A Fővárosi Törvényszék Pf.634115/2017/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 121. §, 221. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 242. §, 328. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Oros Ágnes, Schöner Nóra, Szecskóné dr. Kiss Adrienn Etelka

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.24979/2014/55., *Fővárosi Törvényszék Pf.634115/2017/7.*, Kúria Pfv.21628/2018/16.

***********

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

45. Pf. 634. 115/2017/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Nagy István ügyvéd (fél címe1 ajtószám) által képviselt I.rendű felperes neve(I.r. felepres címe.) I. rendű, II.rendű felperes neve(II.r. felepres címe.) II. rendű felperesnek - dr. Füri Krisztina ügyvéd (fél címe2) által képviselt I.rendű alperes neve(I.r. alperes címe) I. rendű, képviselő (képviselő címe.) által képviselt II.rendű alperes neve(II.r. alperes címe.) II. rendű, dr. Szirmai Gábor (fél címe3.) által képviselt III.rendű alperes neve(III.r. alperes címe.) III. rendű, (képviselő2 elnök által képviselt IV.r. alperes neve (IV.r. alperes címe.) IV. rendű, és (képviselő3 neve és címe) által képviselt V.r. alperes neve (V.r. alperes címe) V rendű alperes ellen a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt 20.P. 24. 979/2014. sz. alatt indított perében a 2017. február 7. napján hozott 55. sorszámú ítélet ellen a felperesek részéről 57. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A bíróság kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I.r. alperesnek 254.000 (kétszázötvennégyezer)Ft, a III.r. alperesnek 355.000 (háromszázötvenötezer)Ft másodfokú perköltséget.

A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 2. 000. 000 (kétmillió) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. és II. rendű felperesek keresetét elutasította.

A bíróság kötelezte az I. és II. rendű felperest, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül az I. rendű alperesnek bruttó 508.000 Ft perköltséget, a III. rendű alperesnek pedig 710.000 Ft perköltséget.

A bíróság megállapította, hogy az eljárás 1.500.000 Ft összegű le nem rótt eljárási illetékét a Magyar Állam viseli.

A felperesek a fellebbezésükben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a pontosított kereseti kérelmüknek történő helyt adást, a perköltségben való marasztalásuk mellőzését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, a I-III. rendű alperesek perköltségben való marasztalását kérték.

Arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja folytán a rendelkezésre álló bizonyítékokat logikátlanul, kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, a döntése téves.

Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperesek nem voltak egyetemleges kötelezettek az I. rendű alperessel létrejött kölcsönszerződés alapján.

A felperesek házastársak így kötelezettségvállalásukra a Csjt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A kölcsönszerződésben az I. rendű felperes adósként, a II. rendű felperes adóstársként került feltüntetésre. Téves az az álláspont, hogy a II. rendű felperes kötelezettsége csupán a biztosítéki ingatlan fedezetként való felajánlásának vonatkozik, mivel ebben az esetben a II. rendű felperesnek szerződő félként csupán az opciós jogot alapító szerződést, illetve a jelzálogszerződést kellett volna aláírnia, nem kellett volna közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tennie. A II. rendű felperes valamennyi szerződésben szerződő félként vett részt. Az elsőfokú bíróság nem indokolta azt a megállapítását, hogy a II. rendű felperes a kölcsönszerződést azért írta alá,hogy teljeskörű ismeretekkel rendelkezzen az általa vállalt kockázat tekintetében, így sérült a Pp. 121. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettség.

Álláspontjuk szerint a perbeli szerződések érvénytelenek.

Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a tanúvallomásokat, amikor azt állapította meg, hogy a felpereseknek lehetőségük volt a szerződés részletes tartalmának az aláírás előtti megismerésére, felvilágosítás kérésére.

A tanúk egyezően nyilatkoztak akként, hogy a perbeli szerződés megkötésére nem emlékeznek, így arra sem lehet még csak következtetést sem levonni, hogy a tanúvallomások alá támasztanák a szerződéskötés folyamatát. Kiemelték, hogy tanú1 úgy nyilatkozott, hogy minta alapján készültek a szerződések, illetve az ügyfelek megérkezésére lettek kinyomtatva. Életszerűden, hogy a tanúk által jelzett fél-másfél óra idő alatt laikus magánszemély a szerződéseket át tudta volna tanulmányozni, értelmezni. A szerződések mivel minta alapjánkészültek, így a felpereseknek semmilyen beleszólásuk nem volt a szerződési feltételek kialakításában.

Tanú2 elmondta, hogy oldalanként 4-5 percet számítottak egy okirat aláírására. Ennyi idő alatt nincs lehetőség az okirat felolvasására, elmagyarázására. A felperesek ezzel egyezően adták elő, hogy a szerződéskötéskor azt elolvasni nem tudták.

Az elsőfokú bíróság által megjelölt teljes cselekvőképesség fogalom nem létezik. Nem vitásan a felperesek cselekvőképesek, de laikusok. Az I. rendű felperes egy alkalommal volt kezes, a II. rendű felperes korábban nem kötött kölcsönszerződést, ehhez képest értelmezhetetlen az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a Ptk. 4. § (4) bekezdése sérül a felperesi mulasztás miatt.

Fenntartották azon hivatkozásukat, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213 § (1) bekezdés a) és b) pontjába, illetve jóerkölcsbe ütközik, uzsorás, e hivatkozásukat mind az okirati mind a további bizonyítékok alátámasztják. Kiemelték, hogy az I. rendű alperes nem pénzintézet, hanem pénzügyi szolgáltató. Köztudomású tény, hogy a pénzügyi szolgáltató által nyújtott kölcsön kedvezőtlenebb feltételekkel, magasabb kamattal, költségekkel megkötött szerződés.

A 2004. március 24-én aláírt nyilatkozatok azt támasztják alá, hogy az I. rendű alperes jogszerűtlenül, a felpereseket az igény érvényesítésében korlátozó nyilatkozatok aláírásával a saját javára feltűnően aránytalan előnyt akart kikötni. Ehhez kapcsolódik az opciós szerződés illetve esetleges rendelkezései körében tett érvénytelenségi nyilatkozat, illetve a kölcsön tőkeösszegével megegyező opciós vételár. A Ptk. a fiduciárius jellegű biztosítékként az opciós szerződés érvénytelenségét mondta ki, mivel a fogyasztókat a számukra hátrányos, vagyonvesztéssel járó szerződések megkötésével olyan jelentős sérelem érte, hogy arra már a jogalkotó is felfigyelt. tanú1 azt is előadta, hogy az volt a cél, hogy a szerződéskötés után még aznap a közjegyzőhöz is odaérjenek az ügyfelek a tartozáselismerő nyilatkozat megtétele végett. Fenntartották, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat azért is érvénytelen mert annak megtörténtekor a kölcsön folyósítása nem történt meg (BDT. 2015. 3420) ezzel azonban az elsőfokú bíróság nem foglalkozott megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét.