A Kúria Mfv.10816/2012/6. számú precedensképes határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 130. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §, 202. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a felperes a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeit arra alapítva terjeszti elő, hogy a kinevezése határozott időre vonatkozó része semmis és ezért a jogviszonya a határozott idő elteltével jogellenesen szűnt meg, nem mellőzhető a keresetindítási határidő betartásának vizsgálata. Amennyiben ugyanis a jogviszony határozott időre jogszerűen nem jöhetett létre, a jogviszony felszámolása a határozott idő elteltére hivatkozva a munkáltató intézkedésének minősül. 1992. XXII. Tv. 202. § (1) b)

***********

Mfv.II.10.816/2012/6.szám

A Kúria a dr. Nyitrai Károly ügyvéd által képviselt ... felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (1450 Budapest, Pf. 109.) alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 22.M.1226/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.711/2011/2. számú rész-közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2013. november 20. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.711/2011/2. számú rész-közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.1226/2010/18. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét a határozott időre történő foglalkoztatása semmisségének megállapítása körében elutasítja, míg a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában a pert megszünteti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 55.000,- Ft (Ötvenötezer forint) együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2005. szeptember 1-től 2007. december 31-ig állt az alperessel határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban, éjjeli őr munkakörben. A közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő leteltével szűnt meg.

2010. március 12-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kinevező okiratában a határozott időtartamra szóló kikötés semmis, ezért elsődlegesen annak megállapítását is kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát a határozott időtartam lejártára hivatkozva, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §-a alapján a jogellenesség jogkövetkezményeiben kérte az alperes marasztalását. Másodlagosan a semmisség megállapítása mellett a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §-ában foglaltak alkalmazásával felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a felperes másodlagos keresetét megalapozottnak fogadta el és 22.M.1226/2010/18. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti kinevező okiratában a határozott időre történő foglalkoztatás kikötése jogszabályba ütközik, ezért semmis. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagilletményként 1.063.531,- Ft-ot, valamint ezen összeg után 2008. január 1-jétől a kifizetésig terjedő időre járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperes korábban hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperes jogelődjével, jogviszonya 2004. június 30-án nyugállományba helyezéssel szűnt meg. A felperes a közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó kinevező okiratát 2005. szeptember 1-jén írta alá, amely szerint az alperesi munkáltató 2005. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig, 30 napos próbaidővel, éjjeli őr munkakörben alkalmazta. A peres felek a kinevező okiratot közös megegyezéssel módosították akként, hogy először 2006. január 1-jétől 2006. december 31-ig, majd ezt követően 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig a határozott időt meghosszabbították, a kinevező okirat egyéb feltételei változatlan formában fennmaradtak. Az alperesi munkáltató jogelődje 2008. január 8-án kelt okiratában, melynek címe Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, tájékoztatta a felperest arról, hogy a 2005. szeptember 1. napján létesített és többször módosított határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján a határozott idő lejárta miatt 2007. december 31-i időponttal megszűnt. Az intézkedés tartalmazta azt is, hogy az ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felperes keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Peradat, hogy a felperes ezen munkáltatói iratot 2008. január hónapban átvette.

A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli időszakban éjjeli őr, illetve objektumőri feladatokat látott el, amely nem tekinthető egy meghatározott munkának, illetve feladatnak, így a kinevező okirat határozott időre vonatkozó rendelkezése nem felelt meg a Kjt. 21. § (2) bekezdésében előírtaknak. Kifejtett jogi álláspontja szerint a részleges érvénytelenségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak, mivel az alperes az érvénytelen rész nélkül nem állapodott volna meg a felperessel, az alperes kizárólag határozott időre kívánta a felperest közalkalmazottként foglalkoztatni. Minthogy az érvénytelenség a munkáltató hibájából eredt, a munkaügyi bíróság a felperes másodlagos keresetének helyt adva az Mt. 10. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit megfelelően alkalmazva a felmentési időre járó átlagilletményben marasztalta az alperest.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja a felperes elsődleges keresetével összefüggésben az volt, hogy a perbeli esetben nem született egyoldalú olyan munkáltatói intézkedés, amely a felperes jogviszonyát megszüntette, ezért nem kellett vizsgálni, hogy a felperes a keresetindítási határidőt betartotta-e.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalását kérte.