotta meg jogos munkabérüktől. A perben kifogásolt állítással szembeállította a költségvetési csalásról alkotott közvélekedést, és úgy ítélte meg, hogy a diákok és nyugdíjasok megkárosítását a közvélemény jóval súlyosabban ítéli meg, mint az állami költségvetést károsító költségvetési csalást.

[8] Ezt követően az elsőfokú bíróság elemezte az Országgyűlés 27/2017. (XI. 14.) számú határozatát (a továbbiakban: országgyűlési határozat). Megállapítása szerint e dokumentum tényként kezelte, hogy többek között a felperes tevékenységének eredményeként, mintegy ezer fiatal és nyugdíjas munkavállaló kárt szenvedett. Ezzel szembeállította az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, és rögzítette, hogy az országgyűlési határozat meghozatalakor a felperes bűnösségét megállapító jogerős bírósági határozat nem állt rendelkezésre, a felperes gyanúsítása az alperes által híresztelt tárgyban nem történt meg. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a híresztelt valótlan tény rendkívül nagy volument jelölt meg mind a kár, mind pedig a károsultak száma tekintetében. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján a jóhírnév megsértését megállapította. A sérelemdíjról a Ptk. 2:52. §-a alapján rendelkezett, rögzítve azt, hogy kizárólag egy bíróságon a felperessel szemben indított büntetőeljárás megindításától kezdve 2017 és 2020 között 78 hasonló tárgyú ügy indult valótlan tartalmú közlések alapján, amelyek közül az érdemben tárgyalt perek túlnyomó része az alperesek marasztalásával zárult. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jogsérelem tárgyában hozott bírósági határozatok kellő visszatartó erővel nem rendelkeztek, ezért a felperes által igényelt 200 000 forint sérelemdíj mérséklésére nem látott indokot.